Archívum: » 2011. március. 17.«

17
márc
 | 

Végzetes bevésődések a film ideje alatt

Sziasztok!

Gondoltam, nosztalgiázom egyet, és áthozom a régi főblogomról a beszámolót az Eclipse premierről. :) Újraolvasva jót mosolyogtam rajta. :) Remélem, Nektek is vidám perceket okoz majd ez a bejegyzés. :)


2010. június 30.:

Fél ötre értem fel Pestre, majd a Népligetben megvártam Unnyót, akinek pár percet késett a busza. Aztán a Deákon találkoztunk a többiekkel, és elmentünk a már törzshelyünknek mondható Mc Donald’sba az Astorián.

Nosztalgiáztunk egy keveset a Pollack téren is, végül pedig elindultunk meccset nézni. (Unnyó, aki a spanyoloknak szurkol, nem bírta ki, hogy ne lássa a mérkőzést.) A Könyvtár Klubban tehát végignéztük a meccset. Győztek a spanyolok, tehát Unnyó már ekkor szárnyalt a boldogságtól! :)

Egyre csak az járt a fejemben: Nem hiszem el… Képtelen vagyok felfogni, hogy ma éjjel látni fogjuk a filmet, hogy eljött az idő, hogy megérkezett…

Tíz óra után értünk a Mammutba, Stigu átvette a jegyeket, aztán bevártuk Sacckát, Stigu barátnőjét, aki ismeretlenként csatlakozott hozzánk, de sorstársként távozott. :)

A popcornos pult mögött felfedeztünk egy Remember mes plakátot… Néhányan nem bírtuk ki, és végigsimítottunk Rob arcán. Egyszerűen muszáj volt! :)

Aztán bementünk a terembe, és kiosztottunk a helyeket, ami okozott némi nehézséget. :)

Én Stigu és Fummie között ültem. Stigu Jacobbal az ölében várta a filmet. :) A diplomaosztóra egy vörös bundájú kisfarkast kapott, és magával hozta őt is a premierre. :) Gondolom, bár ennek nem voltam szemtanúja, Unnyó kicsi, plüss denevérkéje is előkerült a hátizsák mélyéről. :)

Mire elkezdődött a film megettük a popcornt, mert ki tud kukoricát majszolni egy ilyen film közben, ahol mindkét kezedre szükséged van, hogy a másik kezét ropogtathasd?! :)

Bemutatók tömbkelege, és végül… kihunytak a fények…

A képkockák peregtek, mi pedig légzési nehézségekkel küzdöttünk… Gyorsan le kellett kapkodnom a gyűrűimet az egyik jelenet közben, hogy Stigu és Fummie ujjai ne szenvedjenek maradandó sérüléseket. :)

Stigu kétségbeesetten kapkodott levegő után a hempergős jelenet alatt. Nálam ugyanezt Jacob és Bella csókjelenete váltotta ki. :)

Az előttem ülő csaj még hátra is fordult, hogy mi van. :)

Az egész film alatt elvarázsolt állapotban voltam, Edward a fejemben folyamatosan figyelt, mert aggódott az egészségemért.

Amikor a csókjelenetnél levegővételi gondjaim támadtak, figyelmeztetett, hogy lélegezzek. Szegényt nagyon megijeszthettem. xD

Nekem az egész film nagyon tetszett, annak ellenére, hogy gyors volt, hogy sok minden kimaradt, hogy néhány jelenetet hiányoltam, vagy furcsa volt, ahogyan megoldottak néhány dolgot. De ezt már megszokhattuk, lásd az előző két filmet. :)

Teljes egészében elmondhatom, hogy nekem a három közül ez a film tetszik a legjobban, aztán a New Moon, majd a Twilight. :)

Karakterek:

Bella:

Bella például nekem nagyon más a filmekben. Tetszik a karaktere, de a könyvbéli sokkal jobban. Hiányzott a sírása, a szívének darabokra szakadása, a Jacobnak ajándékozott részének leszakadása, és a végén, amikor Jacob magához húzza az ágyon, aztán mikor Edward karjaiban zokog… Ezek mind, mind a könyv fontos részei, sőt a legmeghatóbb részei! Túl érzelmessé válna ettől a film? Nem tudom, hogy milyen megfontolásból másítottak a lényegen, de ettől függetlenül imádom ezt a filmet is, ahogy az eddigieket. :)

Edward:

Rob a tökéletes Edward. Egyszerűen zseniálisan formálja meg a karaktert. Éppen a lényeget sikerült megragadnia: Edward fájdalmát, a kételyeit, a belső vívódását. Ettől annyira igazi az egész.

Jacob:

Taylor fantasztikusan játssza el Jake-et. A mindig vidám, vagány farkasfiút, a maszk az arcán, amit néha magára ölt… A gúnyos megjegyzései, amiken szakadt az egész terem. :)

Jake küzdése, fájdalma, a gondolat, hogy elveszíti a nőt, akit szeret, de mindezek ellenére meg akarja védeni őt. Együtt működik Edwarddal, bár nem képes igazán jó képet vágni a dologhoz, mégis igyekszik erőt venni magán.

A sátorban, amikor azt mondja Edwardnak, hogy: „Nem… még akkor sem.”, és ahogy elmosolyodik… Az egész jelenetnek megvan az a gunyoros, csipkelődős hangulata, ami a könyvben is.

Na és a csókjelenet: ezen a részén a könyvnek sírtam, mert számomra ez az egyik legmeghatóbb jelenet. Ahogy Bella rájön, hogy igen, szereti Jacobot, és nemcsak barátként. Hogy választhatna más életet is, lehetnének gyerekei, megöregedhetne, közel lehetne a családjához, nem kellene lemondania semmiről. Egy pillanatra feltárul előtte egy másik élet lehetősége, de az eszénél erősebb a szíve. Ahogy ez általában lenni szokott.

Nem mindig a helyes utat választjuk, mert meg kell próbálnunk a másik utat, ami titkokat tartogat. Bella számára pedig egyértelmű a követendő út: Edward mellett a helye, mert Ő az Igazi.

Jacob boldogtalansága miatt pedig majd’ megszakad a szíve. Csak remélheti, hogy a fiú egyszer boldog lesz, hogy nem vette el tőle örökre a lehetőségét.

Cullenek:

Carlisle, Esme, Rose, Emmett, Alice és Jasper. Az őket alakító színészek mind, mind tökéletesen visszaadják a karaktert. Két kifogásolni valóm azért akad: Nikki Reed kiszel tündés szemöldöke, illetve Emmett Star Trek frizurája. Mindkettő borzalmas! Stigu például azt várta, hogy Emmetten mikor kezd el villogni a kis háromszög… Bevallom, azóta is ingerel, amikor látom a filmet, hogy megnyomkodjam a mellkasán annak a kis síkidomnak a helyét. :)

A Rose/Jasper és Bella között zajló beszélgetős részeket szerintem nagyon eltalálták. Nagyon tetszett mindkettő. :)

Farkasok:

Leah a filmben is ugyanolyan ellenszenves, mint a könyvben. A fiúk pedig imádni valóak. :)

A tábortüzes jelenet az egyik kedvencem. :) Seth, ahogy odasiet Belláékhoz, olyan kis aranyos. Ahogy a könyvben, a filmben is egyből a szívembe zártam. :)

Victoria:

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem nem tetszett az új Viktória. Annyira nem… Az arca annyira, nem is tudom… Nem olyan ádáz, mint az előző. Számomra ő volt a tökéletes Viktoria. A vörös hajú, romlott lelkű szépség.

Riley:

Annak ellenére, hogy a fickó egyáltalán nem az esetem, és rávágnám az ajtót… (Nem akartam megbotránkoztató kifejezéssel élni.) Magát a karaktert igazán jól alakította. Amikor az elején Victoria megharapja, és ordít a fájdalomtól, szerintem tökéletesen eljátszotta. A végén az Edwarddal folytatott párbeszédnél is a helyén volt minden rezdülése. Nagyon tetszett!

Egy-két gondolat a filmhez:

Nos, a hiányosságok, a változtatások és a kimaradt jelenetek, illetve a két nyilvánvaló tény ellenére, hogy:

1. A farkasok nem hordanak alsót;

2. A vámpírok nem törnek szilánkosra…

imádtam a filmet. :)

Az, hogy Rileyt nem gyújtják meg a végén, az elég nagy hiba, illetve, hogy Victoria teste a semmitől kap lángra. De azt hiszem, mindezek ellenére KIHAGYHATATLAN ÉS ELKÉPESZTŐ ÉLMÉNY volt. :)

Amikor véget ért a film, a vászon előtt törtünk darabjainkra, és amíg el nem sötétült teljesen, ott ültünk a szőnyegen, mint valami elmeháborodottak. :) De nálunk ez teljesen természetes. :)

Kiérve a moziból Stiguval és Sacckával rágyújtottunk, majd még az átéltek hatása alatt bolyongtunk a városban.

Unió végül megállapította a nyilvánvalót:

Ő bevésődött Jasperbe, én pedig bevésődtem Jacobba. :)

Aztán Saccka végül búcsút vett tőlünk, majd a TG elindult Stiguhoz, aki volt olyan kedves, hogy befogta őrült társait. :) Az éjszaka további részében gomolygó, vörös ködfelhő szállt ránk, és ez az állapot azóta is tart. :)

Remélem, tetszett ez a kis összefoglaló. :)

Szép estét kívánok Nektek! :)

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}