2010. június 19.

leanykeres3

Már órák óta sétálgattam fel-alá azon az otthonomhoz közeli tisztáson. Próbáltam rendezni a gondolataimat, igyekeztem átgondolni minden szót, amit a szeretett nőnek mondok majd.

Renesmee Carlie Cullen!… Renesmee Carlie Cullen!… – ismételtem el a nevét már vagy ezredszerre magamban. Nem voltam jó ebben, sőt…

Szeretném, ha örökké emlékezne arra a pillanatra, ha különleges lenne számára az alkalom – sóhajtottam fel reményvesztetten a gondolatra. De ahelyett, hogy magabiztos úriemberként haladnék a célom felé, úgy éreztem magam, mint egy idióta.

Az ám, barátom! Megint sikerült fején találnod a szöget! – veregettem vállon magam keserűen.

– Na, jó! – mondtam magamnak határozottan, hangosan. Hirtelen megálltam az ösvényen, és az oldalamnál ökölbe szorítottam a kezeimet. Erősen kifújtam a levegőt, miközben lehunyt szemmel lehajtottam a fejem. – Nem lesz semmi gond, Jake! – nyugtatgattam magam. – Számára nem vagy idióta, még azokban az esetekben sem, amikor tökéletesen meg vagy győződve az ellenkezőjéről – vigyorodtam el.

Hirtelen erőt vettem magamon – ahogy a lábaim maguktól mozdultak –, és azonnal rohanni kezdtem a Cullen-ház felé, eddig sosem tapasztalt tempóban.

 

Tétován toporogtam a bejárat előtti verandán. Tudtam, hogy a bentiek már mindannyian érzik, hogy itt vagyok és Edward kihallja a gondolataimból a pánikot.

– Essünk túl rajta! – fújtam ki hevesen a levegőt.

Épp nyúltam volna a kilincs felé, de az váratlanul megmozdult. Ahogy kinyílt az ajtó, szembe találtam magam imádatom tárgyával, az egyetlen nővel, aki kitölti az én személyes univerzumomat.

– Nessie – hebegtem.

– Szia, Jake! – énekelte dalos madár hangján, miközben közelebb lépett hozzám. Karjait a nyakam köré fonta, mire én átkaroltam a derekát.

Mélyen beszívtam bőrének édes liliomillatát, a szívem igyekezett utat törni magának a bordáimon át, ahogy Nessie ajkai elnyíltan hívogatták az enyémeket. Gyengéden megcsókoltam, igyekezve betartani Edward minden szabályát, ami az érintkezéseinkre vonatkozott. Az említett ebben a pillanatban meg is jelent az ajtóban, halk torokköszörüléssel adta tudtunkra jelenlétét.

– Helló, Jake! – köszöntött a szigorú apuka, mikor ajkaimat elszakítottam szívem hölgyének puha szájától.

– Edward! – biccentettem neki, egyik karommal még mindig átfogva Nessie derekát.

– Gyere beljebb! – intett befelé.

Nessie-t magammal húzva, besétáltam a házba.

– Mindent összepakoltam – trillázta szerelmem, mikor a nappaliba érve eltáncolt mellőlem, majd megállt egy jókora turistahátizsák mellett.

– Biztos vagy benne, kislány, hogy erre a sok cuccra mind szükségünk lesz odafent? – dörzsöltem meg tenyeremmel a tarkómat.

Nessie bosszúsan bólintott.

– Oké, oké – tettem fel mindkét kezem védekezően, mire a szemei felcsillantak, ajkai pedig boldog mosolyra húzódtak.

Hát lehet egy ilyen tüneménynek nemet mondani? – emeltem égnek a tekintetem.

– Azt hiszem, rövid pórázon leszel tartva, kutya – kacagott Edward.

Ha az Ő kezében van az a póráz, akkor állok elébe! – vigyorodtam el a gondolatra, mire a vérszívó apuka felsóhajtott.

– Nessie, drágám, menj, kérdezd meg anyát, hogy van-e még valami, amit vinnetek kell! – szólította fel lányát gyengéd hangnemben a távozásra, egész idő alatt rám meredve.

Elvarázsoltan figyeltem, ahogy a tündöklő csodalény fellibeg a lépcsőn, majd kecsesen kisuhan a látóteremből.

– Ha jól sejtem, akkor szeretnél mondani nekem valamit, Jake – szólalt meg a hátam mögött szigorúan.

Igen, jól sejted – üzentem neki a fejemben, még mindig az emelet felé bámulva. – Szeretném az áldásodat kérni – fordultam felé hirtelen. Ahogy belenéztem aranybarna szemeibe, azonnal inamba szállt a bátorságom. Most nem a barátom nézett velem farkasszemet, hanem a jövendőbeli apósom. Némiképp mulatságossá tette a helyzetet, hogy éppen egy tizenhét éves suhanctól készülök megkérni a lánya kezét, de én nyitott vagyok minden őrültségre.

Tudom, hogy te amolyan régimódi fickó vagy – folytattam az előbbi gondolatom, mialatt lehunytam a szemeimet. – Nem akarok ajtóstul rontani a házba – mosolyodtam el.

– Jake – mormolta, miközben tisztán hallottam a lépteit felém közeledni. – Már jó pár éve magadénak tudhatod az áldásomat – éreztem meg jéghideg tenyerét a csupasz vállamon, mire felnyitottam a szemeimet és a fejemet Edward felé fordítottam. – Annak idején… ott a harcmezőn a kezedbe helyeztem a lányom életét – emelte tekintetét az emelet felé. – Kész vagyok megtenni békeidőben is – mosolygott rám barátságosan.

– Köszönöm – válaszoltam meghatottan.

Az igazat megvallva meglepett a reakciója. Nem számítottam rá, hogy ilyen könnyedén beadja a derekát. Amikor – az ő szavaival élve – „szemet vetettem” Renesmee-re, akkor legszívesebben letépte volna a fejemet. Most meg… csak simán a kezembe helyezi a sorsát. Ezen a fickón nem lehet kiigazodni. Bár az is igaz, hogy a vérszívók lelki világa örök rejtély marad előttem.

– Indulhatunk! – kiáltott bele Nessie izgatottan a gondolatmenetembe, amit cseppet se bántam.

– Rendben – bólintottam széles mosollyal az arcomon.

Örültem, hogy a tünemény éppen a legmegfelelőbb pillanatban tért vissza közénk, mert nem volt ínyemre a kínos beszélgetést tovább nyújtani.

– Indulás! – mondtam izgatottan, miközben egyik kezemmel megragadtam Nessie-ét, a másikkal felkaptam a hatalmas hátizsákot, majd kirontottam a házból.

 

Az erdő széléhez érve elengedtem Őt, a zsákot pedig a hátamra dobtam.

– Öhm – nyögtem fel méltatlankodva. – Mi van ebben? Talán házat készülünk építeni a hegyen? – gúnyolódtam.

– Akár még az is lehet – válaszolta Renesmee, a hangjának finom sejtelmessége mosolygásra késztetett. – De ha túl nehéz neked… – lépett egyet felém.

– Ugyan, dehogy! – tiltakoztam azonnal.

Nessie nagyon is jól tudta, hogyan tud a legjobban hatni rám: ha ostrom alá veszi a férfiúi büszkeségemet. El kell ismernem, ezt nagyon is profin csinálta. Az orromnál fogva vezetett, amióta csak az eszét tudta, ami valljuk be, elég korán bekövetkezett, az én legnagyobb pechemre.

Távolabb húzódtam tőle, miközben zavartan néztem rá.

Egy pillanatig nem értette, miért tétovázom, de aztán rájött. – Ne aggódj! Nem fogok lesni – kuncogta, majd hátat fordított nekem.

Gyorsan levettem a nadrágomat és a szíjjal a bokámhoz erősítettem, mialatt fél szememet Nessie-n tartottam, hogy betartja-e az ígéretét. Meglazítottam a vállamon a zsák szíjait, amennyire csak lehetséges, majd lehunytam a szemeimet, és megrázva magam, átalakultam.

A zsák a hátamnak feszült, de szerencsére elég tágnak bizonyultak a pántjai. Nessie lassan visszafordult, az arca boldogságtól ragyogott, miközben egy határozott bólintással jelezte, hogy ő is készen áll, indulhatunk.

– Nagyon vigyázz rá, Jake! – hallottam meg Bella hangját a ház felől.

Nessie-vel mindketten a veranda felé fordítottuk a tekintetünket. Edward és Bella egymást átkarolva integettek felénk. Pár évvel ezelőtt mennyire zavart volna ez a látvány, de most már örültem a boldogságuknak. A gondolatra éreztem, hogy a hatalmas farkaspofámon széles vigyor jelenik meg.

Határozottan feléjük bólintottam.

– Ne aggódj, anyu! – nyugtatta Bellát Nessie, aztán hirtelen rám nézett. – Fussunk versenyt!

Ugyan, kislány! Úgysem tudsz legyőzni.

– Jake szerint úgysem tudod legyőzni – nevetett Edward.

Áruló! – bosszankodtam magamban.

– Azt majd meglátjuk – kacagott fel a dalos madaram, majd hirtelen futásnak eredt.

Én sem tétlenkedtem, azon nyomban utána iramodtam. Éles kanyarokkal kerülgette a fákat, ami nekem ekkora testtel nem ment annyira kecsesen, de most csak az számított, hogy Ő élvezi a látszólagos győzelmét.

Egy hirtelen kanyarral jobbra fordultam. Jobban ismertem a terepet Nessie-nél, tekintve, hogy kerülő úton kellett anno Bellát felcipelnem a hegyre. Ez most éppen kapóra jött.

 

– Csak nem eltévedtél? – kérdeztem vigyorogva, mikor Renesmee is befutott a célvonalba.

– Csaló! – bokszolt a vállamba. – Ez így nem ér! Visszavágót akarok! – durcáskodott bájosan.

– Majd holnap, édes – nevettem.

– Nohát, csak nem elfáradt az én nagy és erős farkasom? – kuncogott.

– Kicsit – dünnyögtem, amivel elértem a kívánt hatást. Nessie a hátam mögé lépett, átnyúlva a hónom alatt apró tenyereit a mellkasomra nyomta, majd hűsítő ajkait a lapockámhoz érintette.

 

A nap vörösen izzott a horizonton, utolsó sugarai megcsillantak az apró sziklákon.

Átfordultam szerelmem karjaiban, és a látványtól egy pillanatra elállt a lélegzetem. Nessie valódi tüneményként ragyogott a lenyugvó égitest szelíd fényjátékában.

Hátráltam egy lépést, majd fél térdre ereszkedtem. Renesmee csokoládébarna szemei abban a pillanatban vészesen kikerekedtek, az én szívem pedig éppen igyekezett átlépni a fénysebességet, és kilőni magát egy másik univerzumba. De az ő mellkasában dobogó szerv sem tett másképp, ami némiképp megnyugtatott. Hátranyúltam a farzsebemhez, előhalászva belőle az apró, sötétkék bársonydobozt.

– Renesmee Carlie Cullen! – nyitottam fel a dobozka fedelét. – E világegyetem legboldogabb farkas…

A francba is Jake, ezt ne szúrd már el! – szidtam le magam gondolatban.

– Akarom mondani, férfijává tennél, ha hozzám jönnél feleségül… – csuklott el a hangom. – Tudom, hogy ez csak egy jelentéktelen ezüstékszer, de nekem sokat jelent – mondtam elérzékenyülve, ahogy gyerekkorom legfontosabb asszonyának emléke beszivárgott az elmémbe. – Az édesanyámé volt – suttogtam alig hallhatóan, bár ez a hangerő elvesztette jelentőségét, ha hozzám vagy Nessie családjához hasonló lények tartózkodtak a környéken.

Lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát. Dübörgő szívem feszült izgatottságról árulkodott, amellyel tudtam, hogy – kifinomult érzékeinek köszönhetően – Nessie is tökéletesen tisztában van. Felnéztem gyönyörű szemeibe, melyek most csillogó sötétbarnán, már majdnem feketén ragyogtak. Szépséges alakja finoman tündökölt a lenyugvó nap fényében, a rásimuló fehér nyári ruha anyaga lágyan ringatózott formás combjain.

– I… igen – rebegte csendesen, miközben egy könnycsepp gördült végig csodaszép arcán.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd kivéve az apró ékszert a helyéről, remegő kézzel a bal gyűrűsujjára húztam. A kicsi karika közepén jelentéktelen, fehér kövecskékkel kirakott virág díszelgett.

Nessie meghatottan csodálta, miközben a napfény felé fordította a kézfejét. A pici foglalatban szerényen meg-megcsillantak az aprócska kövek, de aki ebben a pillanatban mindennél fényesebben ragyogta be az életemet, az az előttem álló csodalény volt.

Mihez kezdtem volna, ha véghezviszem az elhatározásom és véget vetek az életének, még mielőtt a tekintetünk sorsszerű találkozása bekövetkezik? – emlékeztem vissza a Nessie születése utáni pillanatokra. Keserű, ugyanakkor csodálatos emlékképek voltak ezek.

 

A háta mögé léptem, és gyengéden átfogtam a derekát.

Renesmee finoman nekem dőlt, kecses testével egészen hozzám simult.

– Szeretlek – sóhajtottam bele a szélbe a vallomásom, miközben mélyen magamba szívtam az édes virágillatot.

– Szeretlek – suttogta remegő hangon.

Figyelve a horizonton alábukó napkorongot, elmerültem a mámoros boldogságban, miközben a karjaimban tartottam a nőt, aki tudtam, hogy társam lesz az örökkévalóságban.

 

A történet folytatását itt olvashatjátok: Csak a női praktikáktól mentsen meg az ég!
{lang: 'hu'}
25 hozzászólás
  1. terra38 szerint:

    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
    Az előbbi komim elszállt mint pillangó a lepkevadász elől…

    Jaj Te lány!

    Erre nincsenek szavak… az egyik nekem ajánlott írásodat még jóformán be sem fejezted, már kapom másikat?! Könnyek úszkálnak a szememben, mert meg sem érdemlem az ajánlás szó alatt lévő lóbetűs mondatokat!! Meg vagyok hatva…imádom az első betűtől az utolsóig!! brühhühü
    Annyira édes, és megkapó ez a leánykérés. Milyen kevés is kell a boldogsághoz… elég egy egyszerű ezüstgyűrű.

    “Némiképp mulatságossá tette a helyzetet, hogy éppen egy tizenhét éves suhanctól készülök megkérni a lánya kezét, de én nyitott vagyok minden őrültségre.”

    Na, én is nyitott vagyok mindenfajta “őrültségre”, ami a képzeleted által körvonalazódik. XXDDD Félre a lepkehálóval!!!!

    Nagyon örülök, és nekem nagy megtiszteltetés a Bétádnak lenni, hogy ragaszkodsz hozzám akkor is, amikor rossz napjaim vannak. Elviselsz, amikor vitatkozom Veled, mert nem értünk egyet némely dologban…

    Köszönöm neked Napsugaram!
    Igen, az én életemben az vagy, derűs, játékos, melegen simogató napsugár.

    Millió puszi és ölelés: Terra

    ui. nagyon-nagyon szeretlek, mintha az édes-lányom lennél.

  2. Carrie szerint:

    Drága Abigel!

    Ez leírhatatlanul csodálatos volt :)
    Imádtam minden egyes sorát. Ahogy Jake győzködi magát, Edward szigorúságát, a köztük lévő megható pillanatot, a lánykérést, a gyűrűt, amikor igent mondott, a boldogságukat!
    Fantasztikus vagy, már most rajongok érte.

    Várom a folytatást!
    Puszi

  3. MJudit szerint:

    Drága Aby!

    Ez a novella nagyon szívhez szólóra sikerült. Nagyon meghatódtam, amikor olvastam, ez a lánykérés gyönyörű. Egyre jobban tetszenek az írásaid, sajnálom, hogy nem előbb kezdtem olvasni azokat. Bízom benne, hogy ezt is folytatod. Nekem is tetszett, ahogy Edwardtól megkérte Nessie-t.
    Az idézet külön tetszett, egyik kedvenc íróm Vavyan Fable.
    Nagyon jó érzés lehet, ha valakinek egy ilyen gyönyörű novellát írnak születésnapjára. Terra nagyon jól jártál Abyvel.

    Puszi: Judit

  4. Zsuzsa szerint:

    TERRA! Boldog szülinapot!
    Köszönöm,hogy Aby megörvendeztet minket írásaival,hiszen mindegyiknél ott bábáskodsz!
    Drága Aby!Nagyon köszönöm,hogy meglepsz ilyen kis ajándékokkal.Terrának van a születésnapja,de az ajándékból mi is részesülünk.Köszi! Jaed tiszta apja!

  5. MJudit szerint:

    Terra! Boldog születésnapot.

    Judit

  6. terra38 szerint:

    Köszönöm Csajok!

  7. vampire nori szerint:

    Drága Aby!

    Fantasztikus lett. Nem tudom, említettem-e már, de oda meg vissza vagyok a Nessie-Jacob sztorikért, de az eddig olvasottak közül számomra ez volt a leggyönyörűbb.
    Istenem!

    Volt olyan rész, ahol majdnem elkezdtem könnyezni, pedig tényleg nem vagyok ez a fajta, de ez csodálatos és és és szavakkal leírhatatlan.

    Imádlak, és imádni is foglak, amíg ilyen jókat írsz :)

    Millió puszi: Nóri-húgid

    Ui: Utólag is Happy Bday Terrának :D
    Ui2: Imádtam, hogy Jacob szemszögbe volt :)

  8. Hencii szerint:

    Drága Nővérkém!

    Egyszerűen nem tudom szavakba önteni az érzelmeim. Hiszen tudod, mostanában annyi minden bujkál bennem :( De, de, de… ez valami csodálatos, elképesztő volt. Imádom Jacobot és Nessiet január óta :) És ezzel bearanyoztad most az estém. Köszönöm a tegnapi mondataid, és hogy most is mellettem állasz. Imádlak!

    Utólag is boldog szülinapot Terra! :)

    Millió és még több puszi: Hencii- húgod :) ♥ !

  9. Atyus szerint:

    Szijja Abym!

    Sikeresen elkéstem kicsit a buliról…miattad. xD Persze ez nem szemrehányás, mert nagyon is jól eset olvasni ezt a novellát, megérte kicsit csúszni miatta. :D
    De most jöttem komizni, ahogy ígértem, pedig már csiripelnek a madarak. :)
    Ahogy már msnen írtam Neked: gyönyörű, csodálatos és megható volt.
    Imádtam az egészet, minden betűjét! Az egyik kedvenc részem az Edwarddal folytatott “beszélgetés”, mikor Jake áldást kér a leánykérésre. Megható és édes. “Meglepő” módon tudnak felnőttként is viselkedni. xD
    A másik kedvencem természetesen a vége. Gyönyörű, de komolyan! Nagyon tetszik, hogy az utolsó jelenet és a blog háttere ennyire összepasszol. Mindkettőnknek jár érte a buksimi, azt hiszem. xD

    Köszönöm az élményt! Szeretnék még sok-sok ilyet! :) :P

    Jó éjt! Vagyis lassan jó reggelt!
    Millió ölelés:
    Atyus

  10. Crystal szerint:

    Szia, Aby! :)

    Fáradt vagyok, sajnálom, de ezek után már csak annyit tudok kinyögni, hogy nagyon szép volt, aztán bedőlni az ágyba és várni, hogy elnyomjon az álom és erről álmodjak… :)
    Mert ez tényleg mesébe illő volt, nagyon szép, sajnálom tényleg, de nem tellik most többre, remélem ennyivel is beéred tőlem. ;)

    Puszi: Crystal :)

  11. Join szerint:

    Drága Aby!

    Ez annyira csodálatos, és megható volt, hogy egyszerűen nem találok rá szavakat! Mindig meglepsz valami különleges és csodálatossal, aminek nagyon örülök. Még szeretnék rengeteg ilyen és hasonló csoda műveket tőled olvasni :)
    Áldás az Úrnak, hogy rád találtam!

    Sokszor ölel: Join

    Ui: BOLDOG SZÜLINAPOT TERRA!!!

  12. Stiga szerint:

    Szia Csajszi!

    Hogy én mekkora egy állat vagyok… mondom ma magamban, hogy ezt még muszáj elolvasnom, mert Nessie-Jake-es és ezt látnom/olvasnom kell!!! Aztán az első pár mondat után rájöttem, hogy ezt én bétáztam le, tehát jó párszor olvastam már :)) Mekkora állat vagyok :))

    Amúgy még mindig tetszik az egész, örülök, hogy megírtad, és várom a folytatást is :D

    pusz: Stigu _@/”

  13. Krisz szerint:

    Szia!

    Ehhez nem tudok túl sokat írni, hiszen az egész annyira szép volt, hogy arra nincsenek szavak. :)

    Látszik, hogy szereted Jake-et, mert nagyon jól tudod megírni őt. Igaz Jake bácsi? :D Tudom, cöh XD

    Remélem, hogy lesz valami folytatás, vagy valami más ami kettőjükről szól, mert szívesen olvasnám.

    Pusza neked is és Jake bácsinak is XD Krisz…

    u.i.: Bár már mondtam, de még egyszer Boldog születésnapot Terra! :)

  14. Stiga szerint:

    Szia!

    Na, igen… egyszer már írtam (és bétáztam is), most túl vagyok (leszek) mind a kettőn újra. :D

    Nagyon jó kis novella lett ez, és különösen tetszik, mert ugyebár Nessie-Jake, és ők a favourite. :)

    Most annak örülök nagyon, hogy Jake az én kedvemért, csak miattam vetkőzik (“Nyomjad, nagyfiú!!”). :D Tudok én, ha akarok :D

    Na, nem szaporítom tovább a szót. :)

    Pusz. Stigu _@/”

    • Aby szerint:

      Szia, Cica!

      A vetkőzős jelenet tényleg kellett bele, és teljesen meg vagyok elégedve vele. :) Cuki lett az a rész! :D

      “Minike, érted mindent! Csak a te tiszteletedre!” – mondja a nagyfiú vigyorogva a fejemben. :D

      Én is imádom mindkettőjüket, hisz’ tudod. :) Annyira édesek együtt. :)

      Köszi a hozzászólást, Csajszi! :)

      Cupp.
      Aby

  15. Mile Judit szerint:

    Szia Drága!

    Ez a leánykérés újból elolvasva is nagyon gyönyörű! :) Egyik kedvenc novellám közé tartozik. Kedvenc részeim is vannak, az egyik, ahogy Edwardtól áldását kéri. Ez különösen kedves és fájdalmas számomra, hisz nálunk ilyen már nem lehet.

    “Már jó pár éve magadénak tudhatod az áldásomat – éreztem meg jéghideg tenyerét a csupasz vállamon, mire felnyitottam a szemeimet, fejemet Edward felé fordítva. – Annak idején… ott a harcmezőn a kezedbe helyeztem a lányom életét – emelte tekintetét az emelet felé. – Kész vagyok megtenni békeidőben is – mosolygott rám barátságosan.”

    A másik kedvenc részem a lánykérés, nem idézem, mert az egészet ide tehetném.
    Egyszerűen imádtam az egészet.

    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Szia, Anyu!

      Örülök, hogy ennyire közel áll a szívedhez ez a novella, hiszen az enyémnek is nagyon kedves. :) Azt viszont sajnálom, hogy fájdalmas volt számodra az a rész. :(
      Nekem is egyik kedvenc, mert nagyon meghatódtam azon, amit Edward mond. :) Annyira érződik abban a pillanatban a köztük kialakult barátság és kölcsönös tisztelet. :)

      Nekem másik kedvenc az, amikor Jake letérdel Nessie elé, és majdnem elrontja a szöveget. :D Ez volt az a bizonyos jelenet, amit a fürdőszobában láttam, és kis híján félrenyeltem fogmosás közben. :D

      Hálás vagyok a hozzászólásodért! :)

      Puszi:
      Aby

  16. Lilli M szerint:

    Szia!
    Gyönyörű volt :)) elárulok valamit, amivel szerintem elég sok ember haragját kivívom majd: nem szeretem a jake-nessie írásokat. De, ez mint már említettem csodaszép volt. azt hiszem, hogy kezdem megkedvelni ezt a – számomra furcsa – párost. Köszönöm!
    Jacob gondolatai igazán édesek voltak. Nessie teljesen hű volt az eredeti történetekben megismert karakteréhez. Fantasztikusan visszaadtad a személyiségét, amire szerintem nem sokan képesek. A megfogalmazás lehengerlő volt, a saját egyéniséged – amit megismertem – tökéletesen megcsillant a munkádban. Minden szava a te lelkednek egy darabja, én imádtam. Örülök, hogy nem csak Nessie és Jake szerepelt a novellában, és találkozhattam Edwarddal és Bellával is. Nekem egyetlen egy dolog hiányzott, de lehet hogy csak a képzeletem játszott velem. A leánykérést megpecsételő csókra gondoltam, de olyan szépen nyitva hagytad a végén, hogy eleinte fel sem tűnt,csak amikor 2-odszorra, vagy 3-adszorra olvastam. Szuper volt. :)))
    Pusz: Lilli

    • Aby szerint:

      Szia, Lilli!

      Nagyon örülök, hogy tetszett Neked ez a novellám, annak ellenére, hogy nem szereted a Jake-Nessie írásokat. :)
      Én imádom őket! :) Tudod, én nem vagyok egyértelműen Team Edward, inkább úgy mondanám, Team Jakeward vagyok. :)

      Jól esik, hogy háromszor is elolvastad. :) Elárulok egy titkot: tervezem, hogy írok folytatást ehhez a novellához, ezért van így nyitva hagyva a vége. ;)
      Talán annak pont a kezdő bekezdésében elcsattan az a bizonyos csók. :)

      Sajnálom, hogy eddig nélkülöznöm kellett a hozzászólásaidat, mert igazán szépen megfogalmaztad, mi tetszett és mit kifogásoltál. :)
      Remélem, a jövőben is számíthatok a véleményedre! :)

      Nagyon köszönöm a hozzászólásodat! :)

      Puszi:
      Aby

  17. Melinda szerint:

    Szia!
    Annyira de annyira aranyos és megható pillanat volt és ahogy Jakenek inába szállt a bátorsága ahogy meglátta edwardot de próbált eleget tenni Edward kéréseinek illetve jobban mondva parancsainak:)))
    Az áldás kérése is nagyon szép jelenet volt nekem tetszett és Edward válasza is eközben mit sem sejt Nesszi de talán Alice már sejthette illetve Bella tudni fog róla vagy már tudott róla látatlanban, nem hülye…:)
    És a lány kérése még a Nap is segített ebben hogy még szebb és boldogabb legyen szerintem nem kell gyémánt gyűrű mert lehet hogy az értéke kevesebb és a jelentése mint egy egyszerű de érzelmekkel teli jelentős fontos egyszerű apró gyűrűnek szerintem többet ér.:))
    Csoda szép volt annyira jó hogy az ilyen apró kis dolgok novellák az embert mennyire boldogabbá tudja tenni, ezért is olvasok, olvaslak!:)

    • Aby szerint:

      Szia, Melinda!

      Köszönöm szépen! :) Az utolsó mondatodon nagyon meghatódtam! :)
      Örülök, hogy ennyire boldoggá tudtalak/tudlak tenni egy-egy írásommal. :)

      Igen, teljesen egyet értek. Egy apró ékszer is jelentheti a világot, és Jake-nek pontosan ezt jelenti az a gyűrű. :)
      Hiszen az édesanyjáé volt. Az pedig, ha egy férfi ilyen becses dolgot ajándékoz egy nőnek, akkor az illető biztos lehet benne, hogy szereti őt. Pontosan ezt szerettem volna kifejezni vele: mit is jelent Jake számára Nessie. :)

      Hálásan köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby

  18. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Igazából fogalmam sincs, hogy hol kezdjem el. Egyfelől azt kell mondanom, hogy ismét olyat alkottál amire Stepheine nagyon büszke lenne. Biztos vagyok benne, hogy Edward ugyanezeket a szavakat használta volna, és Reneesme ilyen lenne, ha Steph folytatta volna. Csodálatosan mondatok hangzottak el; főleg Edward szájából.
    Másfelől, nekem még mindig ugyanaz a véleményem Jacobról… Egyszerűen nekem túl morbid ez a Jacob-Reneesme kapcsolat. Nem tehetek róla, nekem ez nem fér bele… De ezt leszámítva, mondom csodálatosat alkottál…. ismételten… :D

    puszika Kath

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Nagyon aranyos vagy. Köszönöm! :) Igyekszem karakterhű mondatokat adni a szereplők szájába. :)

      Természetesen megértem, ha valaki nem szereti a Jake-Nessie írásokat. Ízlések és pofonok… :)
      Számomra viszont az övék lesz mindig is a legtisztább szerelem. :)

      Örülök, hogy ennek ellenére csodálatosnak tartod a novellát. :)

      Köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby

  19. evelin77 szerint:

    Ígérd meg. hogy lesz folytatása. Ezt vétek lenne ennyiben hagyni.
    Légyszi – légyszi folytasd!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    • Aby szerint:

      Szia, Evelin!

      Köszönöm szépen! Nagyon jól esik, hogy így gondolod. :)
      Tervezem folytatni. :) Remélem, örülsz neki. :)
      Azt sajnos nem tudom, mikor fog elkészülni a folytatás, de bízom benne, hogy hamarosan olvashatjátok! :)

      Hálás vagyok a véleményért! :)

      Puszi:
      Aby

Szólj hozzá!