»Hírek kategória archívuma «

Sziasztok!

Sejla története folytatódik. :) Remélem, ez némiképp kárpótol titeket, amiért mostanában nem olvashattok tőlem teljesen újonnan született írást. Nem szeretnék magyarázkodni, sem ígéretekbe bocsátkozni. Csak abban bízom, hogy akad még, aki kíváncsi rám.

Sőt ebben bízva idén is szeretnék olvasói találkozót tartani, és ezzel kapcsolatban szeretnék egy kis közvéleményt kutatni. :)

2012 nyarán szeretnétek, hogy legyen olvasói találkozó, és ha igen, akkor melyik hónapban lenne nektek a legjobb?

  • Igen, augusztusban. (64%, 7 szavazat)
  • Igen, júliusban. (18%, 2 szavazat)
  • Igen, júniusban. (9%, 1 szavazat)
  • Ne, mert úgysem megyek el... (9%, 1 szavazat)


Nyitó dátum: 2012. április 22. vasárnap @ 22:00

Lezárási dátum: 2012. május 31. csütörtök @ 22:00

Összes szavazó: 11

Loading ... Loading ...

Kíváncsian várom a válaszaitokat! :) Aki regisztrált felhasználója az oldalnak, azt arra szeretném kérni, hogy lehetőség szerint bejelentkezve szavazzon. Köszönöm! :)

A Csak a női praktikáktól mentsen meg az ég! című, Jacobos novellámnál kitöröltem Christien Lorewood megjegyzéseit. Nem azért, mert homokba dugom a fejem, hanem mert senkinek sincs joga bírálni, hogy mikor hozok frisst, és mikor nem, főleg, ha az illető nem szól hozzá a történetekhez. Ez az én honlapom, az én világom, és nem undorral vagy gyomorideggel szeretnék fellépni a saját, fizetős! oldalamra, ha már valaki a szívét lelkét beleölte és ingyen és bérmentve létrehozta, illetve  az oldal karbantartásában is számíthatok rá. Nem tudom, hogy vannak-e még, akik egyáltalán olvasnak, vagy emlékeznek rám. A Szünet – Vallomás az Olvasóimnak című bejegyzésem hozzászólásai alapján úgy gondolom, hogy igenis van!

Sokszor megkaptam már, hogy “magamnak írok”. Most őszintén, tegye a szívére a kezét, aki saját szórakoztatására vezet blogot és tölti fel hétről hétre a történeteit. Azért osztjuk meg a történeteinket, hogy visszajelzést kapjunk. Ha erre nem lenne szükségünk a fejlődéshez, illetve ahhoz, hogy érdemesnek gondoljuk a továbblépést, egy regény megírását, megjelentetését. Ha állandóan az jár a fejedben, hogy a “kutya nem olvas”, akkor vajmi kevés inspirációd van arra, hogy megírj akár egy nyúlfarknyi fejezetet is.  Sokszor téptem már a számat a kommentekért, most nem fogom.

Ha ezután a kitörés után még kíváncsiak vagytok a New Times című történetem régi-új fejezetére, akkor itt olvashatjátok: 2. Megnyugvást keresve.

Jó olvasást és szép estét kívánok nektek!

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}

Sziasztok!

Szép estét Nektek! :)

A New Times – Sejla története újraéled. :) Rendületlenül zajlik a történet javítása, úgyhogy ma este elhoztam Nektek az 1. Bosszúra szomjazom című régi-új fejezetet. :)

Remélem, sokan olvassátok majd, illetve, hogy az örömhír hallatán együtt ujjongtok velem. :)

Ma délután, helyi idő szerint 16 óra 40 perckor megérkezett az Aposztróf Kiadó levele, miszerint az Utolsó november című írásom bekerült a Szó-kincs 2012 című antológiába, amely a 83. Ünnepi Könyvhéten, június 7-én jelenik meg. :)

A kiadó idén is biztosít dedikálási lehetőséget a szerzőknek. Ha van lehetőségetek és kedvetek, gyertek és találkozzunk! :) Mindenkit nagy szeretettel várok. :) A részletekről később tájékoztatlak Titeket. :)

Jó olvasást a fejezethez és szép álmokat kívánok Nektek! :)

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}

Sziasztok!

Tegnap egy hozzászólás várt a Csak a női praktikáktól mentsen meg az ég! című, újév első napján felkerült Jacobos novellámnál. Többek között ez az oka, hogy megírom ezt a bejegyzést.

Először is elnézést kérek Christien Lorewoodtól, ha elragadtattam magam, esetleg megbántottam. Véleményem szerint ő sem éppen emberien közelítette meg a kérdést. Ennek ellenére itt is szeretném megköszönni neki, hogy a velem kapcsolatos ellenérzései ellenére végül véleményezte a novellát.

Amikor létrejött ez a honlap, nagy örömmel merültem el újra a fejemben létező világban és igyekeztem rendszertelen rendszerességgel friss írásokat hozni Nektek. Megpróbáltam visszatalálni ahhoz, aki a kezdetekkor voltam, aki örömmel, igazi lelkesedéssel írta a történeteket. Akkor még nem szegte kedvemet, hogy másnak hány olvasója van, hány kommentet kap annak ellenére, hogy az írásai tele vannak helyesírási hibákkal, magyartalan mondatokkal, életképtelen karakterekkel.

2009 decemberében, amikor elkezdtem bontogatni írói szárnyaimat, hét év után szakítottunk a párommal. Sok nehézség után akkor kezdett rendeződni az életünk, erre ő véget vetett mindennek. Nem bántam, mert bennem is régen kihűltek már a régi érzések, de ettől függetlenül megviselt, főleg amikor azt vágta a fejemhez, hogy művészlélekkel biztos nem kezd többet. A történetek és az olvasók segítettek átvészelni azt az időszakot. De ha őszinte akarok lenni, akkor csak nemrég sikerült végleg kihevernem azt a csalódást, ami akkor ért.
A szakítást 2009. december 26-án közösen mondtuk ki, viszont egészen májusig egy fedél alatt éltünk. Reménykedtem a csodában, hogy valahogy visszatalálunk egymáshoz, de nem sikerült, aminek így utólag őszintén örülök.

Hazaköltöztem, és a kezdetekben a Művelődési Házba jártam írni, hogy ne okozzak csalódást az olvasóimnak. Végül, az első olvasói találkozó előtt pár héttel, összeomlottam. Szünetet írtam ki az akkori főblogon, próbáltam túllépni a problémáimon, pihenni, feltöltődni, visszatalálni a történetekhez, önmagamhoz, megtalálni a nekem szánt utat. Az összeomlásomban közrejátszott az általam írt történetek száma, egy akkori barát gerinctelen viselkedése, illetve, hogy elpazaroltam hét évet az életemből egy eleve halálra ítélt kapcsolatra. Közben igénytelen történetek, írók népesítették be a blogspotot (alig néhány kivétel akad) és a régi családias légkör a feledés homályába merült. Azok az írótársak, akikkel kölcsönös tisztelettel viseltettünk egymás iránt, hasonló nézeteket vallottunk, vagy abbahagyták az írást különböző okokból kifolyólag, vagy más utakra léptek. Végül én is úgy döntöttem, hogy más útra lépek: magam mögött hagyom a blogspotot, megújulok és egy komoly, igényes honlapon publikálom a műveimet, ahol nem lesz banner- és linkcsere, mert nem akartam kitenni magam még egyszer olyan vitának, ami a főblogomon kialakult, amikor visszautasítottam egy történet bannerjének, linkjének kitételét az oldalamra. Régóta nem olvasok blogos történeteket, másrészt sem időm, sem kapacitásom arra, hogy mások oldalait nézegessem, és ha esetleg visszautasítom a cserét kígyót-békát kiabáljanak rám. Ennek még a lehetőségét is ki akartam zárni.

Sosem törtem bálványozott fanfiction írói babérokra, nem az vagyok, aki megpróbál még egy bőrt lehúzni a Twilight őrületről és a rajongók táborát saját olvasóinak sorába állítani, hogy aztán megvegyék a könyvét. Nem szeretnék sem Spirit Bliss, sem Benina, sem Alice23 utánzat lenni. Mindhárom írót személyesen ismerem, közeli ismerősökként, jó szívvel gondolok rájuk. Nekem másfelé vezet az utam, mint Spirité vagy Benináé, és ez így is van rendjén. Egyikük nyomdokaiba sem kívánok lépni. A Bleeding Comet blogját Benina beleegyezésével többek között azért szüntettem meg, hogy rácáfoljak a vádra, hogy Benina olvasóit, nevezetesen azt a szánhuszon… akárhány olvasót, akik rendszeres olvasói voltak a blognak, amikor én átvettem, sajátommá akarom tenni és Benina sikereiből próbálok hasznot húzni. Új oldalra költöztettem a történetet, új címet adtam neki, hogy teljesen sajátomnak érezhessem. Sok negatív élmény kötődik ahhoz a történethez, ami miatt nehezen találok vissza hozzá. Mindig a legjobb tudásom szerint írtam a történeteket, beleadtam apait-anyait még egy három oldalas novellába is. Szem előtt tartottam az olvasók igényeit, meglepetéseket, kiegészítő, ünnepi novellákat hoztam nekik/Nektek.

Az utóbbi időben mást sem kapok, csak vádakat, bántó kritikákat, lelki sebeket, melyek nehezen gyógyulnak. Hol betegen, hol éjszakába nyúlóan írtam Nektek a fejezeteket, hol Stigu javította migrénnel küzdve az aktuális fejezet, hogy feltehessem, és a javítási folyamat alatt öt percenként járt hányni. Mindketten áldozatokat hoztunk/hozunk a történetekért. Vállaltuk. A történetekért, az olvasókért, magunkért. Cserébe nem kértem teljesíthetetlen dolgot, csupán egy-egy néhány szavas véleményt, hogy amikor felteszem a fejezetet, azt mondhassam: Megérte!

Az írás mellett megvan a magam baja, a magam élete, ahol helyt kell állni, mindennap felkelni és a legjobbat kihozni a jelenleg kilátástalannak tűnő helyzetemből. Ezt nem részletezném, mert mindenkinek megvan a saját problémája, ami csak rá és a közvetlen környezetére tartozik.

A lényeg, hogy jelenleg nem vagyok képes jó szívvel, örömmel gondolni az online publikálásra. Januárban egyáltalán nem került fel friss írás a honlapra, amit egyáltalán nem így terveztem, de a munkahelyem, ahol mindössze 17 napot dolgoztam, teljesen elszívta az energiámat.  Csak arra volt erőm, hogy miután hazaértem, beessek az ágyba. Pedig borzasztóan hiányzott az írás, hogy kikapcsoljak, és ne a stressz töltse be az agyamat, a testemet és a lelkemet.

Christien Lorewood hozzászólásain elgondolkodtam, leszűrtem belőle, amiben úgy gondolom, hogy igaza van. Ennek ellenére nem tagadhatom, hogy mélységesen megbántottak a szavai, igazságtalanul, ismeretlenül tört pálcát felettem, ahogy az utóbbi időben sokan mások is. Nem tudok hetente háromszor frisselni, ahogy annak idején egy amatőr szintjén tettem, amikor elkezdtem írni. Azok a fejezetek, történetek olyanok is. Legszívesebben letagadnám, hogy én írtam őket. Tele vannak elírásokkal, helyesírási és mondatszerkesztési hibákkal, amik Stigura várnak, hogy átnézze őket. Természetesen sokat én is kijavítottam már, de Stigu objektívan képes nézni a történeteimet, amire én éppen abból kifolyólag nem vagyok képes, mert az enyémek, én írtam őket. Egy-egy ilyen több fejezetes történet átnézése rengeteg idő és energia, amit természetesen rászánunk a történetekért, az olvasókért, magunkért.

Sajnos a beleölt időt és energiát nagyon kevesen értékelik. Csak néhány olvasó szánja rá az idejét, hogy kommenteljen. Jelenleg úgy érzem, sokkal többen vannak azok, akik elégedetlenkednek, követelőznek és megmérgezik, amit számomra az írás és a történetek jelentenek.

Christien Lorewood azt kérte tőlem, mondjam el az olvasóimnak, mire számíthatnak. Egyetlen dologra, őszinteségre, ahogy azt hiszem, mindig. Tisztában vagyok vele, hogy sokszor ígértem, hogy ekkor vagy akkor érkezik a friss, aztán megszegtem az adott szavam. Mentségemre szóljon, hogy nem szánt szándékkal tettem, nem lustaságból vagy azért, hogy kiszúrjak az olvasókkal. Egyszerűen így alakult; mindig közbejött valami. Volt/van/lesz, aki ezt megértette/megérti, volt/van/lesz, aki nem, ahogy a következőkben leírt döntésemet.

Büszke vagyok arra, amit elértem. A hat műre, az öt megjelenésre, az Aposztróf Kiadó nekem ítélt különdíjára, az írásban való fejlődésemre. Viszont az online írással/publikálással kapcsolatban régóta kétségek gyötörnek. Vajon megéri-e? Megéri-e kitárni a lelkem, ha ilyen kevesen értékelik és oly’ sokan mérgezik, semmibe veszik?

Mielőtt még drasztikus lépésre szánnám el magam és felégetnék magam mögött minden hidat, elvonulok egy időre. Nem ígérek semmit, nem mondom, hogy ekkor vagy akkor visszatérek, mert nem tudom, mennyi időre van/lesz szükségem. Mindenesetre köszönöm Mindenkinek, aki eddig kitartott mellettem, támogatott és olvasott. Igyekszem minél előbb visszatérni hozzájuk és a történetekhez.

Ezenkívül a mai nappal felfüggesztem a Hűséges Olvasó játékot. Nem más alkotásaival akartam megvenni az olvasókat, sosem volt célom az “olvasóharácsolás”. Nektek akartam kedveskedni, kommentelésre ösztönözni. Az utóbbi időben nem sok értelme volt a játéknak, hiszen kevés történet került fel az oldalra, illetve, akik rendszeresen részt vettek benne, mind-mind nyertek már egyszer vagy kétszer. Nekik ezúton is köszönöm szépen a részvételt!

Szép napot Mindenkinek!

Szeretettel:
Abigel <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}
Kategória: Hírek  6 hozzászólás

Sziasztok!

Újra elérkezett az idő, hogy kisorsoljuk a Hónap Hűséges Olvasóját. :)

A szerencse most nem másnak kedvezett, mint:

Melinda!

A sorsolást a random.org segítségével végeztük el.

Gratulálok! :) Szívből köszönöm a kommentjeidet, hogy itt vagy és olvasol. :) Nagyon sokat jelent és erőt ad nekem, hogy rendszeresen hozzászólsz az írásaimhoz, és kitartasz mellettem. :)

Az ajándékkép részleteit, ahogy korábban is, Atyussal e-mailben tudjátok leegyeztetni. Ide tudsz neki írni. :)

Szeretnék még köszönetet mondani Stigának, MJuditnak, Kellynek, Henciinek, zenonak és Craznak, amiért – akár egyetlen kommenttel is –, de megtisztelték az írásaimat. Köszönöm! :) Holnap igyekszem válaszolni azoknak, akiknek még nem tettem. :)

Mint bizonyára emlékeztek rá, hiszen az utóbbi időben sokszor volt szó róla, szerződésajánlatot kaptam az Ulpius-ház Kiadótól, amit tegnap, helyi idő szerint 20 óra 40 perckor visszautasítottam. Sajnos a szerződésesben foglalt feltételek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy nem adom el ilyen olcsón a lelkemet. Számomra fontosak az olvasóim, és fontos, hogy szabadon publikálhassak ezen a honlapon, amikor kedvem tartja, de ugyanígy fontos a különböző pályázatokon való részvétel. Az, hogy egy e-bookban való megjelenésért jóformán mindenben korlátozzanak és 5 évre megkössék a kezemet, véleményem szerint nem éri meg. Van, aki egyetért velem, van, aki nem. Sőt sokan elfogadták és aláírták a szerződést ezekkel a feltételekkel, és kívánom nekik, hogy megtalálják a számításukat, de nekem meggyőződésem, hogy számomra nem ez az út lett kijelölve. :)

Szép estét és tündéres álmokat Nektek! :alszik:

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}