2010. február 08.

ss_fejlec_honlap

NAGYOT NYÚJTÓZKODTAM, és úgy éreztem, hogy az ép lábam menten leszakad. Égő fájdalom nyílalt belé, olyan volt, mintha ezernyi tű fúródott volna a csontjaimba. Jéggé fagyott a lábam.

– Hmmmmmm – nyújtózkodtam ismét. A fájdalom már nem volt annyira éles.

Fél szemmel körbekukucskáltam a szobámban. Edward féloldalasan feküdt mellettem, egyik kezével a fejét támasztotta, a másikkal végigsimított az arcomon. Megborzongtam hideg érintésétől.

– Jó reggelt, álomszuszék! – mondta lágyan, és az ajka szegletében megjelent jellegzetes mosolya.

Látványosan dideregni kezdtem.

– Jó reggelt! – A fogaim vacogtak, miközben kiejtettem a szavakat.

– Fázol, kedvesem? – kérdezte Edward. A hangja tele volt aggodalommal, ahogy végignézett rajtam. – Jaj, Bella! Ne haragudj! Nem vettem észre – mondta bocsánatkérően.

Felemeltem a takarót, hogy megnézzem, mégis miről beszél, de ő gyorsabb volt, és visszaszorította rám az anyagot. Kérdőn néztem fel rá.

– A lábad teljesen elkékült – mondta bűnbánóan, összeszűkítve a szemeit.

Mindenhol gondosan betakargatott, majd kiviharzott a szobából. Csak egy elmosódó fénycsóvát láttam utána. Egy pléddel tért vissza. Hát persze! Már biztosan minden szegletét ismeri a háznak.

A pokrócot is rám terítette, majd visszafeküdt mellém. Igyekeztem gyorsan felmelegedni, hogy ismét a karjaiba bújhassak. Pár perc múlva már jó meleg volt a takaró alatt. A lábamat dörzsölgettem, hogy beinduljon a vérkeringésem. Edward fürkésző tekintettel követte minden mozdulatomat. Kidugtam a kezeimet, és felé nyúltam.

– Bella? – nézett rám kérdőn.

– Jól vagyok – mondtam morcosan.

Engedte, hogy átöleljem; a mellkasára hajtottam a fejem.

– Hány óra van? – kérdeztem egy hatalmas ásítás kíséretében.

– Tizenegy – felelte mosolyogva.

– Tizenegy? – csodálkoztam el.

– Az éjjel egész nyugodtan aludtál. Rád fért a pihenés.

Nagyokat pislogtam.

– Mik a terveid mára? – kérdezte egy kaján vigyor kíséretében.

– Miért, neked mik a terveid? – érdeklődtem felhúzott szemöldökkel.

Felnevetett. – Hát… arra gondoltam, hogy elmehetnénk a rétünkre – mondta, miközben megvillantotta tökéletes mosolyát. – Jó idő van, süt a nap. Charlie elment Billyvel horgászni – sorolta magabiztosan.

– Rendben – bólintottam mosolyogva.

Tegnap péntek volt, és most egy mesébe illő este után egy tökéletes hétvégét tölthetek el vele.

– Akkor készülődj! – tolt el gyengéden magától, és Adonisz testével fölém magasodott. Hosszú ujjú, sötétkék inget és fekete farmernadrágot viselt. Ingének felső két gombja ki volt gombolva, és az ujja fel volt tűrve. Ez a szín tökéletesen kiemelte izmai körvonalát. Gyönyörű volt. Ajka szegletében ott ült a gödröcske, ami féloldalas mosolyának hozadéka volt. Szemeiben az aranyfolyam lágyan folydogált, pupillái fekete szigetként ültek a közepén. Arcának tökéletes vonásai elkápráztattak.

Nagyot nyeltem. A szívem olyan vad vágtába kezdett, hogy azt hittem, itt a pillanat, amikor szívrohamot kapok, miközben Edwardot bámulom. Azt hiszem, erre mondják, hogy szívdöglesztő.

Még mindig fölém hajolt. Arca lassan közeledett az enyém felé. Milliméterről milliméterre csökkent a távolság kettőnk között, és Ő minden egyes mozdulat után megállt, és engem fürkészett lágy tekintetével. Minden mozdulatlan pillanatában kihagyott a szívem. Vadul dobogott, aztán egyetlen néma másodperc következett.

Edward arcán egyre szélesebbre húzódott az a bizonyos félmosoly, aztán az ajkaink összeértek. Gyengéden csókolt, és én ismét elvesztettem a fejem, ujjaim görcsös izgalommal túrtak a hajába, ajkaim türelmetlenül követelték az övéit.

Elhúzódott, és egy fintor jelent meg tökéletes arcán. Így is szép volt.

– Hoppá – motyogtam zavartan.

Edward mosolyogva bólintott. Feltámaszkodott, majd törökülésben elhelyezkedett az ágy végében.

Kimásztam a takaró alól, és bicegve indultam a fürdőszoba felé. Edward egy pillanattal később már fel is kapott, és vigyorogva tett le a fürdőszobában.

– Hé! – kiáltottam rá morcosan. – Mit fogok felvenni? Na, és a piperecuccom? – pirítottam rá.

– Mit szeretnél felvenni? – Édes lehelete megrészegített, ajkaink majdnem összeértek.

– Öhm – nyögtem. – Valami blúzt, meg a gipszhez alakított farmeromat…

– Igenis, Hölgyem! – szalutált.

– De… – tiltakoztam. – Fehérnemű is kellene. – Ahogy kimondtam, az arcom égni kezdett.

Edward elmosolyodott, és ismét a karjaiba vett, majd a szekrényem előtt talpra állított. Leült az ágy szélére, és várta, hogy összeszedjem a holmimat.

Kotorásztam pár pillanatig a szekrényben, aztán a fehérneműt, amit kiválasztottam, beletekertem a sötétkék farmerbe, aminek az egyik szára térdnél le volt vágva és a varrása is kissé fel volt bontva. Elővettem még egy virágmintás, világoszöld blúzt, majd odafordultam Edwardhoz.

– Kész vagyok – jelentettem ki határozottan.

Edward az egyik kezével felkapott, a másikkal kinyúlt az ajtó melletti kis polcon heverő piperetáskámért, majd ismét bevitt a fürdőszobába. A lábaimra állított, és becsukta maga mögött az ajtót.

Fogat mostam, aztán beálltam a zuhany alá. Siettem, ahogy a korlátaim engedték – gipszelt láb, ügyetlenség… Amikor végeztem, meggyűlt kissé a bajom az öltözködéssel, de végül sikerült magamra erőszakolnom a farmert.

Résnyire nyitottam az ajtót, és Edward vigyorgó képével találtam szemben magam.

– Hallottam, hogy végeztél – vont vállat.

– Aha – morogtam, erre felnevetett.

A karjaiba vett, és levitt a konyhába, majd leültetett az egyik székre.

– Mindjárt jövök – lóbálta meg az orrom előtt a piperetáskám.

Mire kettőt pislogtam, Edward már mellettem állt.

– Mit kérsz reggelire? – kérdezte mellém guggolva.

– Hmm. Vadász nekem müzlire! – utasítottam vigyorogva.

– Azt nem tudom, hogy kell – nézett rám bánatosan. – Megmutatod? – Az egyik kezével a széktámlára, a másikkal az asztalra támaszkodott, és közel hajolt hozzám. Édes lehelete lágy szellőként csiklandozta az arcomat.

– Ugyan, kérlek! Csak csináld! – morogtam.

Kikészített a kisded játékaival, nem mintha nem élveztem volna. Neki valószínűleg nagyon is imponált, ahogy elakadt a lélegzetem és kihagyott a szívem ilyen alkalmakkor.

– Óhaja… számomra… parancs! – ejtette ki csigalassúsággal, jól artikulálva a szavakat. A lehelete minden szónál egyre édesebbnek hatott.

Nagyot nyeltem, és lehunytam a szemem, mélyen magamba szívva az illatát. Mikor pár másodperccel később kinyitottam, a müzli már előttem volt.

– Kösz – motyogtam.

– Nincs mit, kedvesem! – lehelte lágyan, aztán mosolyogva letelepedett velem szemben. Karjait összefonta az asztalon, és fürkésző tekintettel figyelt engem.

– Ne bámulj már – fakadtam ki –, így nem tudok enni! – ismertem be.

Edward oldalra fordította a fejét, de közben rám sandított.

– Tudod… – hajolt át az asztal fölött – nem tudom rólad levenni a szemem.

Az ajkai a látóterembe kerültek, édes lehelete megcirógatta a bőrömet, mire a müzlis tálban megmerített kanál kiesett a kezemből, vissza egyenesen a tejes keverék közepébe. Az nagyot fröccsent, és én ijedten kaptam az arcomhoz.

– Ez nem fair! – morogtam, még mindig a szememet dörzsölve.

Hallottam Edwardot, ahogy megköszörüli a torkát, és mikor felnéztem, egy szalvétát lengetett előttem. Dacos tekintettel kaptam ki a kezéből, majd letöröltem vele a nedvességet.

Edward odasétált a székhez, amin az előbb ült, és megfordította, majd leült háttal nekem. Nagyot sóhajtottam, megforgatva a szemeimet. Biztos voltam benne, hogy vigyorog.

Befejeztem a reggelimet, aztán felálltam. Edward még mindig háttal ült nekem. A tálat a kezembe vettem, aztán elindultam a mosogató felé, de Edward elkapott, mire belehuppantam az ölébe.

– Hova, hova? – kérdezte vigyorogva.

Lesütöttem a szemem, mire az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Mélyen a szemembe nézett, és mosolygott. Végig a karjaiban tartott, miközben odasétált a mosogatóhoz és beletette a tálat.

– Indulhatunk, Kisasszony? – tudakolta utána lágyan.

Bólintottam. Edward az ajtó felé fordult. A bejárat előtt egy hatalmas utazótáska feküdt, amit eddig észre sem vettem. Kikerekedett szemekkel néztem fel rá, Ő csak somolygott. Felkapta a táskát, miközben engem is a karjaiban tartott, és vámpírgyorsasággal kiszáguldott a házból. Nagyon gyorsan haladt, csak kapkodtam a fejem a fák után.

– Csukd be a szemed, Bella! – utasított. – Nem szeretném, ha rosszul lennél.

– Várj! – kiáltottam rá, mikor eljutott a tudatomig a felismerés, hogy merre tartunk. – Alice, és a többiek… be kellene köszönnöm!

– Vadászni mentek. Hunyd le a szemed! – adta ki újra az utasítást, és én szó nélkül engedelmeskedtem.

 

« Előző fejezet Következő fejezet »
{lang: 'hu'}
16 hozzászólás
  1. Hencii szerint:

    Huh ez nagyon jó lett!!:):)
    Ez ennyira huncut Edwardos volt :D:D
    Úgy szeretem amikor ilyen… :)
    Nagyon ügyes vagy!
    Csak így tovább;)
    Pusszillak(:♥

  2. vampire nori szerint:

    Szupi lett! Annyira kíváncsi vagyok, hogy hova viszi Edward Bellát! Siess a frissel!
    Puszi!

  3. terra38 szerint:

    Most olvasom az oldaladat, és nagyon jó!
    Nem tudom, miért van ilyen kevés komi, pedig minden klappol, hozod a T.saga légkörét.
    A csetlő-botló Hamupipőkét és az ő hercegét.
    “Szemeiben az aranyfolyam lágyan folydogált.
    Pupillái fekete szigetként ültek a közepén.”
    Gyönyörű. Nagyon jól és választékosan fogalmazol, a mondatszerkesztés is majdnem hibátlan. Gratulálok. Csak így tovább!!
    Ne merészeld!!! Mármint, nem folytatni!!!

    Puszi Terra

  4. Aby szerint:

    Köszönöm Drága Muskétásaim! xD

    Minden egyes szavatok melengeti a szívemet!

    Ti vagytok a fegyverhordozóim, és a testőreim, akik vigyáznak rám, és megóvnak, hogy ne bizonytalanodjam el magamban.
    Akik a szívemben kitüntetett helyet foglalnak el, és akik szárnyakat adnak, hogy repülni tudjak!

    Köszönöm Nektek!

    Pussz.

    Abigel

  5. Névtelen szerint:

    Hé, Abigel!
    Én sok részletre emlékszem a könyvből és te Stephenie Meyer szavait használod fel, néhol ugyanaz a fogalmazás is!Ez így egyáltalán nem fair!

    • Aby szerint:

      Hé, ? Névtelen!

      Úgy gondolom, ha már ilyen véleményt írsz, akkor illő volna legalább a nevedet adni hozzá. Sok részletre emlékszel a könyvből? Örülök! Bár itt egyet sem említesz, pontosan mely szavakra is gondolsz? Mondjuk az “elbódított”-ra? Vagy a magyar nyelv más csodás szavaira, amelyek gyönyörű anyanyelvünk sajátjai? Miért nem fair? Ezt sem indokoltad meg, vagy, hogy kivel szemben nem fair? Sajnálom, de nem igazán tudok mit kezdeni a véleményeddel.
      A fic írás lényege az író által megteremtett karakterekhez, fantázia világhoz való hűség. Jelen esetben Stephenie Meyer világához. Mivel a szavak szabadon kiejthetők, leírhatók, és igaz, hogy sok van belőlük, de nem mindig lehet kifejezni másképp, mint az író által leírt szóval, sajnálom, ha ez szerinted nem fair, bár nem értem, hogy ezt a kifejezést, mire is használod pontosan.

      Köszönöm a véleményt!

      Abigel

  6. terra38 szerint:

    Hé Névtelen: “Nevem:Senki”!

    1. Ha már plágiummal vádolod Abigelt, akkor legalább vállald a neved!

    2. Én úgy tudom, hogy S.M. nem írt könyvet az Alkonyat, és az Újholdat átívelő időszakról.
    Ha neked mégis megvan: Nagy mázlista vagy!
    Kölcsönkérhetem???

    3. “néhol ugyanaz a fogalmazás is”
    A nemlétező könyvből? Érdekes lenne!!
    Tudod, a magyar nyelv nagyon sok rokonértelmű és szinonima szót kínál egy kifejezésre, de ezek több fejezeten át ismételve mégis unalmasak. Mondjuk ezen lehet segíteni kicsit más fogalmazási sorrenddel, és lehet, hogy hoppá: valaki már leírta előttünk!! Előfordul.

    4. Nagyon kíváncsi lennék, minek is írtál egyáltalán, mert értelme az nem nagyon volt!

    5. Az nem FAIR, hogy olyan dologgal vádolsz valakit, amit nem is tudsz bebizonyítani!!

    Üdv

    Ja, én Terra voltam, “Nevem:Senki”

  7. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Nagyon tetszett a fejezet, gratulálok hozzá :) Annyira jó olvasni, hogy Edward rajongásig imádja Bellát, mintha egy bálvány lenne :) imádom, hogy ezt az érzést ilyen klasszul visszatudod adni :) remélem én is találok majd egy ilyen férfit, mint Edward. És remélem, hogy Te is :)
    Imádom, nagyon tetszett és várom a folytatást! :)
    puszikaaaa

    • Aby szerint:

      Szia, Katherine!

      Nagyon szépen köszönöm! :) Örülök, hogy sikerül visszaadnom ezt az érzést. Biztos vagyok benne, hogy egyszer megtalálod a Te Edwardodat, és bízom abban, hogy valamikor az én életembe is betoppan az enyém. :)
      Sokat jelent a véleményed, és boldog vagyok, hogy ezt a történetet is ennyire a szívedbe zártad. :)
      Még egyszer köszönöm a véleményt!

      Puszi:
      Aby

  8. Mile Judit szerint:

    Drága Lánykám!

    Ahogy olvasom a fejezeteket, egyre jobban elmerülök, a Te általad megírt csodálatos világba. Olyan gyönyörűen írod le Edward szerelmét, óvását, féltését Bella iránt, és gyönyörű mondatokat adsz Bella szájába, ahogy Edwardot csodálja. Pl: “Gyönyörű volt. Ajkának szegletében ott ült a gödröcske, ami féloldalas mosolyának hozadéka volt. Szemeiben az aranyfolyam lágyan folydogált. Pupillái fekete szigetként ültek a közepén. Arcának tökéletes vonásai elkápráztattak. :D Egyszóval remek lett ez a fejezet is, várom a folytatást. :)

    Puszi: Judit

    Ui: Atyust is puszilom, jó pihenést Nektek. :)

    • Aby szerint:

      Drága Anyu!

      Nagyon szépen köszönöm! :) Ezt a részt már anno Terra is kiemelte. :) Nekem ez a kedvenc mondatom az egész történetből. :) Remélem, hogy a további fejezetek is legalább ennyire fognak Neked/Nektek tetszeni. :)

      Ma tettem fel Atyust a vonatra és mindketten feltöltődve, újult erővel állunk be újra a mókuskerékbe. :D

      Hálás vagyok a véleményedért! :)

      Puszi:
      Aby

  9. Katherine szerint:

    Hé, Tuskókám!

    Mielőtt leírsz valamit, használd az eszed!!!!!!!!!!!!
    Terrának tökéletesen igaza van! :)
    Ne írd le ha fikázni akarod! Az építő jellegű kritikát biztos vagyok benne, hogy nagyon szívesen elfogadja, mert jó szándékkal mondod. De engem ez nagyon felháborít, hogy vádaskodsz, meg fikázol közben nincs is alapja!!!! Nem kötelező elolvasni! Aby tökéletes visszaadja Steph világát, az érzéseket, a hangulatot, mindent!!!! Olyan mintha Steph megnemírt könyvét olvasnám! :) remekül csinálja, mert tehetsége van hozzá!!!!
    Úgyhogy szépen kérlek a gonoszkodásaidat tartsd meg magadnak, vagy pozítivat vagy építő jellegű kritikát írj! köszi

    Katherine

  10. Stiga szerint:

    Szia!

    Hümm, itt a kedvenc mondatom ebben a fejezetben… a folydogáló szemek (most nem tudom szó szerint idézni). :))

    De a tényleg kedvencem is ebben van: Vadássz nekem müzlire! :) Az nagyon tetszik. :))

    Most hirtelen ennyi jött ki, főleg, hogy a Bellával való kapcsolatom változatlan. :))

    Pusz: Stig _@/”

    • Aby szerint:

      Szia, Csajszi!

      “Szemeiben az aranyfolyam lágyan folydogált, pupillái fekete szigetként ültek a közepén.” :))

      Az a mondat nekem is nagyon tetszik. :) Mármint a müzlis. :)
      Bella igazán humoránál van, nem gondolod? :) Örülök, hogy sikerült megmutatnom ezt az énjét. :D

      Köszönöm, hogy megosztottad velem, ami kikívánkozott. :)

      Cupp:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  11. evelin77 szerint:

    Szia!

    Szerintem ez tök jó volt, élem ezeket a sztorikat. Magas színvonal, kiemelkedő minőséggel. A kedvenc párosításom.

Szólj hozzá ehhez: Névtelen Kattintás ide a válaszadás megszakításához