A sátorba betolakodó, álmos napsugaraktól gyenge fény derengett a szemhéjam mögött. Az álomvilág lassanként kitaszított magából, a gyönyörű illúzió szertefoszlott, de az álombéli angyal ölelő karjai körülfontak a valóságban is.

Apránként kezdtem felfedezni a külvilágot: Renesmee békésen szuszogott a mellkasomon, minden lélegzetvételével szinte perzselte a bőrömet. A keze váratlanul megmozdult, és az oldalamról a nyakamra simult, miközben a légzése is gyorsulni kezdett. Felhúzta az enyémen pihenő lábát, ami így futólag hozzáért merev férfiasságomhoz. Úgy rántotta vissza, mintha megégette volna magát, de egy pillanattal később a térde ismét hozzám nyomódott. Ujjait gyengéden végighúzta a nyakamon, a mellkasomon, a hasamon, majd tovább… Vadul ziháltam, a keze után kaptam, és durván ellöktem.

– Jó reggelt! – mormolta halkan a bőrömbe, újra az ágyékomat simogatva.

– Nessie… ne! Kérlek! – nyögtem kétségbeesetten.

Nem hallgatott rám; gyengéden simogatott. Megragadtam a csuklóját, és a szívem fölé húztam a kezét.

– Mi a baj? – kérdezte bájos értetlenséggel.

– Semmi – csókoltam bele lágyan apró tenyerébe. Szinte láttam magam előtt, ahogy összehúzza a szemöldökét.

Az ujjai kicsusszantak az enyémek közül, és újra ostrom alá vették az amúgy is gyenge lábakon álló önuralmamat.

– Kérlek! Hagyd… – Finom ajkaival igyekezett véget vetni a tiltakozásomnak. – Nessie! Ne!

– Én szeretném.

– Mit? – A szemeim menten felpattantak, ijedten bámultam rá. Nem gondolhatja komolyan!

A kezét a férfiasságomról az arcomra csúsztatta, és azonnal áradni kezdtek a ködös, érzéki képek.

– Nem! – néztem rá elszántan.

– De én akarom! – makacskodott.

– Én viszont nem!

Cseresznyeszín ajkai alig észrevehetően megremegtek, miközben könnyek gyűltek gyönyörű szemeibe.

A tenyeremet az arcára simítottam. – Nem most – javítottam ki magam. – Nem így.

– Akkor mikor? – szipogta.

Gyengéden magamhoz húztam, és igyekeztem megfeledkezni az ágyékomban lángoló tűzről, de egyáltalán nem volt könnyű dolgom. Nessie hosszú combjai az enyémekhez simultak, éreztem formás kebleit a lenge selyemhálóingen keresztül a mellkasomhoz nyomódni. Próbáltam nem a kecses lábai között hívogató forróságra gondolni, de lüktető férfiasságom nem hagyta, hogy akár egy pillanatra is megfeledkezzem róla.

Hirtelen fölé gördültem, és vadul csókolni kezdtem. A légzése felgyorsult, viszonozta a csókot, miközben karjait a nyakam köré fonta. Azelőtt kellett cselekednem, mielőtt a vörös köd végleg legyűri a józan eszemet.

– Nem így – suttogtam lemondóan, elhúzódva tőle.

Nem néztem rá, csak kisiettem a sátorból, és odakint gondolkodás nélkül futásnak eredtem. Amikor az átváltozás előtt letéptem magamról a nadrágomat, még hallottam, ahogy Renesmee kétségbeesetten kiált utánam.

Gyáva kutyaként megfutamodtam, és eltartott egy ideig, amíg a szeme elé mertem kerülni.

Szerencsére volt nálam tartaléknadrág, így mikor kicsit megnyugodtam és sikerült visszaalakulnom, elindultam a Cullen-ház felé.

Meg kellett magyaráznom neki a történteket.

Amint megpillantottam Renesmee otthonát, rögtön inamba szállt a bátorságom, pedig őrült módjára rohantam idáig.

Épp előmerészkedtem az erdei félhomályból, amikor Edward rontott ki a faház bejáratán.

– Te elvetemült kutya! – szűrte a fogai közt. – Meg akartad rontani a lányomat?

– Én? Dehogy! – Kusza, félreérthető képek villantak az agyamba a reggeli eseményekről, de minden erőmmel igyekeztem rendezni a gondolataimat.

– Magyarázatot követelek! – Edward minden izma megfeszült, harcra készen állt velem szemben. Most, hogy a lányát készülök nőül venni, egyáltalán nem vágytam erre az összecsapásra, melyről oly’ sokat ábrándoztam a régi időkben.

– Nem történt semmi – rántottam meg a vállam.

– Hinnem kellene neked?

Bella sietett a segítségemre; nyugodt, lassú léptekkel közeledett felénk. Eddig valószínűleg Nessie-t vigasztalhatta. Szegénykém! Edward kezei ökölbe szorultak hallva a gondolatomat.

– Jake!

– Bella! – viszonoztam az üdvözlést.

Finoman a férje vállára tette a kezét. – Nyugodj meg! Jacob sajnos ugyanolyan úriember, mint te vagy.

Edward nem felelt, arcvonásai durván megkeményedtek, aztán az izmai fokozatosan elernyedtek. Végül égnek emelte a szemeit.

– Jól van? – kérdeztem egy pillanattal később. Bella kurtán bólintott. – Bemehetek hozzá? – fordultam a családfőhöz a legnagyobb tisztelettel.

Egy hosszú percig farkasszemet néztünk egymással.

– Menj csak!

Elszántan igyekeztem Renesmee hálószobája felé, de az ajtó előtt megtorpantam.

– Nessie, én vagyok – kopogtam be hozzá. – Bejöhetek? – kérdeztem óvatosan.

Csak másodpercek teltek el, míg választ adott, de számomra hosszabbnak tűnt az örökkévalóságnál.

– Gyere – suttogta sírástól rekedtes hangon.

Az ágyon ült, karjaival átölelte felhúzott lábait, a térdén pihenő fejét felém fordította. Csokoládébarna szemei vörösen csillogtak a könnyektől, amiket miattam hullatott. Némán leültem mellé az ágyra, és magamhoz húztam. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem tiltakozott; a mellkasomhoz bújva mélyen felsóhajtott.

– Sajnálom.

– Én is – búgta vissza.

Apró csókot nyomtam a feje búbjára. – Menjünk innen – suttogtam selymes hajába.

Elhúzódott tőlem, fürkésző pillantással végigmért, aztán határozottan bólintott.

Kézen fogva, zavart szótlanságba burkolózva tettük meg az utat a partig. Amikor kiértünk a fák közül, kihúztam ujjaimat az övéiből, és egy korhadt, hosszú rönkfához sétáltam. Leültem rá, majd megveregettem a helyet magam mellett. Renesmee hangosan kifújta a levegőt, de megtette, amit szavak nélkül kértem.

– Nessie – sóhajtottam –, sajnálom, ami a hegyen történt, de meg kell értened.

– Megértem. Nem akarsz engem – csuklott el a hangja.

– Dehogynem! Nem erről van szó!

– Tapasztalatlan vagyok, és biztos rosszul csináltam valamit. Valószínűleg a többiek jobban értettek hozzá.

– Nessie! Az ég szerelmére! Úgy tűnt, mintha olyan sokszor lett volna részem hasonló élményekben?! Csak gondolj bele, tizenhat éves voltam, amikor átváltoztam. Előtte pedig nem igazán érdekeltek a lányok.

Összehúzta a szemöldökét, és egy pillanatra elgondolkodott a hallottakon. – Akkor nem az én hibám volt? – emelte rám lassan a tekintetét.

Odafordultam hozzá, gyengéden az álla alá nyúltam, és mélyen belenéztem a sötéten izzó szempárba. – Egyáltalán nem – ráztam meg a fejem. – Mindent tökéletesen jól csináltál. – Éreztem, hogy újra elönt a tűz, és inkább távolabb húzódtam tőle, mielőtt megégetném magam. – Meg kellett volna beszélnem veled, hogy az esküvőig várni szeretnék. Apád nem minden szabályával értek egyet, de ezzel az eggyel történetesen igen.

Renesmee elhúzta a száját. – Akkor most azonnal kezdjük el szervezni az esküvőt – motyogta az orra alatt.

Átöleltem karcsú derekát, és gyengéden magamhoz vontam. – Én benne vagyok – súgtam a fülébe halkan, mire forró ajkai mohón az enyémekre tapadtak.