Sziasztok!

Hát, ismét eltelt egy esztendő.

Hamarosan két éve lesz, hogy az első történetem napvilágot látott.

Tavaly ilyenkor az And then forever… blogomon (megszűnt főblog), közzétettem egy listát a 2010-es év legfőbb sikereiről, és most sem teszek másként. Illetve hoztam Nektek egy kisebb és egy nagyobb szilveszteri meglepetést: az első egy rövid szösszenet, ami egy feladatra-képre született, és Stiguhoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy elég jól sikerült ahhoz, hogy megosszam veletek, csakhogy ne a gépem egyik mappájában pihenjen; a másik egy meglepetés novella. Remélem, mindkettő elnyeri a tetszéseteket.

De kezdjük az elején.

Mivel a főblog már régóta nem üzemel, ezért először újra megosztom veletek a 2010-es év sikereit.

A 2010-es év összegzése (Stigum után szabadon ):

• 18 blog
• 2 saját szereplős story
• 1,5 hét fagyhalál közeli állapot A forgatáson
• 1 nagyszerű szakítás
• 1 költözés
• rengeteg új barát
• rengeteg új testvér
• 1 tökéletes ikertestvér
• 2 virgonc húg
• 1 új anyuka
• 1 új báty
• 1 új sister
• 1 új sógornő
• több halálközeli élmény a moziban (a defibrillátor kéznél volt)
• 1 könyvben megjelenés
• 2 saját regény ötlete
• 1 sikeres matekvizsga
• 1 új, nagy álom

Az idei év ennél csak még FERGETEGESEBB lehet!

Hát akkor lássuk, hogy ez mennyire jött be.

Az biztos, hogy nagyon sok csodálatos élmény kötődik ehhez az évhez.

Most pedig következzen a szösszenet:

A kép, amely ihlette:

Az égősorok meghitt, meleg fénybe vonták a nyüzsgő főutcát. A fiatal nő halkan felsóhajtott. Titkon remélte, hogy Sándor nem fedezi fel rajta a nyugtalanságot. Ekkor a férfi finoman megfogta a kezét; még vastag pamutkesztyűjén keresztül is érezte bőrének melegét.
Zsuzsi szíve egyre gyorsabban dobogott, ahogy beljebb haladtak a karácsonyi vásár tömegében.
– Kérsz forralt bort? – mosolygott rá szélesen a férfi.
– Azt hiszem, most kihagyom – motyogta zavartan a nő.
– Te tudod. Esetleg egy forró csokit?
– Igen, az jól esne.
Sándor bólintott, majd elengedte a kezét, és a legközelebbi fabódéhoz lépett. A nő újra felsóhajtott, megpróbálva eltüntetni a torkában növekvő gombócot.

A férfi pár perc múlva, kezében a forró italokkal, visszatért. Zsuzsi szótlanul kortyolgatta a sűrű csokoládét; tekintetét mindvégig a pohárra szegezte.
– Nagyon csendes vagy ma este – jegyezte meg óvatosan Sándor.
A nő biztos volt benne, hogy a férfinak előbb-utóbb fel fog tűnni szokatlan viselkedése, de reménykedett, hogy nem ennyire hamar.
– El kell mondanom valamit – csuklott el a hangja.
Sándor megtorpant, Zsuzsi elé lépett, és gyengéden az álla alá nyúlva felemelte a nő fejét.
Mélyen belenézett a tengerkék szemekbe. – Mi a baj? Van valaki más?
– Nem, dehogy – tiltakozott hevesen a nő. Nagyot nyelt, hogy összeszedje a bátorságát. – Terhes vagyok. – Gyenge suttogása beleveszett a hideg, téli szélbe, de tudta, hogy a férfi hallotta szavait.
Sándor nem mozdult; meleg, barna tekintetével fogva tartotta az övét. Hirtelen felkapta, és megforgatta Zsuzsit a levegőben. A pohár kiesett a nő kezéből, a maradék ital a macskakőre ömlött, de egyikük sem vett róla tudomást. Csak belekacagták boldogságukat az ünnepi éjszakába.

Remélem, most, miután elolvastátok, egyet értetek velem, hogy kár lett volna megosztatlanul hagyni.

És végül, de nem utolsó sorban, jöjjön a meglepetés novella:

A szilveszterre szánt meglepetésem egy Jacob szemszögéből íródott novella, méghozzá az Amikor a szeretett nő előtt… című történet folytatása.

Íme: Csak a női praktikáktól mentsem meg az ég!

Jó olvasást kívánok hozzá!

Rendhagyó módon ez az írás még a Hűséges Olvasó játék decemberi fordulójában számít! Erre figyeljetek!!!
Ha részt szeretnétek venni a sorsoláson, akkor január 3-áig kommentelhettek a történethez.

Most pedig köszöntsük együtt a 2012-es évet!

Minden Kedves Olvasómnak, Barátomnak és Írótársamnak
Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet kívánok!

Ha esetleg van kedvetek, osszátok meg velem, hogy mi minden történt veletek az elmúlt évben!

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>