2010. március 07.

newtimes

Amikor minden eltűnik, és az életed megszűnik, valahol a sötétségben fény gyúl, és ott találod magad egy új létben. Valakivel, akit nem ismertél, akit nem akartál, de Ő mégis kitartóan ostromol, nem hagyja, hogy elkeseredj, hogy magadba roskadva töltsd az örökkévalóságot. Végtelenül hálás vagy ennek a kitartó ragaszkodásnak, a sorsnak, a kiismerhetetlen univerzumnak, hogy melléd rendelte Őt.

Elvesztettél mindent, s a múltad még most is beárnyékolja lehetséges boldogságodat. A hőn szeretett férfit, akit magad temettél el, sosem feledheted. Tökéletes emlékezeted és halott szíved hűsége megakadályoz benne. Egy részedet átadhatod az új kedvesnek, de a másikat örökre megőrzöd az elveszett szerelemnek.

Tudod, hogy ez az önzetlen lélek megérti gyötrődő vívódásodat, és mindent megtesz azért, hogy végül, az átélt borzalmak után, új idők jöhessenek el…

 

  Következő fejezet »
{lang: 'hu'}
1 hozzászólás
  1. Mile Judit szerint:

    Szia Drága!

    Nagyon örülök, hogy újból írsz az oldalra, én mindig értelek és támogatlak. :)
    A New Times című írásodat már akkor olvastam, de nagyon szívesen olvasom el újból, hisz nagyon tetszett.
    A Prológus különösen jól sikerült. Van benne két mondat, ezt mintha nekem írtad volna, számomra nagyon szomorú, de gyönyörű gondolat.
    “Elvesztettél mindent, s a múltad még most is beárnyékolja lehetséges boldogságodat.
    A hőn szeretett férfit, akit magad temettél el, sosem feledheted.”

    Ennek a két mondatnak a jelentése most ért el a szívemig, nagyon köszönöm! :)

    Puszi

Szólj hozzá!