Taylor Lautner, elhurcoltad a szívemet!

Sziasztok!

A hétvégén a Broadway Fesztivál mellett jutott időnk arra is, hogy megnézzük Taylor legújabb filmjét. Igaz, ehhez nagyon korán kellett kelnünk, de kezdjük az elején!

2011.09.24.:

Szombaton 7.30-kor keltünk, aztán gyors – nem villámgyors – készülődés után elindultunk a Westendbe. Judittal az aluljáróban futottunk össze. Szerencsére, mert a vízesés, amit megbeszéltünk találkozási pontként, nem működött. Judit állítása szerint felismerte volna, de jobb volt ez így.

Eljutottunk a jegypénztárig, és Stigu kérte a jegyeket. Szerencsétlen srác, aki a gép mögött ült, szerintem azt sem tudta, hol van.
„Az Abductionre kérnék három jegyet” – így Stigu. A fiú egy pillanatra elgondolkodott, aztán visszakérdezett: „Mire?!” Stigu lefagyott egy századmásodpercre, aztán a szemei villámgyorsan körbeforogtak, és felfedezte a posztert, megkönnyebbült sóhaj, aztán egy halvány mosoly kíséretében kinyögte: „Az Elhurcolvára.”

Tudom, hogy mi magyarok előszeretettel adunk hülyébbnél hülyébb címeket a külföldi filmeknek, sőt lelkesen szinkronizálunk, és bocsássa meg a világ, ha hálát rebegek az égnek, hogy ez utóbbiról leszokni látszunk, és amiért ezt a filmet is eredeti hanggal láthattam, illetve amiért nekem a címe mindig is Abduction marad.

Miután megvettük a popcornt – itt nem volt félreértés –, besétáltunk a terembe és vártuk a filmet. Aki még nem látta, az NE OLVASSA TOVÁBB A BEJEGYZÉST, mert ezután jön a spoiler.

Összességében nekem nagyon tetszett a film, de voltak benne olyan részek, amik kevésbé. Kezdjük azzal, ami tetszett.

Amikor megláttam Taylort a kocsi szélvédőjén utazni, felnevettem, aztán kedvem lett volna vele együtt kurjongatni, amíg bele nem bukfencezett a fűbe. Reggel póló nélkül ébredt a gyepen, irtózatos fejfájással. Gyönyörű felsőtest, ezt nincs mit ragozni. Aztán megérkezett Jason (Jason Isaacs), vagyis  Kevin, az édesapa. Láthatóan nem tetszett neki, hogy a fia kimaradt éjszakára, így hazaérve bokszoltatta a felelőtlen kölyköt. Na, ez a jelenet az egyik kedvencem a sok közül. Azok a félmosolyok, amiket Taylor megejt, mikor látszólag nyerésre áll.
Tetszett a póló szaglászás, egy tinédzser fiú pontosan így viselkedne, ha váratlanul becsengetne a szomszéd csaj, aki régóta tetszik neki. Ráadásul nagyon édes volt.

Egyébként nagyon jól össze volt rakva az egész film. Tetszett, ahogy a kirakós darabjai a helyükre kerültek. Nathan bizalmatlansága a szüleivel szemben, életszerű volt, viszont mélységesen fájdalmas lehetett neki, hogy Kevin és Mara az ő baklövése miatt haltak meg. A jelenet, amikor Nathan rájön mindenre és szóvá teszi az állítólagos anyjának, majd Mara átöleli, Nathan pedig eltolja magától, szívszorítóan szép.

A vonaton a bunyó is nagyon jó volt, a szemüveg eltaposása vitte nálam a pálmát: lúzerül vagány volt. Csupán egy kérdésem van: ennek a fiúnak nincs másik bakancsa? Méregdrága autó és egyetlen bakancs? Hogy van ez? Vagy lenyúlta a forgatásról?

A csókjelenet szintén az egyik kedvencem, tekintve, hogy Claire-t képzeltem oda. Szerencsére Lily profilból eléggé hasonlít rá.
Az is nagyon tetszett, ahogy Nathan megpróbálja a saját kezébe venni az irányítást és egymaga elbánni a rossz fiúkkal, igazán okos kölyök.

Most pedig jöjjön a feketeleves. Ami nagyon, de nagyon idegesített az egész film ideje alatt, az Lily Collins szemöldöke. Vetekszik Rose-éval, ami azért lássuk be, nem kis dolog. Azóta gúnynevet is kapott: Miss Szemöldök. Borzalmas!
A film néhol nem nélkülözte a kliséket, például a végén, amikor elsétáltak a naplementébe. Ültem, és kifejeztem nemtetszésemet, hogy most ez mi?! Úgy volt, hogy Dr. Bennett kint várja őket. De Stigu megnyugtatott, hogy valószínűleg nem a naplementébe, hanem csak a stadionból sétáltak ki. A másik ilyen, kicsit csöpögős rész számomra, amikor Dr. Bennett azt tanácsolta Nathannek, hogy maradjon Karen mellett, és erre Nathan azt válaszolta: „Megérdemli.” De azt hiszem, a Lily Collinsszal szembeni ellenszenvem volt az oka, hogy ezeket a részeket nem tudtam igazán élvezni. Végeredményében egy nagyon jó filmet láttam, és még jó párszor meg fogom nézni, közben pedig igyekszem kizárni Miss Szemöldököt a tudatomból.

Remélem, mindenkinek kedve támadt másfél órán keresztül Taylort bámulni a vásznon!

Szép napot Nektek!

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>