2010. december 26.

tisztaszeretet2
„Bolyongtam egy téli havas reggelen.
Kértem a hópelyhet – játsszék velem,
Ő játszott, s egy vízcsepp maradt a helyén,
– Gazember! – kiáltott utánam a tél.”
/William Blake – Hópehely/
 
 

A nagyapám házába különleges, szeretetteljes béke költözött. Anya és apa izgatottan készültek az ünnepre, ahogy az egész családban mindenki. Ez volt az első karácsonyunk, mióta megszülettem. Sokat meséltek nekem erről az emberi világban jelentős napról.

Anya a nagyanyámmal és Emilyvel a konyhában sürgött-forgott, miközben apa őszinte csodálattal figyelte őt.

A farkasok egy kiadós, ünnepi vacsorára, a Cullenek egy kivételes karácsonyi vadászatra voltak hozzánk hivatalosak.

Alice-t a dekoráció tökéletesítése kötötte le.

– Nagyon szép fenyőt hozzatok! – adta ki az utasítást apának és nagyapának.

– Mekkora legyen? – kérdezte Jacob, tanácstalanul a fejét vakarva.

– Amekkora éppen befér a házba – válaszolta nagynéném, miközben elégedett mosollyal az arcán egy bólintással megerősítette a parancsot.

– Bízzátok csak rám! – kiáltotta vissza apa elszántan az ajtóból, aztán berohant a sűrű erdőbe.

Edward és Alice nevetve néztek utána.

– Adjuk meg neki ezt az örömöt! – mosolygott nagyapám megértően.

Őszintén örült a szüleim boldogságának; mérhetetlen hálát érzett, hogy része lehet egy ilyen különleges családnak.

Az elmém megtelt kellemes meghittséget árasztó gondolatokkal. Béke és szeretet lengte körül a jelenlévőket. Nem értettem, hogy egyetlen nap hogyan lehet ilyen hatással rájuk. Érdeklődve figyeltem őket, ahogy egymásra mosolyognak, boldogan átölelve egymást.

 

Apa csaknem két órát volt távol, de sikerült megtalálnia a tökéletes fát. Elégedett vigyorral a képén sétált be a házba, a tűlevelűvel a hóna alatt.

– Tökéletes! – ugrálta körül nagynéném elismerően. – Jöhet a díszítés! – jelentette ki csilingelő hangon, miközben vidáman tapsolni kezdett.

Apa rábólintott, majd elindult a nappalink felé.

– De hát ennek gyökere van! – csodálkozott nagynéném.

– Igen, hogy vissza tudjuk ültetni az erdőbe. Oda, ahová tartozik – simított végig gyengéden a tűleveleken.

– Oh – sóhajtotta Alice álmélkodva.

– Kedves tőled, hogy törődsz a természet egyensúlyával – lépett anya Jacob mögé, és a kezét a vállára tette.

– Csupán tisztelem az életet – rántotta meg apa a vállát. Szerinte nem volt a tettében semmi különleges.

– Csodálatos vagy – suttogta anya őszinte áhítattal a hangjában.

Apa hátrafordult; a tekintetük találkozott, mialatt mindketten ugyanarra gondoltak: mennyire kimondhatatlanul szeretik a másikat. Elmerengve figyeltem őket, mikor Emily mellém sétált.

– Kérsz egy kis kóstolót, Jaed? – kérdezte egy fakanállal a kezében, amin valami krémszínű massza volt.

Határozottan megráztam a fejem, miközben alig vártam a másnapi vadászatot.

Emily felnevetett, aztán visszament a tűzhelyen rotyogó fazékhoz. Eközben Alice már elő is készítette a díszeket, és messziről méregette az óriási fát.

– Jaed, kérlek, hagyj magamra, amíg elkészülök! – pirított rám kedvesen.

Beleegyezően bólintottam, majd eltűntem az emeleten, hogy becsomagoljam az ajándékokat. Apának a vadászkést – amelynek sivatagi vasfából faragott nyelén egy vörös, vonyító farkas volt – Paul segített beszerezni. Anya különleges indián nyakékét pedig Emilyvel készítettem el. Szépen megfestett, apró fagyöngyök sorakoztak rajta, a közepén egy különleges famedál díszelgett; a farkasok és a Cullenek jelképét egybeforrva ábrázolta. Természetesen mindenki számára készültem valami aprósággal, de jól tudtam, az a legfontosabb, hogy együtt tölthetjük ezt a szép ünnepet.

 

Elkészült! – jelentette ki Alice elégedetten a nappaliban. – Gyertek! Nézzétek meg! – szólított fel mindannyiunkat.

Emberi tempóban sétáltam le az emeletről, és már messziről láttam az ezüstös fényű, hófehér, illetve csillogóan vöröslő gömböket, ahogy tökéletes összhangban váltakozva ülnek a tűlevelek között. Halványan ragyogtak, ahogy a nappali ablakán beszűrődő gyenge napfény megtört rajtuk.

– Tűz és jég – suttogta apa anya fülébe, miközben boldogan átölelt mindkettőnket.

– Oltalmazó melegség – hajtotta Nessie a fejét Jake vállára.

– Bátorító hűvösség – sóhajtotta apa őszinte rajongással a hangjában, anya józanságát és saját forrófejűségét elismerve.

Mindenki áhítattal figyelte a gyönyörű karácsonyfát, amely a két család összetartozását hirdette. A fenyő csúcsát egy nyolcágú, hatalmas ezüst csillag díszítette. Vörös körvonala védelmezően fogta körül a fémszínű belsőt.

 

 

Már kezdett besötétedni, mikor a farkasok is megérkeztek. Charlie, a dédapám Sue Clearwaterrel együtt érkezett.

– Ígéretesek az illatok! – jegyezte meg Sam, miközben odalépett a feleségéhez, lágy csókot nyomva a homlokára. A gondolataikból megtudtam, hogy már messziről szagot fogtak és összefutott a szájukban a nyál.

A társaság emberi ételekkel táplálkozó része elfoglalta a helyét az ünnepi asztalnál. A jóízűen falatozó indiánok fesztelenül társalogtak a vámpírokkal.

Vacsora után az egész család a fa köré gyűlve várta az ajándékosztást. Különös izgatottságot éreztem, hogy vajon mit rejthetnek azok a csomagok, amelyekre az én nevem van írva.

– Én kezdeném a sort, ha nem bánjátok – állt a nappali közepére Carlisle, a dédapám. Senki sem emelt kifogást; a szüleim beleegyezően bólintottak. Egymásra néztek, miközben a gondolataikat elrejtették előlem.

Carlisle a karácsonyfához lépett, és elvett alóla egy apró, fekete dobozt.

– Ez a tiéd, Jaed – nyújtotta felém.

Kimásztam anya öléből, majd odamentem hozzá.

– Köszönöm! – mondtam a dobozkát tanulmányozva.

– Nyisd ki! – unszolt anya kedvesen.

Óvatosan felnyitottam az ajándék tetejét. Egy Cullen-címert ábrázoló bőrkarkötő volt benne, olyan, amilyet a család összes férfitagja is viselt. Carlisle felkötötte a csuklómra, majd megveregette a vállamat, miközben hálát adott a létezésemért.

– Köszönöm, Carlisle! – öleltem át a derekát.

Hamarosan én is átadhattam az ajándékaimat. A szüleimét hagytam utoljára. Két, arany csomagolópapírral borított dobozzal sétáltam oda hozzájuk.

– Ez a tiéd, apa – helyeztem Jacob kezébe az egyiket.

Anyára pillantott, majd lelkesen bontogatni kezdte az apró csomagot.

– Egy farkasos kés! – kiáltotta boldogan, izgatottan forgatva maga előtt az ajándékát. – Köszönöm, fiam! Feltételezem, kiolvastad a gondolataimból, hogy mit szeretnék – húzta fel a szemöldökét. Anya felkuncogott.

– Nem volt olyan nehéz kitalálni, hisz mindig Paul késéről áradoztál.

– Nem is igaz! – vágta rá morcosan.

– De igaz! – nézett rá anya csintalanul.

– Oké, elismerem – sóhajtotta apa megadóan, a szemeit forgatva.

– Te nagy gyerek! – bokszolt Nessie játékosan a vállába, majd megpuszilta az arcát.

– Túlságosan is könnyű eset vagyok – vont vállat Jacob.

– Ezt azért én így nem mondanám, Farkasom – dorgálta meg Nessie, miközben odaléptem elé.

– Ez pedig a tiéd, anya – helyeztem az ölébe a másik csomagot. Jacob kíváncsian figyelte, ahogy kinyitja.

– Ez gyönyörű – suttogta Nessie, kiemelve a nyakéket a dobozból.

– Amilyen te is vagy – mormolta apa, majd gyengéden megcsókolta.

 

 

 

***

 

 

 

Másnap, amikor felébredtem, a kinti táj már gyönyörű hófehérbe öltözött.

– Indulhatunk, öcskös? – dörmögte Emmett izgatottan, mikor leértem a földszintre.

– Persze – válaszoltam vigyorogva.

– Akkor indulás! – kiáltotta. – Készülj a vereségre! – dörzsölte össze a tenyerét, miközben gondolatban előre ivott a medve bőrére.

Hiába, engem úgysem tud kijátszani! – mosolyogtam magamban.

– Úgyis a fiú nyer – jelentette ki Edward tényszerűen, mialatt mellénk sétált.

– Majd meglátjuk! – makacskodott Em.

– Ja, meglátjuk, mekkorát koppansz, Maci Laci! – nevetett apa.

– Fogd be, Blöki! – durcáskodott nagybátyám.

– Fiúk! Elég! Ünnep van! – szólt rájuk Esme fejcsóválva.

– Ne haragudj, anya! – szégyellte el magát Emmett.

– Elnézést, Esme! – szabadkozott apa is.

Aztán kezdetét vette a nagy, ünnepi vadászat.

Emmett és én legelöl futottunk. Nagybátyám igyekezett kicselezni, de nem hagytam magam.

– Én nyertem! – örvendeztem egy kisebb hókupacon állva.

A hipergyors gondolatolvasó mindenségit neki! – morogta gondolatban.

– Ez van, Emmett! – vigyorgott nagyapa. – Legközelebb hozzád illő ellenféllel próbálkozz!

Közben a többiek is beértek minket. Egy pillanattal később újra hatalmas pelyhekben kezdett havazni. Az apró kristálycsodák kecsesen érkeztek meg a földet borító társaik közé. Csodálattal figyeltem őket. Élesen és tökéletesen láttam a formájukat.

A családom tagjai szintén a hóesésben gyönyörködtek; mindannyian magukhoz ölelték szeretett társukat. Apa visszaváltozott, és már emberi alakjában sétált oda anyához. Egyik kezével átfogta a derekát, a másikat pedig maga elé tartotta. Csupasz karjára lágyan hullott rá a hó. A tenyerében vízzé változó apró pelyheket figyelte, miközben arra gondolt, hogy ugyanolyan gyönyörűek és törékenyek, mint az édesanyám.

Ahogy a tudatomat betöltötte a családom felől felém áramló tiszta szeretet, rájöttem, hogy számunkra minden egyes nap karácsony.

{lang: 'hu'}
11 hozzászólás
  1. MJudit szerint:

    Jaaaaaaj Aby,ez nagyon gyönyörű lett. Nagyon jó volt olvasni, ahogy a farkasok, és a vámpírok közösen, békében töltik a karácsonyt. Ezt a szeretetet, olyan jól átadtad nekünk. Emett veresége sem maradhatott ki, tetszett. Köszönöm Aby, hogy olvashattam.

    Puszi Drágám: Judit

  2. demon szerint:

    szia Aby ez nagyon szép és megható gratulálok
    utólag is boldog karácsonyt kívánok neked
    puszy
    ui.:mikor lesz friss?

    • Aby szerint:

      Szia demon!
      Neked is Boldog Karácsonyt kívánok így utólag! :)
      Köszönöm szépen a véleményt! :)
      Bízom benne, hogy hamarosan, de sajnos nagyon el vagyok havazva. :S Január 8-áig le kell adnom a diplomamunkámat, és még sehogy sem állok. Január végén pedig államvizsgázom. Nagyon remélem, hogy utána több időm jut az írásra. :)

  3. Aby szerint:

    Mindenkinek nagyon köszönöm a türelmet és a rengeteg véleményt! Higgyétek el, hogy borzasztóan sokat jelent nekem, hogy ennyi idő után is kitartóan vártok rám! :)
    Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm! :)

    Csók!

    Aby

  4. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Az egész novellát átjárja a béke és a szeretet :) az egykori ellenségekből most már egy család lett, és annyira megható az egész… :D megint hatalmasat alkottál :) a fenyőfa díszítése tetszik a legjobban… tűz és jég… :D gratula hozzá :)

    puszika

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Örülök, hogy ennyire tetszett neked ez a kis novella. :)
      Igen, az élet néha kiszámíthatatlan. Olyan lényeket tehet szövetségessé, ne adj’ Isten, baráttá, akik addig halálos ellenségei voltak egymásnak. Ezért szeretem annyira a Twilight Sagat. Mert a természetfeletti lényeket túl, tele van valódi emberi érzelmekkel. :)

      Hálásan köszönöm a véleményed! :)

      Puszi:
      Aby

  5. Melinda szerint:

    Szia!
    Aranyos novella lett. Karácsony a szeretett ünnepe ahol bármi megtörténhet bári különleges mert az emberek szívében egy különleges érzés lakozik ami ilyenkor még jobban felerősödik ez a szeretet.
    Jaed boldog volt nagyon is meg kapta megtisztelő címet, a Cullen címert.. és hogy élhet az még különlegesebb hogy megszületett!:)
    tetszett ahogy mindenki sürgött, forgott intézkedett, van két rész amit igazán szeretek:az első:” tökéletes!!(..)
    De hát ennek gyökere van!(….)
    Igen hogy visszatudjuk ültetni az erdőbe oda ahová tartozik..
    Teszik hogy törődsz a természet egyensúlyával,Nem csak éppen tisztelem az életet..:))
    Illetve amikor Jaed és Emmett versenyeznek de megjelenik Jacob és közli hogy úgy sem ő fog nyerni!!
    Illetve Alice tökéletes művész hajlama is újabb tanú bizonysága: a fa feldíszítése tűz és jég..:)))

    • Aby szerint:

      Szia, Melinda!

      Örülök, hogy a szívedbe zártad ezt a történetemet is. :)
      Úgy látszik, a kedvenc részeink ez esetben is megegyeznek. ;)
      Karácsonyi gyermekként nekem ez a kedvenc ünnepem, ezért nagyon szerettem volna, ha ez a novella igazán megérint titeket, olvasókat. :)

      Hálásan köszönöm a véleményedet! :)

      Pussz:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  6. Stiga szerint:

    Szia Csajszi!

    Ugye jól látom, hogy ez sincs a listán? :) Azért most már nem kímélem magam, és ide is írok. :)

    Nagyon aranyos kis karácsonyi novella lett, cukik, ahogy szeretik egymást (édeset akartam írni, de nem tettem meg. :)) )

    Pusszancs: Stig _@/”

    • Aby szerint:

      Szia, Cica!

      Igen, jól láttad: ez sem szerepel a listán, mert már fent volt a Full Moon blogján. Csak azok számítottak új történetnek, amelyeknek nem volt saját blogja vagy átíráson/javításon estek át. :)

      Én megteszem: édesek. :D Imádom őket! :)
      Már nagyon várom, hogy bekötve a kezemben tarthassam a történetüket. :) (Igen, a Full Moonra gondolok. :D)

      Köszi, hogy ide is írtál! :) Egyébként enélkül is tudom, hová kell tennem téged. ;)

      Cupp:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

Szólj hozzá!