Elérkezett a várva várt éjszaka, amikor valóra válhat, amit annyira kívántam. Izgatottan ültem Ab egyik foteljében – ott látott most engem –, a térdeimen könyököltem, kezeimet összekulcsoltam, fogaimat ideges várakozásomban a hüvelykujjaimra szorítottam. Egy sötétkék farmert és fekete, V-nyakú pólót viseltem. Ennek megvolt az oka: Ab egy bizonyos ideje képtelen engem másképp látni.
– A mi világunkban Szent Iván éjjelének különleges erőt tulajdonítanak – kezdte magyarázni a tervet.
– A miénkben is – válaszoltam.
Már tudtam, mire akar kilyukadni. Egyetlen esélyem van, és ő ezt meg akarja adni nekem. Titokban ostoroztam magam, amiért eleinte olyan ellenségesen viselkedtem vele. Nem tehetett róla, hogy ide kerültem, hogy az ő fejében élek. Sosem bánt velünk úgy, mint aki több, vagy ha úgy tetszik, felsőbbrendű lenne nálunk. Egyenlő félként tekintett ránk, barátként, társként a mindennapokban. Ha nem így tett volna, akkor most nem folytatnánk le ezt a beszélgetést.
– Remélem, működni fog – nézett a szemembe.
Tudtam, mire gondol: csalódott leszek, ha mégsem sikerül. De meg kellett próbálni. Bármit megtettem volna, hogy a szeretett nővel lehessek. Egyetlen egyszer meg akartam Őt érinteni, még ha tisztában is vagyok vele, hogy soha többé nem tehetem.
Ab a sarkára ülve letelepedett a szoba közepén elhelyezett alacsony, kicsi asztal elé, amin egy serleg bor és egy tálkában valamiféle gabona volt. A bal oldalán egy vörös, vastag gyertya állt, a vele ellentétes oldalon pedig tömjén illatú füstölő égett. Nehéz, sűrű aromája betöltötte a szobát, sejtelmes, mágikus légkört teremtve. Ab meggyújtotta a kanócot, majd belekezdett a kérdéses kimenetelű szertartásba.
– Drága Juno Istennő! Téged szólítalak, aki a szerelem védelmezője vagy, és ezen az éjszakán lehetővé teszed az igaz szerelmesek egyesülését a boldogságban. Fogadd alázatos áldozatom szent oltárodon. Arra kérlek, tisztelj meg azzal, hogy kiterjeszted rám hatalmadat, és segíts a fejemben élő Jacob Blacknek, hogy találkozhasson a szerelmével. Köszönöm! – fohászkodott.
A terjengő füst besűrűsödött és elenyészett a gyertya lángja, ahogy körülöttem a szoba lassan ködbe burkolózott.
Abban a másodpercben egy fehér, üvegbetétes ajtó előtt találtam magam. Ajkaim elégedett mosolyra húzódtak. Tudtam, hogy sikerült. A kezeim ökölbe szorultak; jóleső mozdulat volt. Elevennek, élőnek éreztem magam.
„Próba, cseresznye!” – gondoltam, Ab egyik szállóigéjét idézve.
A következő pillanatban az ajtó hangos puffanással adta meg magát, szabad utat engedve nekem. A szeretett nő, akinek lénye betöltötte az utóbbi hónapjaimat, az íróasztal melletti falhoz lapulva, tágra nyílt szemekkel, hitetlenkedő tekintettel nézett a szemembe. Határozott, gyors léptekkel szeltem át a köztünk lévő alig pár méteres távolságot. Tenyeremet hamvas arcbőrére simítottam. Lehunyta áhítattal telt, óceánkék szemeit és a kezét az enyémre helyezte, miközben megkönnyebbülten felsóhajtott. Pántos, levendula színű hálóinget viselt, mely lágyan simult nőies alakjára, gyönyörű kebleit érzékien kiemelte a mélyen dekoltált ruha. Éreztem, hogy otthon vagyok, a látványától béke töltötte be a lelkemet.
A számat finoman az Övére nyomtam, miközben szépséges arcát két tenyerem közé fogtam. Felváltva ízleltem meg ajkainak édes puhaságát, melyek készségesen nyíltak szét és apró sóhajok hagyták el. Szerelmem karjai a nyakam köré fonódtak. Megragadtam őket és átfogva a csuklóit a falhoz szorítottam Őt, mialatt a nyelvemet végigsiklattam ajkai ívén. Egyre szaporábban szedte a levegőt. Az arca kipirult, amire valószínűleg az én forróságom is némiképp rásegített.
A nyelvem követelőzve kalandozott beljebb, majd rátalálva az Övére, vad, őrjítő játékba kezdett vele. A kínzó vágy elhomályosította az érzékeimet, belülről fájdalmasan égetett. Néhány remegéshullám futott végig a gerincemen. A szenvedély hatására belenyögtem a csókunkba, majd ajkaim az állára tévedtek. Finoman harapásokkal borítottam a nyakát, fogaimat óvatosan a kulcscsontjánál lévő gödröcskébe mélyesztettem. Édesen felnyögött. A hangja felbátorított. Csókokkal borítottam be kihívó dekoltázsát, és kínzó lassúsággal haladtam egyre lejjebb. A vékony anyagon keresztül ízleltem meg a gyönyörű domborulatokat, de képtelen voltam parancsolni a bennem szunnyadó fenevadnak: gyengéden beleharaptam a mellébe. Tüdejét egy hangos, vággyal telt sóhaj hagyta el.
Hirtelen mozdultam; a bal karommal a hátát tartottam, a jobbal a térdei alá nyúltam, s máris a karjaimban tartottam Őt. Átkarolta a nyakamat. Gyengéden az ágyra helyeztem érzéki, törékeny testét.
A tekintetem egy pillanatra az éjjeliszekrényre tévedt. Egy jéggel teli pezsgős vödör állt rajta. Egy kósza ötlettől vezérelve nyúltam felé. Egy jégkockát vettem a kezembe, majd a számba helyeztem, a nyelvem alá fordítottam, aztán lassan Anita felé hajoltam. Ijedt tekintettel nézett a szemembe. Finoman megcsókoltam. A hűs kis jégdarab a nyelveink között forgolódott. Hamar elolvadt. Újabbért nyúltam, de most az Ő szájába tettem. Még egy kellemesen hűvös csók.
A következőt a fogaim közé vettem, és végigsimítottam vele nyakának hamvas bőrén. Beleborzongott, érzéki teste a karjaim között remegett. Közelebb húzódott hozzám, a testünk szinte eggyé vált. Óvatosan érintettem az izgatottságtól felhevült bőréhez a jeget a vállánál, majd a mellkasán. Apró nedvességcseppek maradtak a nyomán.
Megint a fogaim közé vettem egyet, miközben a jobb kezemmel az övéért nyúltam, és a feje felett összekulcsoltam az ujjainkat. Egy mosoly villant át az arcomon ijedt, mégis vágyakozó tekintetét látva. Már tudta, mi következik. Kiolvastam a szemében tajtékzó hullámokból.
Körberajzoltam mellének érzéki domborulatát, mire megint megremegett. Lassan, egyre kisebb köröket rajzolva haladtam egyre beljebb. A kör bezárult, a jégkockával finoman megérintettem megkeményedett mellbimbóját, és gyengéden simogatni kezdtem vele. Édesen nyöszörgött, a teste reszketett. Végül bekaptam, a még nem túl apró jégdarabot a számba fordítva. Aztán megismételtem ugyanezt a másik mellével.
Megéreztem buja nedvességét a fehérneműjén keresztül. Türelmetlenül szabadultam meg a nadrágomtól, majd egy határozott, gyors mozdulattal a hüvelykujjamat fehérneműjének csipkeszegélye alá csúsztattam, és hirtelen eltéptem a vékony anyagot. Azonnal az ölébe helyezkedtem, majd egy lendületes mozdulattal mélyen behatoltam a bujaság oltárába. Kéjesen felnyögött, én pedig válaszul mélyről, vadul felmordultam. A csípőm követelőző ritmust diktált. Szerelmem kihívóan vonaglott alattam, ami csak még jobban felkorbácsolta amúgy is nehezen fékezhető vágyamat.
A What do you want for me című szám hirtelen hangzott fel a szobámban, kettévágva a helyiséget betöltő csendet. Zavartan pásztáztam végig a tekintetemet az ismerős környezeten. A takaróm hanyag halomban pihent a lábamnál, a kispárnám az ágy mellett, a padlón hevert.
Kába fejjel ültem ki az ágy szélére. A lepedőm össze volt gyűrve alattam. Ahogy rátámaszkodtam a karomra, tompa fájdalmat éreztem. Lenéztem a kezemre, és csodálkozva vettem észre a halványan vöröslő foltokat. Ahogy a tekintetem tovább siklott, megakadt a szemem az ujjaim közötti sötét hajszálakon.
Juj, először is: gáz, hogy beleharapnék azokba a mellizmokba?!
Ez volt az első gondolatom…
Jaj, és én vagyok idézve az elején…
Ezt már teljesen elfelejtettem. De jóóóóóóó.
És de hülye vagyok, hogy elfelejtettem… elég sok wiccásat meséltem hozzá neked
Most már beugrott, hogy melyik novelláról van is szó.
Nagyon jól sikerült írás lett.
Illik az e havi témához.
Pusz: Stig _@/”
Szia, Csajszi!
Nem, egyáltalán nem gáz.
Szívem szerint én is. 
Igen, te vagy idézve.
Nagyon tetszett ez a gondolat anno, és most is ugyanannyira tetszik. 
Amúgy pedig nem baj, Szita, én emlékszem.
Igazán jó volt hallani ezekről a dolgokról, mert engem is nagyon érdekelnek.
Nemcsak a novella miatt, hanem úgy általában. 
Remélem, hogy az olvasók is így fogják gondolni.
Köszönöm szépen a véleményt!
Puszi:
Aby < (@ˇvˇ@)>
Szia, Drága!
Én még mindig imádom, és téged is, mert megírtad nekem. Köszönöm!
Puszó:
Atyus
Szia, Drága!
Én is imádlak Téged.
Örülök, hogy még most is ugyanannyira tetszik, mint első olvasatra. 
Köszönöm, hogy támogatsz és láthatóvá varázsolod a szereplőimet.

Köszönöm, hogy írtál véleményt!
Puszi:
Aby < (@ˇvˇ@)>
Szia Drága!
Egy gyönyörűen megfogalmazott erotikus novella, remek lett, egy kis gyöngyszem.
Anitát csak irigyelni lehet, Szentiván éjszakáján csodák történhetnek. Úgy látom minden műfaj jól megy neked.
Puszi: Judit
Anita! Ugye nagyon jó volt ilyen gyönyörű novellát kapni, sok ilyen éjszakát kívánok.
Igen, nagyon jó volt. Köszönöm a jókívánságot!
Szia, Anyu!
Köszönöm szépen!
Nagyon örülök, hogy így gondolod. 
Bár a farkasfiú így is az agyamra megy, hát még akkor… 
Anitát én is irigylem. Jó lenne, ha tényleg csak egy ilyen szertartás kellene ahhoz, hogy a fejemben élő szereplők megelevenedjenek.
Köszönöm a véleményt!
Puszi:
Aby < (@ˇvˇ@)>
Szia!
Nagyon tetszett. ahogy Jacob is mondta egyenrangú félként kezeled a szereplőidet és ez jó dolog illetve hogy találkozhatott a szeretett nővel..:) Még ha csak egy éjszakára is!!
Anita vajon sejti hogy mi történhetett vele?vagy bele sem mer gondolni???Jacob boldog volt hogy végre a lánnyal lehetett amire oly hosszú ideje várt életében legalább egyszer és (tán nem utoljára!)találkozott vele
Ezt is úgy olvasnám tovább, de sajna nem lehet mivel ez egy novella!*nagyot sóhajt*
Szia, Melinda!
Anita szerintem nagyon is sejti, hogy mi történt.


Nagyon örülök, hogy tetszett a novella, annak pedig különösen, hogy tovább olvastad volna még, mert ezek szerint izgalmasra sikeredett.
Ne búsulj, remélem, hamarosan hozom a következő történetet és akkor ez már nem is fog annyira hiányozni.
Hálásan köszönöm a véleményt!
Puszi:
Aby < (@ˇvˇ@)>
Szia Aby!
)
Nagyon tetszett a történet (tényleg rászokok az online olvasásra…
Ami számomra kicsit “meglepő” volt: azon gondolkodtam, mi lenne ha álmomban valaki így “letámadna”, még akkor is, ha az illető a mindenem, lehet hogy elsőre szívrohamot kapnék.
De nagyon jó, részletesen megfogalmaztad, és nem az a nyálas-csöpögős, ami a kisregényekben szokott lenni, mert attól borsódzik a hátam. Még a férjem sem szólíthat “szívem”-nek, mert nekem az már sok lenne…… :))
Remélem azért érteni lehet a véleményem.
Pussz!
Angi
Szia, Angi!
Ennek nagyon örülök.






Szerintem így a szemnek sem annyira zavaró, mint egy blogon. Felnagyítható és így remélem, mindenkinek könnyebb és élvezetesebb a történetek olvasása.
Azért Anitának is eléggé felgyorsult a szívverése és teljesen a falhoz lapult.
A rózsaszín habos-babos, cukormázzal bevont történeteket én sem szeretem. Meglehet írni a szerelmet úgy, hogy az ne legyen sablonos, és az olvasók találjanak benne valami újat.
Remélem, nekem is sikerült.
A véleményed pedig tökéletesen érthető.
Nagyon hálás is vagyok érte!
Puszi:
Aby < (@ˇvˇ@)>
Kedves Aby!
ez is fura volt
Kicsit túl közel éreztem magam a jelenethez. Nem szoktam hozzá, hogy olyan személyek szerepelnek az írásokban amiket olvasok, akikkel már váltottam egy-két szót. Az ötlet, a leírás mind fantasztikus volt, de én nagyon belepirultam
Mintha megsérteném Stiga jogait
Ettől függetlenül tetszett.
Bevallom, ezt a novellát már előbb elolvastam, de csak most írok komit, remélem nem gond.
Szóval…
puszii :*
Kedves Lilli!
Nem, egyáltalán nem gond. Örülök, hogy annak ellenére, hogy már olvastad a novellát, visszatértél és írtál kommentet.
Senki jogait sem sértetted meg.
Atyus beleegyezett, hogy felkerüljön a novella. Az ő beleegyezésével tártam a nagyvilág elé.
Az sosem baj, ha túl közel érzed magad a jelenethez, mert akkor elégedett lehetek magammal, mint író. 

Nagyon örülök neki, hogy tetszett!
Hálásan köszönöm a véleményedet!
Pussz:
Aby < (@ˇvˇ@)>
Szia!
Hmmmm…. Abym mostanában elég sok erotikus novellát hozol nekünk
Na nem mintha bánnám, de ezzel akkor vagyok bajban ha éppen a könyvtárban olvasok…
érted 

Ez is nagyon tetszik, remélem még sok ilyet olvashatunk a jövőben
Pussz
Szia, Kath!
Megértem a problémádat.

Hamarosan remélem, újabb “ilyennel” lephetlek meg Titeket.
Köszönöm a véleményt!
Puszi:
Aby < (@ˇvˇ@)>