2011. november 23.

szerelemgyumolcse
„Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet.”

/Rumer Godden/

 

Bella lélegzete elakadt; gyönyörű szemeiben áhítattal és csodálkozással teli csillogás ült. Elgyötört arcán örömkönnyek gördültek végig, és végre megint őszintén mosolygott. A gondolataimba merültem, miközben tovább hallgattam a gyermekünket.

– Hát persze, hogy boldog vagy, szép kisbaba, hát persze – mondta szerelmem lágyan, miközben a hasát simogatta. – Hogy is ne lennél, amikor biztonságban vagy a jó melegben, és szeretlek. Annyira szeretlek, pici E.J. Hát persze, hogy boldog vagy.

– Hogy szólítottad?

A kérdésemre Bella arcát halvány pír futotta el. – Én már nagyjából adtam neki nevet. Nem gondoltam, hogy akarnál… szóval tudod.

– E.J.?

– Apádat is Edwardnak hívták.

– Igen, de mi az a…

Gyönyörű ez a hang. Szeretem – sóhajtott a pici a fejemben. Közben arra is rájöttem, kinek köszönhetően került a gyermekem nevébe az a „J” betű, de túlságosan is megkönnyebbültem, hogy Bellában valóban egy csoda növekszik, ahogy első perctől hitte. Ismét tévedtem, mint már oly’ sokszor. Jacob is egy ilyen tévedés miatt lett az életünk része.

– Mi történt? – érdeklődött Bella, megszakítva merengésemet.

– Az én hangomat is szereti.

– Még szép! Neked van az egész univerzumban a legszebb hangod. Ki ne imádná?

– A biztonság esetére van lányneved is? – kérdezte Rosalie. – Mi van, ha kislány?

Bella letörölte a könnyeit. – Sakkoztam egy kicsit a nevekkel. Eljátszottam a Renée-vel és az Esmével. Az jött ki, hogy… Rö-nez-méj.

– Rönezméj?

– Úgy írják, hogy R-e-n-e-s-m-e-e. Túlságosan eszement?

– Nekem tetszik – nyugtatta meg Rose fölénk hajolva, miközben gondolatban gyengéden ismételgette. – Gyönyörű és egyedi, ezért illik rá.

Nekem is tetszik – helyeselt a baba.

– De én még mindig azt gondolom, hogy Edward lesz.

Szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek!

– Mi az? Most mire gondol? – kérdezte Bella sürgetően, és a kicsi most is hasonlóan reagált: Mi történik? Valaki bántja anyát? – kérdezte kétségbeesve. Bella zihálni kezdett a rúgásaitól. Gyengéden ráhajoltam a hasára.

Szeretlek, anya!

– Szeret téged – suttogtam álmélkodva. – Abszolút imád.

 

Az események hatására teljesen megfeledkeztem Jacobról.

Egyedül maradtam. Úgy látszik, ez az én formám – sóhajtotta magában gúnyosan. – Hogy is bízhattam meg egy piócában?! Elment az eszem?! – A gondolatai hangosan, vádlón csattantak az elmémben. – Azt hittem, egy oldalon állunk! Felfordul a gyomrom ettől a családi idilltől. Hát mindenkinek elment az esze?! Csak én látom, hogy ez az izé veszélyes?! Nem vagyok képes tovább csinálni. El kell tűnnöm innen! Nem bírom elviselni ezt az egészet. Végig kell néznem, ahogy feláldozza az életét egy szörnyetegért?! Inkább a halál! – Fulladoztam a gondolataitól. A fájdalma elviselhetetlen volt. Való igaz: elárultam őt. Elvesztett mindent, ami valaha is jelentett számára valamit, amiért érdemes volt élnie. Tökéletesen megértettem, hogyan érez most. Mindketten inkább a halált választanánk, mint hogy nélküle kelljen léteznünk. Őszintén sajnáltam Jacobot; egyikünknek sem volt választása, mindketten szerettünk, mindkettőnket szerettek, de Bella az én gyermekemet hordta a szíve alatt.

El kell tűnnöm innen! – ugrott talpra hirtelen Jacob. Egész testében remegett, sötét, elszánt tekintete tanácstalanul cikázott ide-oda a szobában. Szinte bocsánatkérően néztem a szemébe. Fogalma sem volt, merre induljon.

Gyorsan a kanapé melletti kisasztalhoz léptem, és odadobtam neki az Aston Martin kulcsát. – Menj, Jacob! Tűnj el innen! – biztattam. Tanácstalanul nézett rám, aztán ahogy meglátta, mit tart a kezében, megértette. Szüksége volt rá, hogy kiszellőztesse a fejét, nekem pedig arra, hogy higgadtan végiggondolhassam, mit is jelentenek a történtek. Jacob üvöltése a fejemben nem tette ezt a lehetővé.

Feldúltan kirohant a házból; vissza sem nézett. Bella tanácstalanul fordította felém a fejét; fénytelen szemeiben a bűnbánat könnyei csillogtak.

– Tényleg hallod a gyermeket? – kérdezte Rosalie gyanakvóan.

Bólintottam.

Ha ez egy újabb félrevezetési kísérlet, Edward… – figyelmeztetett, de már nem viszonyult hozzám annyira bizalmatlanul, mint eddig.

Lassan odasétáltam Bellához, és leültem mellé a padlóra. A következő pillanatban halk nyöszörgést hallottam: a baba nyújtózkodott. Szerelmem fájdalmasan felnyögött.

Sajnálom! Ne haragudj, anya!

– Nem akar fájdalmat okozni neked – jegyeztem meg csodálkozva.

– Tudom – suttogta erőtlenül. – Hát persze, hogy nem akar. Kevés a hely odabent, igaz, kicsikém?

Igen – válaszolt Bella szavaira. – De nagyon jól érzem magam itt. Szeretlek!

Annyira bámulatos volt az egész. A kezemet bizonytalanul ismét kedvesem gömbölyű hasára helyeztem, és olyat tettem, amit soha még csak elképzelni sem mertem: beszélni kezdtem a gyermekemhez. – Óvatosan mocorogsz, és ezért anyukád nagyon hálás neked. De jobb lenne, ha minél előbb kivennénk téged onnan.

Szeretnéd, mi?! – mordult fel gyanakvóan Rosalie.

Az jó lenne. Már nagyon szeretném látni anyát.

– Látni fogod.

– Mit? – érdeklődött Bella kíváncsian.

– Inkább kit. Téged – mosolyodtam el halványan.

– Engem?

– Az anyukád gyönyörű. – Mélyen belenéztem a csokoládébarna szemekbe, miközben szavaimat egyenesen a hasához intéztem. – Azt hiszem, az lenne a legjobb megoldás, ha kivennénk a magzatot, amint Carlisle visszajön. – Óvatos tekintettel fürkésztem mind Bella, mind Rosalie arcát.

– Ugye most már te is elhiszed, hogy ő nem gonosz? – kérdezte szerelmem reménykedve, mialatt a pocakját simogatta.

Egy pillanatig haboztam, mielőtt beismertem volna. – Igen – simítottam a kezemet az övére. – Nem akar ártani neked, és egyelőre jól van, de ahogy te is mondtad, kevés neki a hely. Minél előbb cselekszünk, annál nagyobb az esélyünk. Úgy tűnik, valamennyire megért minket. Tisztában van vele, hogy fájdalmat okoz neked.

– Rendben – egyezett bele határozottan. A homlokán megjelent a gondolkodó ránc, és tudtam, hogy retteg. Erősnek akart látszani. Miattam.

– Rose? – néztem rá esdeklően.

Rendben – bólintott bizalmatlanul.

 

Az erdő felől nyugtalan mozgolódás hangjai szűrődtek be a tudatomba, aztán közeledő, puha léptek zaját hallottam.

Mi a fene történhetett? Miért távozott Jake ilyen hirtelen? Mit tett vele az a rémes liba?

A verandán kicsit tétovázott, majd erőteljesen dörömbölni kezdett a bejárati ajtón. Bella csodálkozva pillantott rám.

Mit akar ez itt? – morgott ellenségesen Rosalie.

Felpattantam a padlóról, és ajtót nyitottam.

– Leah – biccentettem.

– Mi történt? Hová ment Jake? – rontott be köszönés nélkül.

– Egy kicsit kiszellőzteti a fejét – válaszoltam kurtán.

Na persze! Mert valaki megint beletaposott a lelkébe.

– Semmi ilyesmi nem történt – próbáltam megnyugtatni.

– Ne várd, hogy ezt el is higgyem! – mért végig gúnyosan.

– Csak elment kocsikázni. Beszélgettünk az autókról. Felajánlottam neki, hogy próbálja ki az Aston Martinomat.

Leah kétkedve fogadta a magyarázatomat. – Jake pont tőled fogadna el szívességet…

– Hol van? – lépett el mellettem, majd a nappali felé indult. Némán követtem. – Beszélni akarok veled! – mutatott Bellára fenyegetően.

– Szia, Leah! – köszöntötte kedvesem egy halvány mosoly kíséretében.

– Te csak ne sziázz itt nekem! Jacob miattad szenved, te pedig tudomást sem veszel erről!

Vadul rámorogtam. Nem hiányzott most, hogy felzaklassa őt ebben az állapotban.

– Semmi baj, Edward! – nézett rám békítőleg.

– De igenis van! – kelt ki magából teljesen Leah.

Majd én beolvasok ennek a picsának! Épp itt az ideje, hogy valaki megtegye! – A gondolatára megköszörültem a torkomat, hogy tudja, mindent hallok. Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne dobjam ki azonnal.

– Túlságosan is fontos vagy Jacobnak ahhoz, hogy ebben a helyzetben magadra hagyjon. De ok nélkül kínzod őt, amit nem vagyok hajlandó szó nélkül tovább tűrni! Más valakit választottál, és ő minden erejével igyekszik ebbe beletörődni. Tényleg ennyire önző vagy?

– Tudom, hogy szenved – suttogta Bella, miközben a takarót tanulmányozta.

– Persze, de semmit sem teszel ellene, hogy könnyebb legyen számára.

– Én… – könnyek gyűltek a szemébe – nem tudok.

– De tudnál, ha akarnál! – kiabálta Leah. – Hát nem látod, hogy tönkreteszed őt? Azon se csodálkoznék, ha lehajtana az első szikláról azzal a kocsival.

– Nem tenne ilyet! – Bella hangja akadozott a sírástól.

– Nem, mert tudja, hogy szükséged van rá. De ne feledd: ő nem a tulajdonod vagy az ölebed, akit zsinóron rángathatsz!

Gyorsan odaléptem hozzá, és átkaroltam gyenge vállait. – Semmi baj, kedvesem! Leah, azt hiszem, ennyi elég lesz – szűrtem a fogaim közt.

– Még nem fejeztem be!

– De igen! – mordult fel Rosalie, miközben talpra szökkent, és fenyegetően tett egy lépést a dühöngő farkaslány felé.

– Azt akarom, hogy vess véget ennek! Hagyd elmenni! Ne kívánd tőle, hogy asszisztáljon ehhez! – Azzal sarkon fordult, és kiviharzott a házból, mint aki jól végezte dolgát.

Az izmaim megfeszültek; a testemben gyilkos harag lángolt. Engedtem, hogy végigmondja, amit akar, mert Bella nem hagyta volna, hogy kihajítsam, pedig ez lett volna a helyes.

– Szörnyű alak vagyok – szipogta.

– Dehogy vagy! – vigasztaltam. – Jacob önszántából van melletted. Felnőtt férfi, aki tisztában van vele, hogy mit csinál.

Határozottan megrázta a fejét. – Hát nem látod? Leah-nak igaza van. Önző vagyok.

– Nem, nincs igaza. Jacob döntése, hogy melletted akar lenni. Felzaklatták a történtek, Leah pedig túlreagálta. Neked kellene a legjobban tudnod, milyen hirtelenek a farkasok – mosolyogtam.

Bizonytalanul bólintott. A fejét a mellkasomra hajtotta. Sós könnyei eláztatták az ingemet, aztán néhány percnyi pityergés után mély álomba merült.

– Aludj csak, kedvesem! – nyomtam lágy csókot a homlokára.

Az elmémben uralkodó káoszt érthetetlen rend vette át. Eljátszottam a gondolattal, hogy saját családom lehet. Bellával közös családom.

Meg fogom menteni Őt! Ebben a pillanatban biztos voltam abban, hogy sikerülhet. A kétségbeesés hamvaiból új remény ébredt bennem.

 

« Előző fejezet Következő fejezet »
{lang: 'hu'}
8 hozzászólás
  1. zsuzsa szerint:

    Köszönöm, hogy nem felejtkeztél el róla és egyéb más dolgod mellett szakítottál időt rá. Ezt az Edwardot imádom. Már láttam a filmet és ha lehet ezt még fokozni, Edward még emberibb, még jobban szerethető. Ez igaz a te történetedre is. Szerethetőbbé válik, mint a könyvben.
    KÖSZI:zsuzsa

    • Aby szerint:

      Szia, Zsuzsa!

      Örülök, hogy ennyire tetszik Neked a történet, hiszen Neked, a Te kérésedre íródott. :)
      Én is láttam már a filmet, nekem is nagyon tetszett benne Edward. :) Talán pont a film adta meg a kellő lökést, motivációt ahhoz, hogy visszanyúljak, visszataláljak ehhez a történethez. :)

      Örülök, hogy megírhattam. :) Köszönöm, hogy végül összeszedted a bátorságod és megírtad nekem az ötletedet anno. :)

      Köszönöm a véleményt! :)

      Minden jót Neked! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  2. Stiga szerint:

    Szia!

    Először is: “Hát persze…” Tudom, tudom, nem a te hibád – nem is neked szól, hanem a nagyszerű írónak/fordítónak. :)

    Ettől függetlenül (is) tetszett, Leah nagyon jó lett, imádtam, mikor beolvas Bellának. És milyen igaza van. :)) Jake gondolatai is jók lettek. :)

    Nagyon várom a 3. részt, remélem, hogy hétvégén javíthatom. :)

    Pusz: Stigu _@/”

    • Aby szerint:

      Szia, Cica!

      “Hát persze…” :D
      Szerintem külön a te kedvedért hangzott el a filmben is. :D

      Örülök, hogy tetszett, és nem volt benne sok minden. :) Leah-t én is imádtam. :D Jake-et meg annál is jobban. :)

      Remélem, holnap estig meg tudom írni a befejező részt… Igyekszem, de bébicsőszködnöm kell. :)

      Köszönöm a véleményt! :)

      Pussz.
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  3. Mile Judit szerint:

    Szia Drága!

    Ez a BD előtti meglepetés nagyon jól sikerült, remek lett ez a rész is. Nagyon hiányzott már a Te Edward szemszöged, olyan jó volt olvasni. Tetszik amiket Nessi gondol, nagyon aranyos, végre tudom miket hallott Edward. Arra is kíváncsi voltam vajon Leah mit mondhatott, úgy gondolom, egy kicsit Te is benne voltál a véleményében Belláról, vagy nem is kicsit? :D Jake gondolatai is remek lett. Kíváncsian várom az utolsó részt. :)
    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Szia, Anyu!

      Örülök, hogy tetszett a meglepetés. :) Be kell vallanom, hogy nekem is hiányzott már Edward. :)
      Természetesen kicsit én is benne voltam, de én alapjában véve bírom Bellát. Azt hiszem, ennél a történetnél felülkerekedett rajtam a Jake iránti együttérzés, hiszen itt annyi mindent szenved el szegény. :cry:
      Remélem, az utolsó rész is legalább ennyire fog tetszeni Neked. ;)

      Hálás vagyok a véleményedért! :)

      Pussz.
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  4. Melinda szerint:

    Szia!
    nagyon tetszett, de ez most kicsit át lett alakítva mindig eljátszottam a gondolatokkal, h vajon mit is mondhatott Leah, de itt akkor kiderülhetett, A kis Nessie pedig imádja az anyját és Edward is rájött, h mekkora őrültséget csinált majdnem, de szerencsére nem így történt, Bella nem rossz ember egyáltalán, csak Jacob tudatalattin is vonzódik nem is hozzá hanem a kislányhoz amit akkor ő még mit sem tudtak erről:))
    nagyon tetszett ahogy az eredetit átemelve egy részben más részt, fejezetet kaphattunk meg, imádtam!!:)

    • Aby szerint:

      Szia, Melinda!

      Igen, azt volt a lényeg, hogy azt is „láttassam” az olvasóval, amit Jake nem láthatott. :)
      Nagyon jó volt írni ezt a történetet. :) Én is mindig kíváncsi voltam, hogy mit mondhatott Leah Bellának és Renesmee milyen gondolatokat közvetít Edward felé. Tehát az én kíváncsiságomat is kielégítette a történet. :D

      Örülök, hogy tetszett! :)
      Köszönöm a véleményt! :)

      Pussz:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

Szólj hozzá!