»Beszámolók kategória archívuma «

Sziasztok!

Hát, ismét eltelt egy esztendő. :)

Hamarosan két éve lesz, hogy az első történetem napvilágot látott. :)

Tavaly ilyenkor az And then forever… blogomon (megszűnt főblog), közzétettem egy listát a 2010-es év legfőbb sikereiről, és most sem teszek másként. :) Illetve hoztam Nektek egy kisebb és egy nagyobb szilveszteri meglepetést: az első egy rövid szösszenet, ami egy feladatra-képre született, és Stiguhoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy elég jól sikerült ahhoz, hogy megosszam veletek, csakhogy ne a gépem egyik mappájában pihenjen; a másik egy meglepetés novella. :) Remélem, mindkettő elnyeri a tetszéseteket. :)
De kezdjük az elején. :)
Mivel a főblog már régóta nem üzemel, ezért először újra megosztom veletek a 2010-es év sikereit. :)
A 2010-es év összegzése (Stigum után szabadon :) ):
  • 18 blog xD
  • 2 saját szereplős story :)
  • 1,5 hét fagyhalál közeli állapot A forgatáson :)
  • 1 nagyszerű szakítás :)
  • 1 költözés :)
  • rengeteg új barát :)
  • rengeteg új testvér :)
  • 1 tökéletes ikertestvér :D
  • 2 virgonc húg :)
  • 1 új anyuka :)
  • 1 új báty xD
  • 1 új sister :)
  • 1 új sógornő xD
  • több halálközeli élmény a moziban (a defibrillátor kéznél volt) :D
  • 1 könyvben megjelenés :)
  • 2 saját regény ötlete :)
  • 1 sikeres matekvizsga :D
  • 1 új, nagy álom :)
Az idei év ennél csak még FERGETEGESEBB lehet! :)
Hát akkor lássuk, hogy ez mennyire jött be. :)
A 2011-es év legfőbb sikerei és felejthetetlen élményei:
  • 1 államvizsga;
  • 1 hivatalos honlap;
  • 4 megjelenés;
  • Dedikálás a 82. Ünnepi Könyvhéten;
  • 2 könyvbemutató;
  • 1 szórakoztató, bugyi ledobós moziélmény;
  • 1 újraélesztés nélküli, de lélegzetelállító moziélmény;
  • 3 otthoni dedikálás;
  • 1 befejezett twilightos történet
    (még nem olvasható a honlapon);
  • 1 befejezett twilightos miniregény;
  • 3 twilightos novella;
  • 8 saját novella;
  • 2 saját vers;
  • 1 kiadói szerződésajánlat;
  • 1 új munkahely.
Az biztos, hogy nagyon sok csodálatos élmény kötődik ehhez az évhez. :)
Köszönöm, hogy itt voltatok, és remélem, jövőre is számíthatok a hozzászólásaitokra, a támogatásotokra és a szeretetetekre.
Most pedig következzen a szösszenet:

A kép, amely ihlette:

Az égősorok meghitt, meleg fénybe vonták a nyüzsgő főutcát. A fiatal nő halkan felsóhajtott. Titkon remélte, hogy Sándor nem fedezi fel rajta a nyugtalanságot. Ekkor a férfi finoman megfogta a kezét; még vastag pamutkesztyűjén keresztül is érezte bőrének melegét.
Zsuzsi szíve egyre gyorsabban dobogott, ahogy beljebb haladtak a karácsonyi vásár tömegében.
– Kérsz forralt bort? – mosolygott rá szélesen a férfi.
– Azt hiszem, most kihagyom – motyogta zavartan a nő.
– Te tudod. Esetleg egy forró csokit?
– Igen, az jól esne.
Sándor bólintott, majd elengedte a kezét, és a legközelebbi fabódéhoz lépett. A nő újra felsóhajtott, megpróbálva eltüntetni a torkában növekvő gombócot.

A férfi pár perc múlva, kezében a forró italokkal, visszatért. Zsuzsi szótlanul kortyolgatta a sűrű csokoládét; tekintetét mindvégig a pohárra szegezte.
– Nagyon csendes vagy ma este – jegyezte meg óvatosan Sándor.
A nő biztos volt benne, hogy a férfinak előbb-utóbb fel fog tűnni szokatlan viselkedése, de reménykedett, hogy nem ennyire hamar.
– El kell mondanom valamit – csuklott el a hangja.
Sándor megtorpant, Zsuzsi elé lépett, és gyengéden az álla alá nyúlva felemelte a nő fejét.
Mélyen belenézett a tengerkék szemekbe. – Mi a baj? Van valaki más?
– Nem, dehogy – tiltakozott hevesen a nő. Nagyot nyelt, hogy összeszedje a bátorságát. – Terhes vagyok. – Gyenge suttogása beleveszett a hideg, téli szélbe, de tudta, hogy a férfi hallotta szavait.
Sándor nem mozdult; meleg, barna tekintetével fogva tartotta az övét. Hirtelen felkapta, és megforgatta Zsuzsit a levegőben. A pohár kiesett a nő kezéből, a maradék ital a macskakőre ömlött, de egyikük sem vett róla tudomást. Csak belekacagták boldogságukat az ünnepi éjszakába.

Remélem, most, miután elolvastátok, egyet értetek velem, hogy kár lett volna megosztatlanul hagyni. :)

És végül, de nem utolsó sorban, jöjjön a meglepetés novella:

A szilveszterre szánt meglepetésem egy Jacob szemszögéből íródott novella, méghozzá az Amikor a szeretett nő előtt… című történet folytatása. :)

Íme: Csak a női praktikáktól mentsem meg az ég!

Jó olvasást kívánok hozzá! :)

Rendhagyó módon ez az írás még a Hűséges Olvasó játék decemberi fordulójában számít! Erre figyeljetek!!! :)
Ha részt szeretnétek venni a sorsoláson, akkor január 3-áig kommentelhettek a történethez. :)

Most pedig köszöntsük együtt a 2012-es évet! :)

Minden Kedves Olvasómnak, Barátomnak és Írótársamnak
Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet kívánok! :)

Ha esetleg van kedvetek, osszátok meg velem, hogy mi minden történt veletek az elmúlt évben! :)

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}
23
nov
 | 

Sziasztok!

Meghoztam hát a beszámolót a Stigunál töltött hétvégéről, illetve mellé egy meglepetést. :)

De talán kezdjük az előbbivel! ;)

Eseménydús hétvége Stigunál

2011.11.18-2011.11.20.:

Az elmúlt hétvége nagyon zsúfolt volt: egyrészt pénteken és szombaton is moziba ment a csapat, az Abductionre és a Breaking Dawnra, illetve szombaton délután zajlott az Aposztróf Kiadó Új dimenziók című antológiájának könyvbemutatója. :)

De haladjunk csak sorjában! :)

Először is köszönöm szépen csajok, Stigu, Atyus, Judit és Saccka, ezt a fergeteges hétvégét! :) Cica, Neked pedig külön köszönet jár a vendéglátásért! :) Remélem, minél előbb együtt lehetünk így megint! ;)

Péntek:

Pénteken délután felkerekedtem, és bőröndöstül, laptopostul felszálltam a pesti buszra. Judit a Népligetben várt, és miután megmutattam neki az Atyusnak készíttetett Jacobos párnát, elindultunk a zuglói állomásra Atyusért. :)

Mikor megláttuk a zebra másik oldalán, majdnem sikerült elüttetnem magam a villamossal. :P De az anyukám volt olyan szemfüles, és arrébb húzott. :) Miután Judit megmentett, beültünk a közeli Mc Donald’sba és vártuk, hogy Stigu is megérkezzen. :) Nem is olyan sokára – jó társaságban csak úgy repül az idő –, teljesen darabjaira esve ő is befutott, és elindultunk az Aréna Plázába Abductiont nézni. :) Atyus még nem látta, és az ő kedvéért, na meg, mert egyikünknek sem volt ellenére, hogy újra megnézzük a filmet, ezzel indítottuk a közös hétvégét. :) Nagyon-nagyon örültünk neki, főleg Atyus, hogy még nem vették le a mozik a műsorról. :)

Még mielőtt beálltunk volna a sorba, Stiguval teljesen megvesztünk a BD-poszterek láttán. Stiguból előtört a Jane-én, és mindennemű lelkifurdalás nélkül takarta ki a képről Bellát. :) Ennek bizonyítékát a bejegyzés alján található slideshowban láthatjátok. :) Az arcomat rejtélyes módon sikerült összekoszolnom, pedig Stigu volt az, aki odabújt Edwardhoz. :D Ki érti ezt? :)

Ezután Stigu Judit kérésére tesztelte a pénztárban ülő fiatalembert, aki sikeresen vette az akadályt, nem úgy, mint a múltkori alany. Viszont kissé bizonytalanul kérdezett vissza az idétlen magyar címmel… 8-|

A mozi büféjénél csalódottan nyugtáztuk, hogy nem poharat, hanem farkastetkós és Cullen-címeres világítós kulcstartó jár a BD-menühöz. :cry: Miután kiszomorkodtam, kihisztiztem magam, beszereztem egy Cullen-címereset. :D

A helyünket elfoglalva Stigu szíve leállt egy pillanatra, mert elöntötte a pánik, hogy BD-t fogunk nézni. :hihi: Miután rádöbbent, hogy mégsem, sikerült újraindítania. :D Saccka, aki az Arénában csatlakozott hozzánk, szintén azt hitte, hogy a Breaking Dawnt nézzük. :hihi: (Csak egy cseppet volt szétesve a társaság. :) ) Végül Saccka persze egyáltalán nem bánta meg, hogy látta Taylor legújabb filmjét, sőt imádta! :) Minden jó, ha jó a vége! xD Természetesen nekünk, Juditnak, Stigunak és nekem sem okozott csalódást, akik már sokadszorra láttuk, de a Cicafiúnak sikerült megzavarnia minket azzal, hogy a jobb kezén hordja az óráját. :D Miss Szemöldökről pedig szinte tudomást sem vettünk. Atyus a csókjelenet közben a kezével kitakarta, hogy ne rontsa az élményt. :D

Mozi után Stiguhoz mentünk, aki ez alkalommal befogadta a csapatot. :)

Pillanatok alatt belaktuk a számomra régi ismerősként üdvözölt piciny szobát, majd átadtuk Atyusnak a születésnapi ajándékát: a Jacobos párnát. :) Erről szintén látható egy kép a slideshowban. :) Lehet irigykedni! :P Én is ezt teszem. :)

Századszorra is Boldog születésnapot, Baby! ;)

Az este további részében volt egy kis Stigu-Saccka-féle éneklés – ezúttal csak mértékkel –, videózás: megnéztük Stigu táncvizsgáját, aminek még lesz jelentősége a Frantic love című történetemben. ;) Közben nassolgattunk, és megállapítottuk, hogy a szükséges kajamennyiséget megint sikerült elszámolni. :)

Aztán sok jó ember kis helyen is elfér alapon nyugovóra tértünk. :) Stigu, Atyus és én aludtunk egy ágyban, Judit és Saccka pedig megosztották a matracot. :) Mindkét éjjel nagyon jól aludtam, szóval Cica, legközelebb is száműzzük a plüssöket! :D

Szombat:

Szombaton fél 10-kor Saccka öccse ébresztett minket, mert élőben is megcsodálhatott egy igazi, brazil szappanopera hősnőt. Úgyhogy végérvényesen lemondtam arról, hogy bármelyik közös találkozó reggele ne egy rokon telefonjával induljon. :@ A kezdeti kómás állapotok után előkerültek a régi klasszikusok: Esmeralda, Paula és Paulina és társaik, ifjúságunk remekei. :D

Ezután mindenki lázasan készülődött, hogy a fotókon emberinek tűnjön, és Atyusnak ne kelljen órákig retusálnia őket. :D Már majdnem teljes harci díszben jóízűen elfogyasztottuk a kiadós ebédet, amit Stigu anyukája készített nekünk. :) Nem tagadom, hogy én csakis a húsleves miatt járok hozzájuk! :D Aztán elindultunk a könyvbemutatóra. :)

Stiguval a Corvin Művelődési Házat már-már régi ismerősként köszöntöttük. :) Jómagam immár harmadik alkalommal vehettem részt az Aposztróf Kiadó hasonló eseményén, és mint mindig, most is nagyon jól éreztem magam. :) (Stigu sajnos a Szó-kincs 2011 című kötet bemutatójakor táboroztatott.)

Most is hangulatos kis műsorral fűszerezték a nívós eseményt: a Dre nevű duó kortárs költők verseit adta elő megzenésítve két gitár és énekhang segítségével. :) A blokkok között pedig ők olvasták fel a győztes novellákat. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy mindhárom megérdemelte az I. helyet. :)

Majd a Corvin Művelődési Ház igazgatónője, Szabó Csilla felolvasta a bekerült szerzők neveit (köztük Stigut és engem is) és művek címeit, majd Nagy Milada, az Aposztróf Kiadó képviselőjével közösen átadták a díjakat. Köztük én is átvehettem a súlyos könyvcsomagot. :) A kötetben szereplő két novellám: az Önzetlenül és az Összetörve az Aposztróf Kiadó különdíjában, 15.000 Ft-os könyvcsomagban részesült. :)

Ezúton is köszönöm az Aposztróf Kiadónak a lehetőséget és a díjat. :)

Különösen nagy megtiszteltetés ez számomra, hiszen az idén 130 pályamű közül válogatták ki a kötetben szereplő 57-et. (Tavaly ez a szám 87 volt.)

A műsor után dedikálgattunk, megnéztük az állványokat, melyeken a kötetből szerepeltek idézetek. Az én novelláimból négy részletet ragadtak ki. :) Majd különböző formációkban összeálltunk egy-egy csoportképre. :)

Kelly Olvasnak ezúton is nagyon köszönöm, hogy eljött/eljöttek. :) Remélem, jól érezted magad. :) Sokat jelentett nekünk, hogy ott voltál és megoszthattuk veled az újabb siker örömét. :)

Aki esetleg szeretné a polcán tudni ezt az igényesen összeállított, gyönyörűséges kötetet, az itt megrendelheti: Új dimenziók. :)
Higgyétek el, hogy élőben még sokkal, de sokkal szebb, mint a képen. :)

A bemutató után a Westend felé vettük az irányt, hogy végre láthassuk a Breaking Dawn első részét. Megkávéztunk, nézelődtünk, aztán a jegyek átvétele után lézengtünk még egy kicsit. Stigunak nagyon gyanús volt, hogy minden simán ment, de szerencsére később sem csúszott be semmiféle baki. :)

A büfében egy hirtelen támadt megérzésre hallgatva átálltam egy másik sorba, mert biztosra vettem, ha ugyanolyan kulcstartót kapnék, mint előző nap, akkor annál a pénztárnál lehet majd alkudozni a csajszival. (A másik kasszánál egy srác szolgált ki.) Nem tévedtem: a csajnál egytől-egyig Cullen-címeres kulcstartók voltak, és az én kedvemért szerzett farkasosat. :D Köszönet neki érte! :)

Kicsit még várnunk kellett, mert még takarították a termet, de végül elfoglalhattuk az előre lefoglalt helyeinket. :)

Breaking Dawn – Part 1

A halál csupán az új kezdet ígérete!

Vigyázat! Spoilert tartalmaz!

Nekem nagyon, de nagyon tetszett a film. Végre láthattam valami kis életet Kristen arcán, bár a száját még mindig képtelen huzamosabb ideig csukva tartani. A nászéjszaka-jelenet gyönyörű lett. Pontosan olyan romantikusra és szerelemmel telire sikeredett, ahogy mindig is képzeltem. :) A csábítási kísérletekben Kristen egészen aranyos volt, és akadtak pillanatok, amikor kifejezetten szépnek láttam.

Robert ismét zseniálisan játszott; a sokk fenomenális volt. Amikor portugálul beszélt, elállt a lélegzetem. Igazából először fel sem fogtam, hogy idegen nyelven beszél, mert annyira szép volt a kiejtése, olyan természetesnek hatott. :)

Az viszont nagyon zavart, hogy Jacob pólóban flangál az erdőben, és nem azért, mert imádom nézni azokat a feszes, barna kockákat, hanem mert számomra pontosan ez különbözteti meg Edwarttól: a forró testhő, a harmónia a természettel, a heves vérmérséklet és az, hogy ő a farkasságából adódóan ösztönlény. A két karakterben nekem pont ez az, ami annyira vonzó: egymás ellentétei, mégis mindketten megtennének mindent a szeretett nőért. A lelkük mélyén nem is különböznek annyira, mint amennyire gondolják. Tudom, tudom, a többiek eltunyultak; nem lett volna fair velük szemben, ha Taylor felsőtestét többet mutogatják. Egyébként szégyelljék magukat! Egy farkasnak nem lehet pocakja!

Igazat kell adnom Stigunak, én is hiányoltam a filmből „Jacob könyvét”. Aki nem olvasta a történetet, egyáltalán nem fogja érteni a lényeget, hiszen azok is kevesen értik, akik olvasták. A számomra legszebb jelenet maradt ki a filmből: amikor Jacob Ephraim örököseként engedélyét adja, hogy Edward átváltoztassa Bellát. A fiú abban a pillanatban érik férfivá, és mond le élete szerelméről. Nagyon sajnálom, hogy ezt a megható, fontos momentumot kihagyták a filmből.

Leah letolása is kimaradt – sebaj, én megírtam :P –, amit Edward ordibálásával remekül kompenzáltak. :) Nekem nagyon tetszett, ahogy magából kikelve próbálja észhez téríteni Bellát.

Rosalie sem szerepelt túl sokat, és én ezt sem igazán díjaztam. A könyvben imádtam, ahogy Jake-kel húzták egymást. De sajnos 117 percbe nem lehet mindent belesűríteni.

Viszont azt nagyon eltalálták, amikor Edward meghallja Renesmee gondolatait. Bár ebből is jobban tetszik az eredeti, könyvbéli verzió. A farkasok gondolatátvitele viszont nem hagy kívánni valót maga után; remekül megoldották. :)

A bevésődés szintén a film egyik gyönyörű jelenete. Taylor remekül megoldotta a dolgot a műanyagbabával. :D Jake szemében benne volt minden, amit egy ilyen visszavonhatatlan és végzetes pillanatban érezhet egy alakváltó. :blush:

Az, hogy a falka rátámad Cullenékre, illetve a saját társaira… Nos, ez nekem egy kicsit sok(k) volt. Azt sem hiszem, hogy Jake átvágta volna a testvéreit, csak azért, hogy Cullenék vadászhassanak. Ezek a részek úgy érzem, nem sikerültek karakter-, illetve történet-hűre.

Mindent egybevéve nekem nagyon tetszett a film. Bill Condon nagyon eltalálta, hogy mire van szüksége a rajongóknak. :) A szívem azt hiszem, mostanra már megedződött, és csak néhányszor akartam szívrohamot kapni. Most egyáltalán nem is rettegtem attól, mint az Eclipse-kor, hogy vajon ki fog utána újraéleszteni. :D

A végén ámulatba ejtő volt, ahogy Bella megszépül és az altató dallamára felnyitja rubintvörös szemeit. :)

Miután a záró, Volturis-jelenetet is megnéztük, kábultan kivánszorogtunk a moziból. Összeszedtük Sacckát, készítettünk pár fotót, köztük egy csoportképet is a BD-plakát előtt. Ebben az esetben én voltam az az elvetemült, aki kitakarta Bellát. Azt hiszem, végre Atyust is sikerült teljesen elrontanunk, mert ő is lefotózta magát Jake-kel. :) Ő is kezdi átérezni ennek az egésznek a feelingjét. xD

Hazaérve nassolgattunk, beszélgettünk, dedikáltunk, végül elégedetten hajtottuk álomra a fejünket. :)

Vasárnap:

Kivételesen egy rokonnak sem jutott eszébe telefont ragadni, úgyhogy dél környékén magunktól ébredtünk. Megebédeltünk, összepakoltunk, igyekeztünk mindent megcsinálni, ami még tervben volt. Egy részét sikerült, másik részét nem. Szerencsére ez utóbbiból van kevesebb. :)

Atyus és Judit kikísért a hátsó teraszra cigizni, hátha megpillanthatják Stiguék cicáit. Paul ott feküdt a kertben békésen, élettelenül. Nagyon sajnálom szegényt, mert gyönyörű cica volt, és hogy miért viselte a Paul nevet?! Hármat találhattok! :)

Részvétem, Cica! :(

Miközben Stigu és az anyukája eltemették Pault, Atyus készített magának és nekem szendvicseket. Köszönöm, Baby, nagyon finomak voltak! ;) Aztán elindultunk a vonatra/buszra. Stigu Atyust kísérte Kőbánya-Kispestre, Judit pedig engem a Népligetbe. :)

Nagyon-nagyon jól éreztem magam, Csajok! :)
Köszönöm, hogy osztoztatok a sikerünkben! :)

Örülök, hogy ez alkalommal Atyus is el tudott jönni. :) Remélem, jól érezted magad. :)

A hétvége képes bizonyítékai:

Most pedig jöjjön a meglepetés! Egyszer már feltettem a Szerelmünk gyümölcse 2. fejezetét, de sajnos meghibásodott a Freeweb egyik szervere, és annak a négy napnak az adatai elvesztek. :( Nemcsak a bejegyzés, a felkerült novella, hanem a chatbe írt üzenetek is. A bejegyzés igazából csak annyit tartalmazott, hogy feltettem az új fejezetet, illetve még arról írtam, hogy Evelin és Judit is megkapták az elkészült Szeptemberi, illetve Októberi Hűséges Olvasónak járó képet.

Evelin még nem jelzett vissza, hogy tetszik-e neki Atyus alkotása, úgyhogy még egy-két napot várnék azzal, hogy megmutassam Nektek! De ami késik, nem múlik! ;)

Katherine-nel is zajlanak az egyeztetések az első ajándéknovella témáját illetően, úgyhogy amint mindent sikerül megbeszélnünk, nekilátok a megírásának. :)

Most pedig íme a Szerelmünk gyümölcse című történet második fejezete: 2. Remény. :)

Akinek nem sikerült akkor elolvasnia, annak jó olvasást kívánok hozzá! :)

Természetesen ez a fejezet is számít a Hűséges Olvasó játékban. :)

Zsuzsa! A hozzászólásodról kaptam e-mailt, úgyhogy az szerencsére nem veszett el. :) Be is másoltam a fejezethez. :)

Judit! Neked újra válaszolni fogok az előző Mozaik című bejegyzésnél, mert sajnos az elveszett. :(

Szép álmokat Mindenkinek! :)

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>



P.S. Hétvégén érkezik a történet harmadik, befejező fejezete, Feloldozás címmel. ;)

{lang: 'hu'}
29
szept
 | 

Taylor Lautner, elhurcoltad a szívemet!

Sziasztok!

A hétvégén a Broadway Fesztivál mellett jutott időnk arra is, hogy megnézzük Taylor legújabb filmjét. Igaz, ehhez nagyon korán kellett kelnünk, de kezdjük az elején! :)

2011.09.24.:

Szombaton 7.30-kor keltünk, aztán gyors – nem villámgyors – készülődés után elindultunk a Westendbe. Judittal az aluljáróban futottunk össze. Szerencsére, mert a vízesés, amit megbeszéltünk találkozási pontként, nem működött. :) Judit állítása szerint felismerte volna, de jobb volt ez így. :D

Eljutottunk a jegypénztárig, és Stigu kérte a jegyeket. Szerencsétlen srác, aki a gép mögött ült, szerintem azt sem tudta, hol van.
„Az Abductionre kérnék három jegyet” – így Stigu. A fiú egy pillanatra elgondolkodott, aztán visszakérdezett: „Mire?!” Stigu lefagyott egy századmásodpercre, aztán a szemei villámgyorsan körbeforogtak, és felfedezte a posztert, megkönnyebbült sóhaj, aztán egy halvány mosoly kíséretében kinyögte: „Az Elhurcolvára.”

Tudom, hogy mi magyarok előszeretettel adunk hülyébbnél hülyébb címeket a külföldi filmeknek, sőt lelkesen szinkronizálunk, és bocsássa meg a világ, ha hálát rebegek az égnek, hogy ez utóbbiról leszokni látszunk, és amiért ezt a filmet is eredeti hanggal láthattam, illetve amiért nekem a címe mindig is Abduction marad.

Miután megvettük a popcornt – itt nem volt félreértés –, besétáltunk a terembe és vártuk a filmet. Aki még nem látta, az NE OLVASSA TOVÁBB A BEJEGYZÉST, mert ezután jön a spoiler. :)

Összességében nekem nagyon tetszett a film, de voltak benne olyan részek, amik kevésbé. Kezdjük azzal, ami tetszett. :)

Amikor megláttam Taylort a kocsi szélvédőjén utazni, felnevettem, aztán kedvem lett volna vele együtt kurjongatni, amíg bele nem bukfencezett a fűbe. Reggel póló nélkül ébredt a gyepen, irtózatos fejfájással. Gyönyörű felsőtest, ezt nincs mit ragozni. Aztán megérkezett Jason (Jason Isaacs), vagyis  Kevin, az édesapa. Láthatóan nem tetszett neki, hogy a fia kimaradt éjszakára, így hazaérve bokszoltatta a felelőtlen kölyköt. Na, ez a jelenet az egyik kedvencem a sok közül. Azok a félmosolyok, amiket Taylor megejt, mikor látszólag nyerésre áll. :ahha:
Tetszett a póló szaglászás, egy tinédzser fiú pontosan így viselkedne, ha váratlanul becsengetne a szomszéd csaj, aki régóta tetszik neki. :) Ráadásul nagyon édes volt. :D

Egyébként nagyon jól össze volt rakva az egész film. Tetszett, ahogy a kirakós darabjai a helyükre kerültek. Nathan bizalmatlansága a szüleivel szemben, életszerű volt, viszont mélységesen fájdalmas lehetett neki, hogy Kevin és Mara az ő baklövése miatt haltak meg. A jelenet, amikor Nathan rájön mindenre és szóvá teszi az állítólagos anyjának, majd Mara átöleli, Nathan pedig eltolja magától, szívszorítóan szép.

A vonaton a bunyó is nagyon jó volt, a szemüveg eltaposása vitte nálam a pálmát: lúzerül vagány volt. :D Csupán egy kérdésem van: ennek a fiúnak nincs másik bakancsa? Méregdrága autó és egyetlen bakancs? Hogy van ez? Vagy lenyúlta a forgatásról? :P

A csókjelenet szintén az egyik kedvencem, tekintve, hogy Claire-t képzeltem oda. :D Szerencsére Lily profilból eléggé hasonlít rá. :)
Az is nagyon tetszett, ahogy Nathan megpróbálja a saját kezébe venni az irányítást és egymaga elbánni a rossz fiúkkal, igazán okos kölyök. :)

Most pedig jöjjön a feketeleves. :) Ami nagyon, de nagyon idegesített az egész film ideje alatt, az Lily Collins szemöldöke. Vetekszik Rose-éval, ami azért lássuk be, nem kis dolog. Azóta gúnynevet is kapott: Miss Szemöldök. Borzalmas!
A film néhol nem nélkülözte a kliséket, például a végén, amikor elsétáltak a naplementébe. Ültem, és kifejeztem nemtetszésemet, hogy most ez mi?! Úgy volt, hogy Dr. Bennett kint várja őket. De Stigu megnyugtatott, hogy valószínűleg nem a naplementébe, hanem csak a stadionból sétáltak ki. :D A másik ilyen, kicsit csöpögős rész számomra, amikor Dr. Bennett azt tanácsolta Nathannek, hogy maradjon Karen mellett, és erre Nathan azt válaszolta: „Megérdemli.” De azt hiszem, a Lily Collinsszal szembeni ellenszenvem volt az oka, hogy ezeket a részeket nem tudtam igazán élvezni. Végeredményében egy nagyon jó filmet láttam, és még jó párszor meg fogom nézni, közben pedig igyekszem kizárni Miss Szemöldököt a tudatomból. :)

Remélem, mindenkinek kedve támadt másfél órán keresztül Taylort bámulni a vásznon! :)

Szép napot Nektek! :)

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}
17
márc
 | 

Végzetes bevésődések a film ideje alatt

Sziasztok!

Gondoltam, nosztalgiázom egyet, és áthozom a régi főblogomról a beszámolót az Eclipse premierről. :) Újraolvasva jót mosolyogtam rajta. :) Remélem, Nektek is vidám perceket okoz majd ez a bejegyzés. :)


2010. június 30.:

Fél ötre értem fel Pestre, majd a Népligetben megvártam Unnyót, akinek pár percet késett a busza. Aztán a Deákon találkoztunk a többiekkel, és elmentünk a már törzshelyünknek mondható Mc Donald’sba az Astorián.

Nosztalgiáztunk egy keveset a Pollack téren is, végül pedig elindultunk meccset nézni. (Unnyó, aki a spanyoloknak szurkol, nem bírta ki, hogy ne lássa a mérkőzést.) A Könyvtár Klubban tehát végignéztük a meccset. Győztek a spanyolok, tehát Unnyó már ekkor szárnyalt a boldogságtól! :)

Egyre csak az járt a fejemben: Nem hiszem el… Képtelen vagyok felfogni, hogy ma éjjel látni fogjuk a filmet, hogy eljött az idő, hogy megérkezett…

Tíz óra után értünk a Mammutba, Stigu átvette a jegyeket, aztán bevártuk Sacckát, Stigu barátnőjét, aki ismeretlenként csatlakozott hozzánk, de sorstársként távozott. :)

A popcornos pult mögött felfedeztünk egy Remember mes plakátot… Néhányan nem bírtuk ki, és végigsimítottunk Rob arcán. Egyszerűen muszáj volt! :)

Aztán bementünk a terembe, és kiosztottunk a helyeket, ami okozott némi nehézséget. :)

Én Stigu és Fummie között ültem. Stigu Jacobbal az ölében várta a filmet. :) A diplomaosztóra egy vörös bundájú kisfarkast kapott, és magával hozta őt is a premierre. :) Gondolom, bár ennek nem voltam szemtanúja, Unnyó kicsi, plüss denevérkéje is előkerült a hátizsák mélyéről. :)

Mire elkezdődött a film megettük a popcornt, mert ki tud kukoricát majszolni egy ilyen film közben, ahol mindkét kezedre szükséged van, hogy a másik kezét ropogtathasd?! :)

Bemutatók tömbkelege, és végül… kihunytak a fények…

A képkockák peregtek, mi pedig légzési nehézségekkel küzdöttünk… Gyorsan le kellett kapkodnom a gyűrűimet az egyik jelenet közben, hogy Stigu és Fummie ujjai ne szenvedjenek maradandó sérüléseket. :)

Stigu kétségbeesetten kapkodott levegő után a hempergős jelenet alatt. Nálam ugyanezt Jacob és Bella csókjelenete váltotta ki. :)

Az előttem ülő csaj még hátra is fordult, hogy mi van. :)

Az egész film alatt elvarázsolt állapotban voltam, Edward a fejemben folyamatosan figyelt, mert aggódott az egészségemért.

Amikor a csókjelenetnél levegővételi gondjaim támadtak, figyelmeztetett, hogy lélegezzek. Szegényt nagyon megijeszthettem. xD

Nekem az egész film nagyon tetszett, annak ellenére, hogy gyors volt, hogy sok minden kimaradt, hogy néhány jelenetet hiányoltam, vagy furcsa volt, ahogyan megoldottak néhány dolgot. De ezt már megszokhattuk, lásd az előző két filmet. :)

Teljes egészében elmondhatom, hogy nekem a három közül ez a film tetszik a legjobban, aztán a New Moon, majd a Twilight. :)

Karakterek:

Bella:

Bella például nekem nagyon más a filmekben. Tetszik a karaktere, de a könyvbéli sokkal jobban. Hiányzott a sírása, a szívének darabokra szakadása, a Jacobnak ajándékozott részének leszakadása, és a végén, amikor Jacob magához húzza az ágyon, aztán mikor Edward karjaiban zokog… Ezek mind, mind a könyv fontos részei, sőt a legmeghatóbb részei! Túl érzelmessé válna ettől a film? Nem tudom, hogy milyen megfontolásból másítottak a lényegen, de ettől függetlenül imádom ezt a filmet is, ahogy az eddigieket. :)

Edward:

Rob a tökéletes Edward. Egyszerűen zseniálisan formálja meg a karaktert. Éppen a lényeget sikerült megragadnia: Edward fájdalmát, a kételyeit, a belső vívódását. Ettől annyira igazi az egész.

Jacob:

Taylor fantasztikusan játssza el Jake-et. A mindig vidám, vagány farkasfiút, a maszk az arcán, amit néha magára ölt… A gúnyos megjegyzései, amiken szakadt az egész terem. :)

Jake küzdése, fájdalma, a gondolat, hogy elveszíti a nőt, akit szeret, de mindezek ellenére meg akarja védeni őt. Együtt működik Edwarddal, bár nem képes igazán jó képet vágni a dologhoz, mégis igyekszik erőt venni magán.

A sátorban, amikor azt mondja Edwardnak, hogy: „Nem… még akkor sem.”, és ahogy elmosolyodik… Az egész jelenetnek megvan az a gunyoros, csipkelődős hangulata, ami a könyvben is.

Na és a csókjelenet: ezen a részén a könyvnek sírtam, mert számomra ez az egyik legmeghatóbb jelenet. Ahogy Bella rájön, hogy igen, szereti Jacobot, és nemcsak barátként. Hogy választhatna más életet is, lehetnének gyerekei, megöregedhetne, közel lehetne a családjához, nem kellene lemondania semmiről. Egy pillanatra feltárul előtte egy másik élet lehetősége, de az eszénél erősebb a szíve. Ahogy ez általában lenni szokott.

Nem mindig a helyes utat választjuk, mert meg kell próbálnunk a másik utat, ami titkokat tartogat. Bella számára pedig egyértelmű a követendő út: Edward mellett a helye, mert Ő az Igazi.

Jacob boldogtalansága miatt pedig majd’ megszakad a szíve. Csak remélheti, hogy a fiú egyszer boldog lesz, hogy nem vette el tőle örökre a lehetőségét.

Cullenek:

Carlisle, Esme, Rose, Emmett, Alice és Jasper. Az őket alakító színészek mind, mind tökéletesen visszaadják a karaktert. Két kifogásolni valóm azért akad: Nikki Reed kiszel tündés szemöldöke, illetve Emmett Star Trek frizurája. Mindkettő borzalmas! Stigu például azt várta, hogy Emmetten mikor kezd el villogni a kis háromszög… Bevallom, azóta is ingerel, amikor látom a filmet, hogy megnyomkodjam a mellkasán annak a kis síkidomnak a helyét. :)

A Rose/Jasper és Bella között zajló beszélgetős részeket szerintem nagyon eltalálták. Nagyon tetszett mindkettő. :)

Farkasok:

Leah a filmben is ugyanolyan ellenszenves, mint a könyvben. A fiúk pedig imádni valóak. :)

A tábortüzes jelenet az egyik kedvencem. :) Seth, ahogy odasiet Belláékhoz, olyan kis aranyos. Ahogy a könyvben, a filmben is egyből a szívembe zártam. :)

Victoria:

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem nem tetszett az új Viktória. Annyira nem… Az arca annyira, nem is tudom… Nem olyan ádáz, mint az előző. Számomra ő volt a tökéletes Viktoria. A vörös hajú, romlott lelkű szépség.

Riley:

Annak ellenére, hogy a fickó egyáltalán nem az esetem, és rávágnám az ajtót… (Nem akartam megbotránkoztató kifejezéssel élni.) Magát a karaktert igazán jól alakította. Amikor az elején Victoria megharapja, és ordít a fájdalomtól, szerintem tökéletesen eljátszotta. A végén az Edwarddal folytatott párbeszédnél is a helyén volt minden rezdülése. Nagyon tetszett!

Egy-két gondolat a filmhez:

Nos, a hiányosságok, a változtatások és a kimaradt jelenetek, illetve a két nyilvánvaló tény ellenére, hogy:

1. A farkasok nem hordanak alsót;

2. A vámpírok nem törnek szilánkosra…

imádtam a filmet. :)

Az, hogy Rileyt nem gyújtják meg a végén, az elég nagy hiba, illetve, hogy Victoria teste a semmitől kap lángra. De azt hiszem, mindezek ellenére KIHAGYHATATLAN ÉS ELKÉPESZTŐ ÉLMÉNY volt. :)

Amikor véget ért a film, a vászon előtt törtünk darabjainkra, és amíg el nem sötétült teljesen, ott ültünk a szőnyegen, mint valami elmeháborodottak. :) De nálunk ez teljesen természetes. :)

Kiérve a moziból Stiguval és Sacckával rágyújtottunk, majd még az átéltek hatása alatt bolyongtunk a városban.

Unió végül megállapította a nyilvánvalót:

Ő bevésődött Jasperbe, én pedig bevésődtem Jacobba. :)

Aztán Saccka végül búcsút vett tőlünk, majd a TG elindult Stiguhoz, aki volt olyan kedves, hogy befogta őrült társait. :) Az éjszaka további részében gomolygó, vörös ködfelhő szállt ránk, és ez az állapot azóta is tart. :)

Remélem, tetszett ez a kis összefoglaló. :)

Szép estét kívánok Nektek! :)

Szeretettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


{lang: 'hu'}