2011. március 20.

szerelemgyumolcse
„A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között… az új, jobb élet kezdetének jele.”

/Pam Brown/

 

Bella lassan kezdett ébredezni; bizonytalanul nyitotta fel fénytelen, csokoládébarna szemeit. Halott szívem összeszorult, ahogy arra gondoltam, az élet napról napra hagyja el és én semmit sem tehetek, hogy ezt megakadályozzam.

Tekintetével az enyémet kereste.

– Jó reggelt, szerelmem! – Halvány mosolyt erőltettem az arcomra, mire visszamosolygott.

– Jó reggelt! – válaszolta rekedtes, gyenge hangon.

Úgy tettem, mintha minden rendben lenne, de most jobban gyűlöltem magam, mint eddig bármikor. Jacobnak már az első adandó alkalommal meg kellett volna ölnie, egyenesen átharapnia a torkomat.

Bella erőtlenül nyújtózkodott, és nekem éles reccsenés hangja robbant a fülembe. Azonnal felpattantam mellőle a padlóról.

– Kedvesem, jól vagy? – kérdeztem rémülten.

– Igen – hebegte, értetlenül nézve rám.

Mi történt, Edward? – termett mellettem Rosalie.

– Újabb csonttörés – válaszoltam csendesen. – Szerintem a medencecsont.

Én semmit sem hallottam. – Bizalmatlanul meredt rám.

– Szerelmem, szeretnélek megröntgenezni – kezdtem bizonytalanul.

– Rendben – egyezett bele. Nem firtatta a dolgot, csak hagyta, hogy a karjaimba vegyem.

Rosalie vérebként követett az emeletre. – Miféle trükk akar ez lenni, Edward?

Gyanakvó gondolatait válaszra sem méltattam. Óvatosan megröntgeneztem Bella medencéjét, vigyázva, hogy ne okozzak neki nagyobb fájdalmat, mint amekkorát feltétlenül szükséges. Nem láttam törés nyomát a képernyőn.

– Tévedtem – ismertem be halkan.

– Látod, megmondtam, hogy nem hallottam roppanást. Ellenőrizd a hallásodat, Edward! – kelt ki magából Rosalie.

Újra a karjaimba vettem Bella törékeny testét, és óvatosan visszavittem a nappaliba, miközben ő még mindig a vérrel teli poharat szorongatta gyenge ujjai között. Jacob a lépcső alján állt. Hallottam őt a ház felé közeledni, amíg odafent voltunk, de a közte és Alice között lezajló beszélgetést teljesen figyelmen kívül hagytam.

– Jake! – mosolyodott el szerelmem.

Jacob csak szótlanul bámulta Őt, de a gondolatai az igazságot harsogták az elmémbe: nincs mit tenni…

Gyengéden visszafektettem a kanapéra, és leültem a feje mellé a padlóra. Jacob eközben azon tűnődött, hogy vajon miért nem hagyjuk Őt odafent, de aztán arra a következtetésre jutott, hogy ez valószínűleg Bella kívánsága, és én ebben is a kedvében akarok járni, ahogy mindenben. Nem tudtam, mi mást tehetnék. Fogalmam sem volt, hogyan mentsem meg Őt.

Carlisle gondterhelt gondolatai csatlakoztak az enyémekhez, miközben lefelé tartott a lépcsőn. Kizártam Őt az elmémből, és igyekeztem kizárólag Bellára koncentrálni.

– Carlisle! – kezdte Jacob. – Elmentünk fele útig Seattle felé. Semmiféle nyomát nem láttuk a falkának. Nyugodtan indulhattok.

Hálásak voltunk neki a segítségért. Bármit megtett volna Belláért, ebben egyformák voltunk. De én mindenben tévedtem… Kettőnk közül ő sokkal jobban tudta, mi a jó neki.

– Köszönjük, Jacob! Jó az időzítés. Sok mindenre szükségünk van.

Elsősorban utánpótlásra Bella számára – nézett futólag a pohárra.

A vér vészesen fogyott. Elborzasztott a gondolat, hogy szerelmem még ettől sem riad vissza, hogy megadja annak az irtózatos lénynek, amire szüksége van. Akár a saját életét is feláldozná.

– Szerintem nyugodtan magaddal vihetsz háromnál többet is. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy Sam La Pushra összpontosít.

– Ha gondolod, Alice, Esme, Jasper és én megyünk. Aztán Alice elviheti Emmettet és Rosalie-t…

– Kizárt! – vágott közbe Rosalie. – Ne gondold, hogy kettesben hagylak vele! – sziszegte gondolatban. – Emmett nyugodtan elmehet veletek most – jelentette ki határozottan.

– Vadásznod kellene – mondta Carlisle lágyan, próbálva jobb belátásra bírni őt.

– Én majd akkor vadászom, amikor ő – morogta, miközben a fejével felém intett.

Carlisle felsóhajtott. – Mindkettőtöknek szüksége lenne rá.

Képtelen lettem volna magára hagyni Bellát. Minden percet ki akartam használni, amit még vele tölthetek. Jacob úgyis megteszi: megöl, amikor a szíve… Nem fog késlekedni, a szavát adta.

– Köszönöm – mondta Carlisle hálásan, és a fiú karjára helyezte a kezét, mielőtt elhagyták a házat. Jacob idegenkedett a hűvös érintéstől, de nem húzódott el. Nem akarta megbántani Carlisle-t.

Ha képes lettem volna álmodni, még akkor sem gondoltam volna, a legmerészebb rémálmomban sem, hogy egyszer szövetségesekké válunk és együtt kell végignéznünk a szeretett nő haldoklását.

Átkozott kutya! – meredt Rosalie undorodva a fiúra, de ő szerencsére megérezte a pillantását.

Remek móka lesz! – Jacob még ilyen kimerülten is kapott az alkalmon, hogy tönkretegye a napját. Lassan odasétált a mellette lévő fotelhez, és kényelmesen elterpeszkedett benne. Természetesen szánt szándékkal úgy, hogy a lába szinte Rosalie arcába lógott.

– Fúj! Tegye ki valaki a kutyát! – fintorgott. Mit meg nem enged magának ez a korcs?!

Nem figyeltem a kettejük között zajló párbeszédre. Jacob sokkal könnyebben viselte a helyzetet nálam. Irigyeltem ezért, és azért is, hogy jobban ismeri Bellát, mint én. A gondjaira kellett volna bíznom, amikor még esélyem volt rá. Ő lenne számára az egészséges, természetes út.

Ha akkor nem jövök vissza, most nem kellene végignéznem, ahogy az élete, amit annyira óvtam, lassan, szörnyű fájdalmak közepette elhagyja a testét.

 

– Ismeri? – kérdezte tőlem Jacob, a Rosalie-nak szánt szőke nős viccre utalva.

– Nem – válaszoltam, miközben még mindig Bellát figyeltem.

– Csúcs! Ez tetszeni fog, Vérszívókám! A szőke nők agysejtjei egyedül halnak meg.

– Vagy százszor többet öltem már, mint te, te gusztustalan dög. Ezt ne feledd!

– Egy nap, Szépségkirálynőm, beleunsz majd az üres fecsegésbe. Már alig várom.

– Elég legyen, Jacob! – mondta Bella, és komoran összeráncolta a homlokát.

– Akarod, hogy elmenjek? – kérdezte.

– Nem! Dehogy! – válaszolta szerelmem határozottan.

Jacob felsóhajtott, miközben alig hallhatóan én is ugyanezt tettem. Mindketten ugyanarra vágytunk: arra, hogy Bella végre elengedje őt.

Kár, hogy sosem kérsz tőle semmit, ami boldogtalanná tenné! – tett szemrehányást nekem gondolatban. Igaza volt. Hiába tudtam, hogy mi lenne a legjobb Bella számára, képtelen voltam arra kérni, hogy hagyja kivenni magából a szörnyeteget.

– Fáradtnak tűnsz – jegyezte meg neki szerelmem.

– Hulla vagyok.

– Én örülnék, ha tényleg az lennél – morogta Rosalie olyan halkan, nehogy Bella meghallja.

 

– Rosalie, megtöltenéd a poharamat? – kérte kedvesem egy perccel később, mire ő felszáguldott az emeletre.

Szeretlek! – Bella hangját véltem hallani az elmémben. Valószínűleg teljesen elment a józan eszem. – Szeretlek! – ismétlődött a gondolat.

– Szóltál? – néztem rá eltöprengve.

– Én? – kérdezte. – Én nem mondtam semmit.

Szeretem a hangod…

– Most mire gondolsz? – firtattam tovább a dolgot.

– Semmire. Mi folyik itt?

– Mire gondoltál egy perccel ezelőtt? – érdeklődtem, és fokozottan őrá koncentráltam.

– Csak… Esme szigetére, és… a tollakra.

Szép a hangod. – Ekkor megértettem: ezek a lény gondolatai.

– Mondj még valamit! – suttogtam.

– Például? Edward, mi történik?

Mindkét kezemet óvatosan Bella gömbölyödő hasára helyeztem. Rosalie felhördült, de nem figyeltem rá.

– A mag… – nyeltem egyet. – A… a baba szereti a hangodat.

– Ilyen nincs! Te hallod a picit?! – kiáltott fel szerelmem boldogan, majd megvonaglott a fájdalomtól.

Félek – nyöszörgött ijedten a kicsi.

– Pszt! – szóltam rá gyengéden Bellára. – Megijesztetted.

– Bocsi, baba! – simogatta meg a hasa oldalát.

Elfordítottam a fejem, és finoman a pocakjára hajoltam.

– Most mire gondol? – türelmetlenkedett Bella.

Olyan boldog vagyok itt. Remélem, nem bántottalak nagyon.

– Hát… – Belenéztem a szemébe. – Boldog – mondtam álmélkodva.

 

  Következő fejezet »
{lang: 'hu'}
42 hozzászólás
  1. Mile Judit szerint:

    Drága Aby!

    Érdemes volt várnunk, míg a technikát Atyus megoldja!
    Ez egy csodálatos ajándék Zsuzsának a születésnapjára, és egy csodálatos meglepetés nekünk.
    Mindig is tudtam, hogy remek Edward vagy, de ezt újból és újból bebizonyítod. Ezt a részt nagyon jó Edward szemszögéből is olvasni, a végtelen szerelmet Bella iránt, és a mérhetetlen önvádat. Jake és Rosalie vitája, Edward szemszögéből is nagyon vicces.
    Annyira jó, hogy végre kiderül, mit hall Edward, miket mond Nessie még Bella hasában. Nagyon jól írtad le a csodálkozást, ahogy Edward felfedezi, hogy a baba hangját hallja. Nagyon – nagyon várom a folytatást. Remek lett.

    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Drága Anyu!

      Nagyon szerettem volna már feltenni. :) Örülök, hogy ennyire tetszett Neked! Igazából tegnap, az utolsó pillanatokban döntöttem el, hogy folytatásos lesz. Úgy gondoltam, hogy ezt nem szeretném egyetlen novellában “elintézni”. Azt hiszem, jól döntöttem. :) Emlékszem, mennyire görcsöltem, amikor az első Edward szemszöget írtam. Még el is sírtam magam, hogy ez nekem nem megy, aztán egyszer csak csoda történt, és jöttek a szavak, sistergett a papír. Fokozatosan megszerettem az ő szemszögét. Igaz, annyira nem állt messze Jaed szemszögétől. Bár, mint tudjuk, benne ötvözve van Jake vagánysága és Edward finom modora. Nagyon szeretek női szemszöget is írni, de a férfi szemszög valahogy sokkal közelebb áll hozzám. Azt hiszem azért, mert annyira igyekeznek elrejteni az érzelmeiket, és jó érzés, amikor megmutathatod őket, feltárhatod a karakter legféltettebb titkait. :)

      Köszönöm a véleményt!

      Puszi:
      Abyd

  2. Katherine szerint:

    Szia Aby!

    Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm :) egyszerűen csodás lett :) az egész szívemet átmelengette :) Az eddigi írásaidat is szeretem nagyon, de ez viszi a prímet!:) Komolyan mondom, egy profi írónő sem tudott volna jobban alkotni :)mikor kiadják az első kötetedet az elsők között leszek, h dedikálhasd! :D megérte várni rá..:) nagyon-nagyon várom kövit, kérlek siess vele :) :) :) :)

    puszika

    • Aby szerint:

      Szia, Katherine!

      Örülök, hogy ennyire tetszett! :) Az én szívemet pedig a komid melengette át. :) Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! :)
      Biztos lehetsz benne, hogy az elsők között leszel, akinek aláírom a saját könyvemet. :) Nagyon jól esik, hogy mióta beszélgettünk a chatben, rendszeresen jössz és kommentelsz. El se tudod képzelni, hogy mennyire sokat jelent ez nekem, hogy milyen jól esik a visszajelzés. :) Annak is örülök, hogy Atyusnak hála, itt sokkal egyszerűbben és névre szólóan tudok válaszolni Nektek. :) Ígérem, nagyon igyekszem a következővel! :)

      Puszi:
      Aby

      • Katherine szerint:

        Szia Aby!

        Tartozom neked egy nagy-nagy bocsánatkéréssel, amikor (februárban) megbántottalak, hogy miért késik olyan sokat a fejezet. Utólag beláttam, hogy te is ember vagy, és nem várhatunk el csodát senkitől, hisz államvizsga, betegség… elég megterhelő dolgok. :( Tudom, hogy sokat jelent egy-egy pozitív visszajelzés, azért írom le Neked most már mindig az őszinte véleményemet. Régebben is kommenteltem, mindig más név alatt, őszintén megmondom fogalmam sincs, hogy hányszor. :S szerintem 2szer, 3szor…:S szóval sajnálom, hogy olyan türelmetlen voltam, de hidd el azért, mert nagyon megszerettem az írásodat, és egy feltöltődést jelent nekem mikor olvasok egy-egy részt. Tudom, nem mentség de épp egy jogi egyetem vizsgaidőszakának a közepén történt, és a tűréshatárom akkoriban eléggé a béka feneke alatt volt, és nagyon hiányzott a történeted. szóval még egyszer, nagyon sajnálom. És kajak, nagyon tehetséges vagy, azért nem csak a twilight-os írásaidat olvasom, hanem mindet :) kitartás, és hiszem, hogy valóra fog válni az álmod, ne add fel soha!
        Szeretnék belinkelni Neked vmit, hova lehet?
        puszika

        • Aby szerint:

          Jaj, nagyon szépen köszönöm. :) El se hiszed, hogy milyen jól esik. :) Igen, bevallom nagyon rosszul esett, de aztán, amikor beírtad a chatbe, hogy mindig írni fogsz ezután, akkor tényleg úgy éreztem, hogy megértetted. :) Nagyon sokat jelent, hogy tényleg így van, és megérted, milyen fontos, hogy leírjátok a véleményeteket. :) Sőt, élkommentelővé váltál. :) Erről jut eszembe egy novellához, az Álom és valósághoz még nem kommenteltél. Az is számít a játékban, és csak ez hiányzik. :)
          Igen, tudom, a vizsgaidőszak már csak ilyen, az ember sokszor kerül a tűréshatárra vagy lép át rajta az egyetem ideje alatt. Én is sokszor éreztem úgy, hogy összeomlok a terhek alatt. Annak pedig külön örülök, hogy az írásaim felüdülést jelentenek számodra. :)
          A linket nyugodtan küldd el e-mailben. :) A chatben is megtalálod a nevemre kattintva, vagy az oldalsávban az elérhetőségeknél. :)
          Nagyon köszönöm, mind a bocsánatkérést, mind azt, hogy kiöntötted nekem a szívedet. Megtiszteltél vele! :)

          Puszi:
          Aby

          • Katherine szerint:

            Szia Aby!

            Azért nem kommenteltem még az Álom és valósághoz, mert még nem volt időm végigolvasni :( de ígérem elolvasom, és írok hozzá! :) örülök, h élkommentelővé váltam a szemedbe! :) köszönöm a megtiszteltetést! :D
            Úgy érezted muszáj elmondanom neked, hogy mit érzek, és hogy miért viselkedtem olyan csúnyán :( És köszönöm, hogy már nem haragszol :)
            puszikaaaa :D

            • Aby szerint:

              Szia!

              Oké, rendben. :) Csak gondoltam, szólok, hátha csak kimaradt. :) Én köszönöm, hogy minden novellánál és történetnél megtisztelsz néhány sorral. :) Jól esett, hogy megosztottad velem az érzéseidet, és örülök, hogy azóta jobban megismerhettelek. :)

              Szép napot Neked! :)

              Puszi:
              Aby

  3. Atyus szerint:

    Szia Drága!

    Gyönyörű lett! Olyan jó, hogy megírtad ezt a részt. A Te Edwardoddal az igazi (mint tudjuk;)). Köszönöm!
    Imádtam, ahogy Edwardba visszatért az “élet”. Végre! :) Nessie gondolatai pedig olyan édesek. :)

    Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy én olvashattam először, és már akkor tökéletes volt. Egyre csak fejlődsz és fejlődsz, ennek nagyon örülök. Csak így tovább nővérkém, és semmi sem állhat az utadba. :D Én mindenben támogatlak.

    Ja, és előre bocs mindenkitől, de én leszek az első a dedikáláson. :P Nincs vita. :D

    Puszillak:
    Atyusod

    • Aby szerint:

      Szia, Baby!

      “A Te Edwardoddal az igazi” – Úgy imádom, mikor ezt mondod/írod. :) Sokszor szeretném még hallani. :P
      Mint a még fejben elkészült könyvem borítójának tervezője, természetesen kibérelt helyed van mellettem a dedikáláson. Úgyhogy ez azt jelenti, hogy már megúsztad a sorban állást. :)
      Szuper előolvasó vagy, és nagyon bírom az ötleteidet, az elemzéseidet meg még jobban. :P Örülök, hogy így látod, én is úgy érzem, hogy kezd kialakulni a saját stílusom és egyre felismerhetővé válik. Ez sokkal magabiztosabbá tesz. Azt hiszem, kezdek rátalálni a saját utamra. :) (Lefordítva: hamarosan jöhet a saját könyv. :P )

      Köszönöm, hogy mellettem állsz és mindenben támogatsz!
      Igaz barát és szerető testvér vagy. Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy ismerhetlek! :)

      Szeretettel ölel:
      Abyd

  4. Mile Judit szerint:

    Rendben Atyus, lehetsz az első, gondolom Stigu a második, de remélem a harmadik helyet kérhetem én. :)
    Puszi

  5. zsuzsa szerint:

    Szia!

    Tele vagyok mindenféle érzelemmel, jól jönne Edward, hogy legyen, aki közvetíti a gondolataimat. Annyira meg vagyok hatódva, hogy nem találom a szavakat /a klaviatúrán is szimplán csak betűk vannak. Hogy fogok én ebből egy kommentet összehozni?!:)

    Köszönöm, köszönöm, köszönöm!:D
    Emlékszem még arra a kora reggeli napra, amikor kipattant a szikra, és gyorsan megírtam a novella ötletét. Titokban reménykedtem csak, hogy kap annyi szavazatot az ötlet, és végül megírod a történetet Edward szemszögből.:)
    Mindig kíváncsi voltam rá, mit is gondolhatott Edward.
    Ebben a részben nagyon keveset tudunk róla. Jacob csak ritkán említi.:-/
    Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem, nem csak Edward, hanem Rose gondolatait is.:)
    Azt imádom, ahogy olvasom a sorokat, tudom mi volt az eredeti könyvben. De ez azért van mert annyira rá hangolódtál, annyira azokat az érzéseket adod vissza mintha az eredeti könyvet olvasnám, de most Edward/ Aby mesél.:D
    Nagyon várom a folytatást!!!:)
    Ugye nem kell sokat várni rá?!:)

    Külön köszönet, hogy a születés napomra időzítetted!:D KÖSZI:zsuzsa

    • Atyus szerint:

      Ja igen, majd elfelejtettem. Boldog szülinapot, Zsuzsa!
      Szép kerek szám! Kívánok még legalább ennyit! :D

    • Aby szerint:

      Szia, Zsuzsa!

      Persze, hogy megszavazták, hiszen nagyon jó ötlet volt. :) Atyusé a másik szuper ötlet, és ha minden jól megy, akkor azt is hamarosan olvashatjátok majd. :) Sajnálom, hogy eddig kellett rá várni. :( Amikor megláttam, hogy a héten töltöd be ezt a szép, kerek életkort, akkor úgy gondoltam, hogy jobb alkalmat keresve sem találhatnék a történet megírására. :) Örülök, hogy sikerült meglepnem Téged. :) Igen, Jake elég keveset említi, hogy mi van Edwarddal, bár én mindig is kiéreztem abból a részből, hogy együtt, bajtársakként szenvednek. Jacob egyre közelebb kerül Edwardhoz, ahogy ráeszmél, mennyire szereti Bellát. Ebben a történetben nem csak Nessie gondolatait, hanem Jacobét is szeretném megmutatni, azt, hogy valójában mit élt át. Mint tudjuk, a férfiak játsszák a kemény legényt, és az, amit Jake szemszögén keresztül látunk, amit gondol és érez, nem biztos, hogy teljesen fedi az igazságot, hiszen megpróbál erős maradni, de a gondolatai elárulnak mindent…
      Azt hiszem, ez jó kis figyelemfelkeltő a következő két fejezethez. :)

      Puszi:
      Aby

  6. Katherine szerint:

    Rendben van, “beérem” a 4. hellyel :D

  7. Stiga szerint:

    Khöm-khöm… *köhög* Akkor lesz még egy iszapbirkózásunk az első helyért. :D Jake örülhet :D

    Amúgy tényleg nagyon jó lett. És főleg büszke vagyok rád, mert kevés béta dolgom volt vele :D Ezt szeretem :)

    Cupp: Stig _@/”

  8. Rita szerint:

    szia!

    Hát akkor ide is leírom, hogy nagyon tetszett, annyira izgis Edward
    szemével látni és olvasni a történeteket!és te annyira jól fogalmazod meg imádom olvasni a novelláidat, regényeidet!
    és hát most is amikor meghallotta Nessie hangját, annyira várom már a folytatást…ahogy a többi történeted folytatását is!

    pusi

    • Aby szerint:

      Szia, Rita!

      Nagyon szépen köszönöm, hogy megtetted, és ide is leírtad a véleményed. :) Jól esik, hogy szereted a történeteimet. :) Mindig örülök, hogyha egy eddig “halk olvasó” ír véleményt, és kiderül, hogy régóta olvas, csak épp időhiány vagy egyéb okból nem írt kommentet. :) Hidd el, nagyon sokat jelent, hogy megtiszteltél pár sorral. :)
      Még egyszer köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby

  9. evelin77 szerint:

    Szia Aby!!

    Szerintem nagyon jó vagy, de ezt tükrözi ez a rövid szösszenet is. Kérhetném a teljes negyedik részt Edward szemszögéből????
    Vagy mérsékeljem igényeimet?? :)

    Csak Így tovább!!!

    • Aby szerint:

      Szia, Evelin!

      Az a helyzet, hogy Edward szemszögéből csak ezt, illetve a nászéjszakás részeket tervezem megírni a Breaking Dawnból. Még várakozik a polcon egy Alice és egy Rosalie szemszög, illetve több E/3-as novella. Ahogy Atyus is írta, tényleg nem jut annyi időm az írásra, mint szeretném, vagyis… Általában csak a kezem nem képes utolérni az agyamat. :D
      Nagyon igyekszem, hogy minden a helyére kerüljön, és csak onthassam magamból a történeteket. Egyelőre a Thunderstormra koncentrálok, mert minden fejezetét tökéletesnek szeretném, amennyire csak lehetséges, és a többi történettel együtt biztosan nem vállalnám be a Breaking Dawn megírását. A nyáron pedig végre szeretnék nekilátni a saját regényemnek, ha minden jól alakul. :D

      Köszönöm a véleményedet! :)

      Puszi:
      Aby

  10. Katherine szerint:

    Egyetértek Evelinnel! :) kérlek Aby, a teljes Breaking Dawnt Edward szemszögéből!!! :)

  11. Katherine szerint:

    elküldtem a mailt! :) ha véletlenül nem kaptad volna, szólj! :)
    puszika

  12. Atyus szerint:

    Persze annak mindenki örülne. De szerintem, most hagyjátok, hogy befejezze az éppen futó történeteit. Abból is van elég, így is mindig kevesebb ideje jut az írásra, mint szeretné.
    Később majd kiderül, mihez lesz kedve, vagy mire lesz ideje. Lehet, mire ezekkel végez, már több könyvét lehet majd kapni a boltokban. :D És akkor azokat olvashatjuk a fanfictionök helyett.

  13. angi szerint:

    Szia Aby!
    Nem szeretek online olvasni, és most találtam erre az oldalra is. Szóval nagyon tetszett az írásod!!!! Fantasztikus minden szempontból!! Szerintem rászokok mégis a netes olvasásra! /Amivel az egyetlen gondom, hogy nem laptomom van, hanem egy “hatalmas” gépem, így nem hordhatom mindenhova magammal:(/
    A lényeg, hogy kíváncsian várom a folytatást. :) Az előzőekhez szólva, én egy türelmes ember vagyok! Nem fogok irkálni, hogy mikor lesz új fejezet. (de várni fogom!:))

    • Aby szerint:

      Szia, Angi!

      Köszönöm szépen! :) Örülök, hogy miattam szoksz rá az online olvasásra. :)
      Ma a fodrászhoz menet megszállt az ihlet, és megvan az utolsó fejezet zárszava. :) Remélem, hogy hamar tudom hozni a második fejezetet. Köszönöm a türelmedet! :)
      Még egyszer nagyon szépen köszönöm a véleményt! Szeretettel köszöntelek az olvasóim között, és jó nézelődést kívánok a honlapomon! :)

      Puszi:
      Aby

  14. Melinda szerint:

    Szia!
    Nagyon tetszett magával ragadott az egész hangulat ahogy az alap történetet visszatudod adni mégis egy picit másképp..
    A baba hangjai a bizonytalanság de ahogy szereti a mamáját Rose és Jacob vitáját még mindig nagyon élvezem még ha ők nem akkor nem is tudták mi is lesz a szülés végkimenetele. És hogy hogyan fogja hallani a baba hangjait hogyan fognak tudni kommunikálni mert ezt az írónő nem részletezte legnagyobb bánatomra..:))))
    Öröm számomra az olvasás de még jobban a szívemhez nőtt

    • Aby szerint:

      Szia, Melinda!

      Örülök, hogy itt is rám találtál. :) Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. :) Remélem, hogy a következő két fejezet is hasonlóképpen fogadod. :)
      Nagyon sok mindent kellett az írónőnek mérlegelni, és a legjobb megoldás valószínűleg tényleg az volt, hogy Jacob szemszögéből mutatja be, mi történik. Edward túlságosan is katatón állapotban volt az elejénn ahhoz, hogy ő mesélje el a történetet. De itt minden a helyére kerül, és végre ő is elhiszi, hogy megérdemli a boldogságot. :)
      Köszönöm, hogy olvasol, hálás vagyok a véleményért! :)

      Puszi:
      Aby

  15. barbi.94 szerint:

    Szia Aby!
    Nagyon jó lett ;) és szerintem sok olvasó régi vágyát teljesítetted azzal, hogy megírtad ezt a kis novellát.

  16. zsuzsa szerint:

    Sziasztok! :D
    Köszönöm mindenkinek a születésnapi jókívánságokat. :<3 Nagyon boldog vagyok, mert ezzel a kisregénnyel teljesül a szívem vágya. Én azok közé az emberek közé tartozom akik jobban szeretnek adni mint kapni. Ez most teljesült, mert nagyon örülök, hogy kaptam, ugyanakkor adni is tudtam mindenkinek aki Aby írásait olvassa.
    A figyelem felkeltés megtörtént, sőt máshogy is tudnám nevezni, de az egy kicsit perverz lenne. :D
    Beállok a sorba és nem érdekel hanyadik vagyok, de nekem is lesz dedikált példányom. :) Sőt már van is hivatalosan kiadott antológiába dedikált novellám. :)
    KÖSZI:zsuzsa

Szólj hozzá!