A sátorba betolakodó, álmos napsugaraktól gyenge fény derengett a szemhéjam mögött. Az álomvilág lassanként kitaszított magából, a gyönyörű illúzió szertefoszlott, de az álombéli angyal ölelő karjai körülfontak a valóságban is.
Apránként kezdtem felfedezni a külvilágot: Renesmee békésen szuszogott a mellkasomon, minden lélegzetvételével szinte perzselte a bőrömet. A keze váratlanul megmozdult, és az oldalamról a nyakamra simult, miközben a légzése is gyorsulni kezdett. Felhúzta az enyémen pihenő lábát, ami így futólag hozzáért merev férfiasságomhoz. Úgy rántotta vissza, mintha megégette volna magát, de egy pillanattal később a térde ismét hozzám nyomódott. Ujjait gyengéden végighúzta a nyakamon, a mellkasomon, a hasamon, majd tovább… Vadul ziháltam, a keze után kaptam, és durván ellöktem.
– Jó reggelt! – mormolta halkan a bőrömbe, újra az ágyékomat simogatva.
– Nessie… ne! Kérlek! – nyögtem kétségbeesetten.
Nem hallgatott rám; gyengéden simogatott. Megragadtam a csuklóját, és a szívem fölé húztam a kezét.
– Mi a baj? – kérdezte bájos értetlenséggel.
– Semmi – csókoltam bele lágyan apró tenyerébe. Szinte láttam magam előtt, ahogy összehúzza a szemöldökét.
Az ujjai kicsusszantak az enyémek közül, és újra ostrom alá vették az amúgy is gyenge lábakon álló önuralmamat.
– Kérlek! Hagyd… – Finom ajkaival igyekezett véget vetni a tiltakozásomnak. – Nessie! Ne!
– Én szeretném.
– Mit? – A szemeim menten felpattantak, ijedten bámultam rá. Nem gondolhatja komolyan!
A kezét a férfiasságomról az arcomra csúsztatta, és azonnal áradni kezdtek a ködös, érzéki képek.
– Nem! – néztem rá elszántan.
– De én akarom! – makacskodott.
– Én viszont nem!
Cseresznyeszín ajkai alig észrevehetően megremegtek, miközben könnyek gyűltek gyönyörű szemeibe.
A tenyeremet az arcára simítottam. – Nem most – javítottam ki magam. – Nem így.
– Akkor mikor? – szipogta.
Gyengéden magamhoz húztam, és igyekeztem megfeledkezni az ágyékomban lángoló tűzről, de egyáltalán nem volt könnyű dolgom. Nessie hosszú combjai az enyémekhez simultak, éreztem formás kebleit a lenge selyemhálóingen keresztül a mellkasomhoz nyomódni. Próbáltam nem a kecses lábai között hívogató forróságra gondolni, de lüktető férfiasságom nem hagyta, hogy akár egy pillanatra is megfeledkezzem róla.
Hirtelen fölé gördültem, és vadul csókolni kezdtem. A légzése felgyorsult, viszonozta a csókot, miközben karjait a nyakam köré fonta. Azelőtt kellett cselekednem, mielőtt a vörös köd végleg legyűri a józan eszemet.
– Nem így – suttogtam lemondóan, elhúzódva tőle.
Nem néztem rá, csak kisiettem a sátorból, és odakint gondolkodás nélkül futásnak eredtem. Amikor az átváltozás előtt letéptem magamról a nadrágomat, még hallottam, ahogy Renesmee kétségbeesetten kiált utánam.
Gyáva kutyaként megfutamodtam, és eltartott egy ideig, amíg a szeme elé mertem kerülni.
Szerencsére volt nálam tartaléknadrág, így mikor kicsit megnyugodtam és sikerült visszaalakulnom, elindultam a Cullen-ház felé.
Meg kellett magyaráznom neki a történteket.
Amint megpillantottam Renesmee otthonát, rögtön inamba szállt a bátorságom, pedig őrült módjára rohantam idáig.
Épp előmerészkedtem az erdei félhomályból, amikor Edward rontott ki a faház bejáratán.
– Te elvetemült kutya! – szűrte a fogai közt. – Meg akartad rontani a lányomat?
– Én? Dehogy! – Kusza, félreérthető képek villantak az agyamba a reggeli eseményekről, de minden erőmmel igyekeztem rendezni a gondolataimat.
– Magyarázatot követelek! – Edward minden izma megfeszült, harcra készen állt velem szemben. Most, hogy a lányát készülök nőül venni, egyáltalán nem vágytam erre az összecsapásra, melyről oly’ sokat ábrándoztam a régi időkben.
– Nem történt semmi – rántottam meg a vállam.
– Hinnem kellene neked?
Bella sietett a segítségemre; nyugodt, lassú léptekkel közeledett felénk. Eddig valószínűleg Nessie-t vigasztalhatta. Szegénykém! Edward kezei ökölbe szorultak hallva a gondolatomat.
– Jake!
– Bella! – viszonoztam az üdvözlést.
Finoman a férje vállára tette a kezét. – Nyugodj meg! Jacob sajnos ugyanolyan úriember, mint te vagy.
Edward nem felelt, arcvonásai durván megkeményedtek, aztán az izmai fokozatosan elernyedtek. Végül égnek emelte a szemeit.
– Jól van? – kérdeztem egy pillanattal később. Bella kurtán bólintott. – Bemehetek hozzá? – fordultam a családfőhöz a legnagyobb tisztelettel.
Egy hosszú percig farkasszemet néztünk egymással.
– Menj csak!
Elszántan igyekeztem Renesmee hálószobája felé, de az ajtó előtt megtorpantam.
– Nessie, én vagyok – kopogtam be hozzá. – Bejöhetek? – kérdeztem óvatosan.
Csak másodpercek teltek el, míg választ adott, de számomra hosszabbnak tűnt az örökkévalóságnál.
– Gyere – suttogta sírástól rekedtes hangon.
Az ágyon ült, karjaival átölelte felhúzott lábait, a térdén pihenő fejét felém fordította. Csokoládébarna szemei vörösen csillogtak a könnyektől, amiket miattam hullatott. Némán leültem mellé az ágyra, és magamhoz húztam. Legnagyobb megkönnyebbülésemre nem tiltakozott; a mellkasomhoz bújva mélyen felsóhajtott.
– Sajnálom.
– Én is – búgta vissza.
Apró csókot nyomtam a feje búbjára. – Menjünk innen – suttogtam selymes hajába.
Elhúzódott tőlem, fürkésző pillantással végigmért, aztán határozottan bólintott.
Kézen fogva, zavart szótlanságba burkolózva tettük meg az utat a partig. Amikor kiértünk a fák közül, kihúztam ujjaimat az övéiből, és egy korhadt, hosszú rönkfához sétáltam. Leültem rá, majd megveregettem a helyet magam mellett. Renesmee hangosan kifújta a levegőt, de megtette, amit szavak nélkül kértem.
– Nessie – sóhajtottam –, sajnálom, ami a hegyen történt, de meg kell értened.
– Megértem. Nem akarsz engem – csuklott el a hangja.
– Dehogynem! Nem erről van szó!
– Tapasztalatlan vagyok, és biztos rosszul csináltam valamit. Valószínűleg a többiek jobban értettek hozzá.
– Nessie! Az ég szerelmére! Úgy tűnt, mintha olyan sokszor lett volna részem hasonló élményekben?! Csak gondolj bele, tizenhat éves voltam, amikor átváltoztam. Előtte pedig nem igazán érdekeltek a lányok.
Összehúzta a szemöldökét, és egy pillanatra elgondolkodott a hallottakon. – Akkor nem az én hibám volt? – emelte rám lassan a tekintetét.
Odafordultam hozzá, gyengéden az álla alá nyúltam, és mélyen belenéztem a sötéten izzó szempárba. – Egyáltalán nem – ráztam meg a fejem. – Mindent tökéletesen jól csináltál. – Éreztem, hogy újra elönt a tűz, és inkább távolabb húzódtam tőle, mielőtt megégetném magam. – Meg kellett volna beszélnem veled, hogy az esküvőig várni szeretnék. Apád nem minden szabályával értek egyet, de ezzel az eggyel történetesen igen.
Renesmee elhúzta a száját. – Akkor most azonnal kezdjük el szervezni az esküvőt – motyogta az orra alatt.
Átöleltem karcsú derekát, és gyengéden magamhoz vontam. – Én benne vagyok – súgtam a fülébe halkan, mire forró ajkai mohón az enyémekre tapadtak.
Szia!
Nah, gyorsan írok ide is egy kicsit, nehogy lemaradjak.
Nagyon aranyos novella lett ez is (az elején kicsit nem tudtam, mi van, meg kell mondjam őszintén, mert nem emlékeztem az előzményekre, és nem tudtam, hogy kerültek a sátorba, ráadásul reggel, de aztán képbe kerültem.
)
A “nyafi” még viselhető mennyiségű volt, bár én mind a kettejüket jó alaposan felpofoznám szívem szerint, hogy térjenek észhez!
Kíváncsian várom a folytatást!
P: Stigu _@/”
Szia!
Először is gratulálnék a sikereidhez öröm volt olvasni és az a kis rövid szösszenet is nagyon tetszett, és aztán ez a kis novella hát odáig meg vissza voltam.Edward az óvó oroszlán apuka de aztán végre sikerült mindent elrendezni szegény Jacob kell önuralom de mindet a lányért és h a papa se utálja őt annyira:D
Annyira furcsa mert azt hinné az ember h Bella lenne az ki ezt csinálná hisz az eredetiben nagyon ki volt akadva h Jacob bevésődött a lányába de pont fordítva van felosztva szerep ami jóó:)))
Bár az amit Stiga is is írt az utolsó soraiban azzal egyet értek egy kis nyafi ég belefért!!
Nagyon jó lett öröm téged olvasni!! És BUÉK!!!:DDDD
Szia Drága!
Remek lett ez a kis novella, mint ahogy mondtam is, nagyon jó volt felolvasva hallani!
Nagyon tetszett Nessie próbálkozása, és ahogy Jake visszafogja magát. Edward igazi lányos apa, Bella meg megértő anya.
Kíváncsi leszek Jake meddig bírja, de én Neki szurkolok!
A fogalmazás, és a leírás most is remek lett. 

Nagyon nagy élmény volt végig kísérni, ahogy ez a novella megszületett, és felkerült a Blogra. Minden elismerésem a Tietek, hisz nem elég megírni, bizony sok – sok munka van még benne utána is, mire mi olvashatjuk!
Örülök, hogy itt voltál!
Puszi: Judit