Taylor Lautner, elhurcoltad a szívemet!
Sziasztok!
A hétvégén a Broadway Fesztivál mellett jutott időnk arra is, hogy megnézzük Taylor legújabb filmjét. Igaz, ehhez nagyon korán kellett kelnünk, de kezdjük az elején!
2011.09.24.:
Szombaton 7.30-kor keltünk, aztán gyors – nem villámgyors – készülődés után elindultunk a Westendbe. Judittal az aluljáróban futottunk össze. Szerencsére, mert a vízesés, amit megbeszéltünk találkozási pontként, nem működött. Judit állítása szerint felismerte volna, de jobb volt ez így.
Eljutottunk a jegypénztárig, és Stigu kérte a jegyeket. Szerencsétlen srác, aki a gép mögött ült, szerintem azt sem tudta, hol van.
„Az Abductionre kérnék három jegyet” – így Stigu. A fiú egy pillanatra elgondolkodott, aztán visszakérdezett: „Mire?!” Stigu lefagyott egy századmásodpercre, aztán a szemei villámgyorsan körbeforogtak, és felfedezte a posztert, megkönnyebbült sóhaj, aztán egy halvány mosoly kíséretében kinyögte: „Az Elhurcolvára.”
Tudom, hogy mi magyarok előszeretettel adunk hülyébbnél hülyébb címeket a külföldi filmeknek, sőt lelkesen szinkronizálunk, és bocsássa meg a világ, ha hálát rebegek az égnek, hogy ez utóbbiról leszokni látszunk, és amiért ezt a filmet is eredeti hanggal láthattam, illetve amiért nekem a címe mindig is Abduction marad.
Miután megvettük a popcornt – itt nem volt félreértés –, besétáltunk a terembe és vártuk a filmet. Aki még nem látta, az NE OLVASSA TOVÁBB A BEJEGYZÉST, mert ezután jön a spoiler.
Összességében nekem nagyon tetszett a film, de voltak benne olyan részek, amik kevésbé. Kezdjük azzal, ami tetszett.
Amikor megláttam Taylort a kocsi szélvédőjén utazni, felnevettem, aztán kedvem lett volna vele együtt kurjongatni, amíg bele nem bukfencezett a fűbe. Reggel póló nélkül ébredt a gyepen, irtózatos fejfájással. Gyönyörű felsőtest, ezt nincs mit ragozni. Aztán megérkezett Jason (Jason Isaacs), vagyis Kevin, az édesapa. Láthatóan nem tetszett neki, hogy a fia kimaradt éjszakára, így hazaérve bokszoltatta a felelőtlen kölyköt. Na, ez a jelenet az egyik kedvencem a sok közül. Azok a félmosolyok, amiket Taylor megejt, mikor látszólag nyerésre áll.
Tetszett a póló szaglászás, egy tinédzser fiú pontosan így viselkedne, ha váratlanul becsengetne a szomszéd csaj, aki régóta tetszik neki. Ráadásul nagyon édes volt.
Egyébként nagyon jól össze volt rakva az egész film. Tetszett, ahogy a kirakós darabjai a helyükre kerültek. Nathan bizalmatlansága a szüleivel szemben, életszerű volt, viszont mélységesen fájdalmas lehetett neki, hogy Kevin és Mara az ő baklövése miatt haltak meg. A jelenet, amikor Nathan rájön mindenre és szóvá teszi az állítólagos anyjának, majd Mara átöleli, Nathan pedig eltolja magától, szívszorítóan szép.
A vonaton a bunyó is nagyon jó volt, a szemüveg eltaposása vitte nálam a pálmát: lúzerül vagány volt. Csupán egy kérdésem van: ennek a fiúnak nincs másik bakancsa? Méregdrága autó és egyetlen bakancs? Hogy van ez? Vagy lenyúlta a forgatásról?
A csókjelenet szintén az egyik kedvencem, tekintve, hogy Claire-t képzeltem oda. Szerencsére Lily profilból eléggé hasonlít rá.
Az is nagyon tetszett, ahogy Nathan megpróbálja a saját kezébe venni az irányítást és egymaga elbánni a rossz fiúkkal, igazán okos kölyök.
Most pedig jöjjön a feketeleves. Ami nagyon, de nagyon idegesített az egész film ideje alatt, az Lily Collins szemöldöke. Vetekszik Rose-éval, ami azért lássuk be, nem kis dolog. Azóta gúnynevet is kapott: Miss Szemöldök. Borzalmas!
A film néhol nem nélkülözte a kliséket, például a végén, amikor elsétáltak a naplementébe. Ültem, és kifejeztem nemtetszésemet, hogy most ez mi?! Úgy volt, hogy Dr. Bennett kint várja őket. De Stigu megnyugtatott, hogy valószínűleg nem a naplementébe, hanem csak a stadionból sétáltak ki. A másik ilyen, kicsit csöpögős rész számomra, amikor Dr. Bennett azt tanácsolta Nathannek, hogy maradjon Karen mellett, és erre Nathan azt válaszolta: „Megérdemli.” De azt hiszem, a Lily Collinsszal szembeni ellenszenvem volt az oka, hogy ezeket a részeket nem tudtam igazán élvezni. Végeredményében egy nagyon jó filmet láttam, és még jó párszor meg fogom nézni, közben pedig igyekszem kizárni Miss Szemöldököt a tudatomból.
Remélem, mindenkinek kedve támadt másfél órán keresztül Taylort bámulni a vásznon!
Szép napot Nektek!
Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>
Szia Drága!
Nagyon jó beszámolót írtál Aby, nekem is nagyon tetszett a film!



Még ennyi idősen is nagy örömet okozott Taylor látványa, azok a jelenetek szintén elnyerték a tetszésemet!
Ahogy megbeszéltük még megnézzük együtt, de már Anitát is visszük magunkkal!
Remek hétvége volt!
Puszi: Judit
Szia, Anyu!
Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy Taylor látványa mindenkire üdítően hat; jobb, mint egy ráncfelvarrás!



Igen, nagyon remélem, hogy játszani fogják még akkor, és akkor Atyus sem marad ki az élményből!
Már nagyon várom azt a könyvbemutatót!
Nagyon jó kis hétvége volt, ahogy eddig mindegyik, amit a banda együtt tölthetett!
Puszi:
Aby < (@ˇvˇ@)>
Ui.: Remélem, jövőre is eljutunk a fesztiválra!
Cica!
Imádtam, ahogy leírtál benne
De tényleg (nincs irónia a betűimben)
Hát, ez nagyon jó volt.
A hétvége nagyon jó volt, nem sokat pihentünk, most pörgősre vettük a figurát.
Örülök, hogy együtt örömködtünk a musical egyik otthona előtt, illetve a moziban is! :)) Nemsokára BD!!!! (és előtte/utána újra Elhurcolva – vissza kellett tekernem, hogy mi is a magyar cím
)
Pusszancs: Stigu _@/”
Ui.: Megyek, véleményezem a versedet, és írok kicsit az Aposztrófos bejegyzéshez is.
Szia, Cicc!
Szerintem is jól sikerült a leírásom, örülök, hogy tetszett.

Ne aggódj, profi vagyok, már a betűidből is kiérzem az iróniát.
Szerintem ránk is fért a pörgés, legalábbis rám mindenképpen.
Nagyon jól éreztem magam, nagy élményt jelentett nekem a fesztivál.
Örülök, hogy osztozhattam veled ebben a szenvedélyedben is. 
Igen, nemsokára BD!!! Végre!
Tuti, bőgni fogok!
Már nem azért, mert újra el fogjuk törni egymás ujjait, hanem úgy egyébként.
(Most nem lesznek rajtam gyűrűk! :D)
Pussz:
Aby < (@ˇvˇ@)>