2010. május 04.

ss_fejlec_honlap

EDWARD HŰVÖS AJKAIVAL FINOMAN ÍZLELGETTE AZ ENYÉMEKET. A lábaim kezdték megadni magukat. Úgy éreztem, ha még egy másodpercig csókol, akkor összeesem.

Ajkait gyengéden végigsiklatta az államon, majd a nyakamon – megremegtem a hűs érzésre –, és a vállamnál lévő gödröcskénél állapodott meg.

– Ideje, hogy hazavigyelek – mormolta a bőrömbe. – Charlie hamarosan hazaér – susogta, csókot lehelve a kulcscsontomra. Édesen hideg leheletétől libabőrössé vált a testem.

– Rendben – ziháltam rekedtes hangon.

A szívem minden érintésére kihagyott egy ütemet, majd tripla gyorsasággal kezdett dübörögni a mellkasomban, megkísérelve, hogy átszakítja a bordáimat és kiugrik a helyéről.

Edward felegyenesedett. Izmos karjai még mindig bilincsként tartották fogva az enyémeket a hátam mögött, megtartva összecsuklani készülő testemet is.

– Elengedhetlek? – kérdezte diadalittas mosollyal a szája szegletében.

Úgy hatott rám, mint egy valódi vadász a védtelen zsákmányra. Tökéletesen sikerült elkábítania. Képtelen voltam megszólalni; éreztem, hogy a torkomon akadnak a szavak és tátva marad a szám. Edward az arcomra nézve felkuncogott. Bele se merek gondolni, milyen kifejezést láthatott rajta.

– Nos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

– Aha – hebegtem.

Ennyit voltam csak képes kinyögni; az édes méz, orgona napfénnyel és csillámokkal vegyített eszencia betöltötte a tudatomat. Az agyam nem tudott a beszédre koncentrálni, csak Edward illatára összpontosított, amely megzavarta a működését.

A következő pillanatban Adoniszom a hátára lendített. Görcsösen kapaszkodtam a nyakába, lábaimmal átfontam a derekát, szemeimet lehunyva két lapockája közé rejtettem az arcomat. Mélyet sóhajtottam, bódító illata ismét belibbent az elmémbe, fenntartva a kábulatot.

A következő józan percemben már a házunk előtt álltam. Semmit sem fogtam fel a visszaútból; a hajamat simogató lágy szellőt is csak egy pillanatra éreztem.

A Volvo a feljárónkon parkolt. Az egyik szemöldökömet felhúzva Edwardra néztem.

– Alice hozta el – simított végig hűvös tenyerével az arcomon, miközben ajkai szegletében megjelent a kedvenc mosolyom.

Elállt a lélegzetem, és forróság öntötte el az arcomat; éreztem, hogy a vérem megint elárul.

Edward kábító tekintetének bűvkörébe vonta az enyémet. A lágy aranyfolyam lassan folydogált éjfekete pupillái körül.

– Talán be kellene mennünk – duruzsolta.

Mi? – kerekedtek el a szemeim a gondolatra. – Be akar jönni? – pánikoltam. – Meg akarja várni Charlie-t? Miért? Talán megunta a vámpírkosztot, és velünk akar vacsorázni? Ez ostobaság! – száguldoztak kábult agyamban a képtelen gondolatok.

– Ne aggódj! – szólt selymes hangján Edward, mikor észrevette az arcomra kiülő, némi félelemmel vegyített, értetlenséget. – Nem maradok soká. Mármint Charlie számára – somolygott, szemei ravaszul felcsillantak. – De péntek este óta nem látott. Gyanakodni fog, és akkor, attól tartok, nem elégszik majd meg az éjszakai ellenőrzésekkel.

Némán bólintottam.

Mielőtt botladozni kezdtem volna a bejárat felé, Edward a karjaiba kapott. A konyhában óvatosan leültetett az asztalhoz, majd mellettem megállva, fürkésző tekintettel figyelte az arcomat, mire én értetlenül pislogtam rá.

– Mi lesz a vacsora? – kérdezte felém hajolva, két kezével a széktámlába kapaszkodott a vállaim felett.

Ha ez most figyelemelterelés akar lenni, akkor mesterien teszi – nyeltem egy nagyot, képtelen voltam kikerülni a kábulatból. – Ó… – igyekeztem újra összekapcsolni a nyelvemet és a beszédközpontomat. – A hűtőben van még… – az öklömet a számhoz emelve megköszörültem a torkomat – a tegnapi piknik maradékából – néztem bele zavartan a csodálatosan szép szemeibe.

– Oké – bólintott, majd az alakja elmosódott előttem; ismét cikázni kezdett a fény.

Egy perccel később az asztalra tévedt a pillantásom. Edward már velem szemben ült, és kifogástalanul meg volt terítve.

– Tökéletes – motyogtam.

– Így terveztem – mosolygott elégedetten, karjait a mellkasán lazán összefonva, lezserül elnyúlva a székben. Épp csak bizonytalanul végigpásztáztam tekintetemmel tökéletes alakján, amikor meghallottam a járőrkocsit leparkolni a ház előtt.

– Bells! – nyitott be Charlie a bejárati ajtón.

– A konyhában vagyunk – kiáltottam válaszul. Szándékosan használtam többes számot, hogy a folyosóról a konyhába vezető úton lelkileg felkészülhessen a „fiúm” ittlétére. Charlie-t kínosan érintette, hogy az ő kicsi lányának udvarlója akadt, és eléggé feszélyezve érezte magát Edward társaságában.

– Szia, Bells! – üdvözölt a konyhába lépve. – Hello, Edward! – köszönt fennhangon, miközben igyekezett leplezni az arcára kiülő zavartságot. Gyanakvó tekintettel mérte végig Edwardot, mintha épp egy veszélyes bűnözővel állna szemben.

Hiába, a rendőrösztön! – emeltem égnek a tekintetem.

– Szia, apu! – mosolyogtam rá, remélve, hogy a kínosan csendes percek gyorsan tovatűnnek.

– Hello, Charlie! – üdvözölte Edward felállva az asztaltól, majd udvariasan kezet nyújtott neki.

– Mi újság? – kérdezte számon kérő hangnemet megütve, miközben határozottan megrázta Edward kezét.

– Semmi, apu – motyogtam, segélykérően Edwardra pillantva, aki azonnal a segítségemre sietett.

Fogalmam sem volt, mit kellene mondanom a mai napról Charlie-nak. Azt mégse mesélhetem el neki, hogy medvelesen jártam begipszelt lábbal. Még teljesen egészségesen sem engedne ilyen közel egy medvéhez, nemhogy így. Valószínűleg elevenen megnyúzna. Persze, Edward megmentene tőle, de akkor fény derülne rá, hogy mi is Ő valójában. Charlie pedig örök időkre egy az Aranyhaj tornyához hasonló építménybe zárna, ahonnan engem nem mentene ki a hajam. Bár nem hiszem, hogy Edwardnak szüksége lenne a hajamra ahhoz, hogy felmásszon a toronyba. Elvileg a falon is képes lenne rá.

Mielőtt még tovább szárnyalhatott volna a fantáziám, képtelennél képtelenebb teóriákat gyártva a szobafogság legkíméletlenebb lehetőségeiről, Edward bársonyos hangja szakította félbe az ötletbörzét.

– Alice az előbb ment haza – mondta semleges hangon. – Megkért, hogy maradjak itt Bellával, amíg haza nem érsz. Nem akarta, hogy Bella egyedül legyen ilyen tehetetlen állapotban, de neki dolga akadt. Így nem tudott megvárni téged, ahogy eredetileg megbeszéltétek – dőlt belőle a szó egy fikarcnyi hamis csengés nélkül a hangjában.

Hát persze, Alice! Róla meg is feledkeztem – ráncoltam össze a homlokomat a gondolatra.

Mióta hazakerültem a kórházból hivatalosan Alice volt a pesztonkám. Nem hivatalosan pedig Edward. Még szerencse, hogy az átöltözésen és a fürdésen kívül nemigen engedett át Alice-nek, mert akkor már ki tudja, talán élő Barbie baba lennék. Bár nem valószínű, hogy túléltem volna barátnőm az ízlésem ellen indított hadjáratait.

– Értem – bólintott Charlie, mialatt helyet foglalt az asztalnál a szokásos székén, amit Edward félreérthetetlenül átengedett neki. – Te nem eszel velünk, Edward? – kérdezte udvariasan.

– Nem, köszönöm, Charlie – mondta, majd elsétálva az asztaltól lezserül nekitámaszkodott a konyhapultnak. – Vacsoráztam, mielőtt eljöttem otthonról – hazudott rezzenéstelenül.

– Oké – motyogta Charlie. – Akkor jó étvágyat, Bells! – somolygott rám.

– Jó étvágyat, apu! – válaszoltam, majd én is nekiláttam a finomságoknak.

Szótlanul fogyasztottuk el a vacsoránkat. Charlie nem volt éppen beszédes kedvében. Edward eddig még soha nem maradt nálunk vacsorára, vagyis eléggé az újdonság erejével hatott a szituáció, amit sem Charlie, sem én nem tudtunk megemészteni igazán.

Nekem elég volt, hogy Edwarddal minden időnket együtt töltjük, hogy csak arra a pár percre, maximum egy órára kell elválnunk egymástól, amikor Charlie hazaér, vagy azokra a napokra, amikor Edward vadászni megy. Nem értettem, mi a célja ezzel az estével.

Miután befejeztük, Edward szótlanul a mosogatóba rakta a tányérjainkat. – Charlie! – szólította meg, mikor éppen fel akart állni az asztaltól.

Bennem egy pillanatra megfagyott a vér; szerintem megint vetekedhetett a fehérségem Edwardéval. Pont úgy, mint amikor először megcsókolt. Megborzongtam az emlék hatására – hűvös ajkait szinte az enyémeken éreztem. Rákaptam a tekintetem, és áhítattal tanulmányoztam tökéletes arcának vonásait, szájának gyönyörűen ívelt vonalát. Zavartan sütöttem le a szemem, mikor, észrevéve, hogy figyelem, rám villantotta eszményi mosolyát. Éreztem, hogy a vérem árulkodóan pirosra festi az arcomat.

– Igen? – nézett Charlie gyanakvó tekintettel Edwardra.

– Alice arra gondolt, hogy holnap Bella átjöhetne hozzánk – kezdte szenvtelenül. – Kért, hogy kérdezzem meg. Szeretne mutatni valamit Bellának. Emmett és én Seattle-be megyünk egy zongorakészítő mesterhez, csak este érünk vissza – folytatta, kitalálva Charlie gondolatát.

Charlie felegyenesedett, majd féloldalasan felém fordulva megállt úgy, hogy mindkettőnket jól lássa, és karjait összefonta a mellkasán. – Rendben – válaszolta pár percnyi néma megfontolás után, mialatt kétkedő tekintettel pásztázta hol Edwardot, hol engem.

– Köszönöm, Alice nevében is – bólintott Edward neki. – Reggel kilenc felé beugrik Belláért, ha megfelel – mondta lágyan.

– Ha Bellának jó, akkor nekem semmi kifogásom – válaszolta Charlie felém sandítva.

– Oké – motyogtam az asztalnak.

Rossz, egyenesen baljós előérzetem támadt. – Miben sántikálhat? – morfondíroztam magamban. – Ha a bezárkózásomért cserébe Alice kezére ad, akkor jaj neki!

– Rendben, tolmácsolom Alice-nek – mosolygott Edward elégedetten. – Én nem is zavarok tovább – jelentette ki ellépve a konyhapulttól. – Jó éjt, Charlie! – fogtak kezet ismét búcsúzóul.

Aztán Edward hozzám lépett, miközben én még mindig elszántan tanulmányoztam az asztalterítő mintázatát.

– Jó éjt, Edward! – motyogta Charlie zavartan, majd elsétálva mellettünk a nappali felé vette az irányt.

Az államon éreztem Edward hűvös ujjait; finoman felemelte a fejem, rávéve, hogy belenézzek a lágyan izzó aranyfolyamba. Abban a pillanatban elfelejtettem lélegezni, az ajkaim elnyíltak, a szemeim vészesen kikerekedtek. Edward tökéletes szájának szegletében megjelent a finom gödröcske, félmosolyának jellegzetessége. Lassan felém hajolt, majd érzékien megcsókolt. A szívem abban a pillanatban, hogy hűvös ajkai az enyémekhez értek, igyekezett átlépni a fénysebességet. Úgy zakatolt a bordáim alatt, mintha egy pár másodpercen belül bekövetkező szívinfarktust jelezne.

– A szobádban leszek – ígérte alig hallhatóan, az ajkaimnak suttogva, mire én csak kábultan bólintottam. Az illata betöltötte a konyhát. Minden ragyogott. Az elmémre kábítószerként hatott édes aromája. Az illata, a hangja, a mosolya kiiktatta az összes vészjelzőmet, amelyeknek figyelmeztetniük kellett volna. – Jó éjt, kedvesem! – mondta lágyan, mikor ajkaink szétváltak, csak kicsit hangosabban az előbbinél.

– Jó éjt, Edward! – válaszoltam a bódulattól rekedtes hangon.

Ahogy kisétált a konyhánkból, még egyszer visszafordult, rám villantva vészjósló mosolyát. Nem voltam képes elhessegetni azt az előérzetet, hogy másnap valami szörnyűség vár rám. – Ki fogom deríteni! – határoztam el magam. – Amint odafent leszek, kiszedem belőle! – bólintottam elszántan.

Odabotorkáltam a lépcsőhöz; a padló minden egyes lépésemet árulóan visszhangozta.

– Jó éjt, apu! – kiáltottam Charlie-nak, mikor elértem az első lépcsőfokot.

– Jó éjt, Bells! – jött a válasz.

Rendíthetetlenül csörtettem végig a lépcsőfokokon, mint valami buldózer. Minden koppanással egyre elszántabb lettem. – Ki fogom deríteni! Ki fogom deríteni! – zakatolt az agyamban a gondolat lépéseim ütemére.

A szobám ajtajához érve kissé haboztam. Remegő ujjakkal nyúltam a kilincshez. Nagyot nyeltem, a szívem erőteljesen dübörgött a mellkasomban. De a kíváncsiságom maga alá gyűrte a félszegségemet. Egy határozott mozdulattal nyitottam be, hogy megtudjam, mit hoz számomra a holnap.

 

« Előző fejezet Következő fejezet »
{lang: 'hu'}
27 hozzászólás
  1. SzofiCullen szerint:

    Szia!
    Nagyon jó lett!!! Nagyon hiányzott már:)
    Olyan aranyosak (L)
    Várom a folytatást!!
    Puszi

  2. vampire nori szerint:

    Szia Nővér!
    Nagyon jó lett a fejezet, imádtam!
    Jujj, de várom a frisst, úg yizgulok, hogy mit tervez Edward.
    Puszi: Nóri-húgod

  3. terra38 szerint:

    Kicsi Lyányom!

    Na ezt már régen vártam én is, igaz már olvastam, de nekem még mindig így az igazi élmény. Imádom, ahogy Bella beleszédül Ed-be!!
    Én is akarok ilyen kábulatot!!! XXDDD

    Pussz Anyád

  4. Névtelen szerint:

    Szia!!
    Örülök hogy itt egy újabb fejezet:):)
    Bella kábulata és fantáziálása nos.. khm.. azt hiszem sok lány szeretne ilyet;)
    Vajon miben mesterkedik Edward??Nagyon érdekel főleg hogy Alicere bízza Bellát, hisz hivatalosan ő a perszonka nem hivatalosan pedig Edward;)
    Nagyon cselesek mind a ketten ám Bella szívritmus változásai nos szerintem ha valaki látná azt hiszem rögtön orvost hívna:), pedig csak még Edward okozza ezeket a zavarokat:)
    Charlie pedig egyértelműen hamar belemegy bármibe ha Alice is “képbe van”,szerencse h nem tudja dolgokat ami valójában körülötte forog és a lány aközött mert akkor tényleg bezárná Bellát csak egy gond Edward könnyedén megoldaná ezt is simán felmászik az éj leple alatt a toronyra..nos azt hiszem túlságosan elkalandoztam és Disney rajzfilmesre vettem a dolgot:P
    Nagyon jó lett!:):)
    Melinda

    • Aby szerint:

      Igen, én is azok közé a lányok közé tartozom, mint ahogy szerintem sokan!
      Jó lenne, ha Ed-hez hasonló férfiak teremnének a bokorban… *reményvesztett sóhaj*
      Igen, Bella szívritmuszavarai… hát… öhm… szerintem érthető! :)
      Amikor a kórházban fekszik, joggal hiszik, hogy pihennie kell. De ott is Edward a hunyó! A kis komisz! XD
      Charlie nagyon hasonlít az én apumra, én annyit nevettem, mikor olvastam a történetet.
      :)
      Nagyon imádom a fickót! XD
      Szerintem Ed nyugodtan lehetne modern Disney-figura! XD
      Azt hiszem, azt a mesét megnézném! XD

  5. Névtelen szerint:

    Juppíí :D:D naon noan noan tetszett és már noan várom a kövit :D:D szupí csak igy tovább Puszii
    Natii

  6. Atyus szerint:

    Szia Drága! :)
    Imádtam az egészet! :D Annyira jó volt olvasni! Én is akarok egy Edwardot! Nincs valakinek kölcsönbe, csak egy kicsit? :szépenkérőnnézőssmájli: :) Naaaa!
    De komolyan, egyre jobb és jobb! Nagyon kíváncsi vagyok, mit forral már megint Edward? Hogy ez a (vámpír)pasi mindig kitalál valamit! :)
    Bírom, ahogy Bella teljesen elkábul tőle. xD Edward meg nagyon is élvezi! A kis szemtelen! :D :P
    Nagyon hiányzott már egy kis SS! Köszönöm! :)Csak ne lenne ilyen hosszú 4 hét…
    Valahogy el kell terelnem a figyelmemet! Lehet elindulok megkeresni a saját Edemet. ;) :D
    Jó éjt! Puszillak! XOXO

    • Aby szerint:

      Nos, Drágám!
      Hogy Terra szavaival éljek: “Edwardot nem adom!” XD
      Remélem, megtalálod a tiéd! Sikíts, ha igen, mert akkor én fogom kölcsönkérni, mert a fejemben lévővel kissé korlátozottak a lehetőségeim! XD
      Igen, ez a vámpírfickó mindig kitalál valamit, tejben-vajban füröszti ezt a lányt. A kis mázlista! XD

  7. Ella szerint:

    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
    És még több ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
    Ez eszméletlenül szép lett!! :D Olyan édesek együtt… mikor boldogok… de csak most kezdődnek a bonyodalmak, igaz? Hát ezt nem szeretem, de mivel New Moon előzmény… :S
    Nagyon élveztem… kíváncsi vagyok “mit hoz a holnap” :P
    Sok sok szerencsét a továbbiakban
    Ella húgod :D Ha nem baj, hogy ezt írtam :D

  8. Stiga szerint:

    Szia Aby-Rolling! :)

    Hát, igazából hulla vagyok most, épp, hogy hazaestem az osztálytaliról, és kicsit be is van csiccsentve, de muszáj volt elolvasnom… és nagyon tetszett ez a fejezet (is). :) Néha, egy-egy jelentetnél a hideg futkosott a hátamon, és szinte éreztem, amit ez a lány :)

    Nagyon várom a folytatást, remélem, nem kell ennyit várni most majd rá. Mondjuk ez is Rob hibája… sok van már a számláján… :))

    Pénteken találkozunk, addig meg megpróbálom majd felvenni a telefonom, ha hívsz, csak ma (tegnap) is pont altatáskor hívtál, és olyan néma pszzzzzzzt van :) még a légy zümmögését és a templomi harang zúgását is hallani lehet nálunk :)

    Puszi: Stigu _@/”

    Ui.: ha sikerült végre egyszer kialudnom magam, megpróbálok valami normálisat is írni neked :D

  9. Hencii szerint:

    Szia Aby! *szégyenlős arc*
    Mérhetetlenűl sajnálom, hogy még csak most jutottam el idáig :( De most az én helyzetem se volt könnyű/ és nem is az! De mégis, hogy olvashattam a soraidat.. amíg átélhettem Bella érzéseit és elhittem, hogy Edward létezik és hogy “mellettem” van.. csodás volt. Akarom még ezt az érzést! Köszönöm a boldog perceket(rám fértek)!
    Millió Puszi: Húgod- Hencii

    • Aby szerint:

      Szia Húgi!

      Megértem, ne aggódj emiatt! Lényeg, hogy most itt vagy! :) Köszönöm a komidat! Örülök, hogy ilyen érzéseket váltottam ki belőled! :)
      Vigyázz magadra!

  10. MJudit szerint:

    Kedves Aby!

    Én most olvastam először Tőled. Mivel sajnos Alice abbahagyta az írást és én Őt olvastam, körülnéztem, hogy kit olvassak ezentúl. A Te írásaidra esett a választásom, utána Atyus is ajánlott Téged.
    Tetszett nekem amit írtál, nagyon aranyosak mind a ketten, jó olvasni ezt a mérhetetlen szeretetet, amit Bella és Edward érez egymás iránt.
    El fogom olvasni a többi történetedet is.
    Ügyesen írsz.

    Szia: Mjudit

    • Aby szerint:

      Kedves Mjudit!

      Nagyon szépen köszönöm! :D
      Tudom, hogy ami Alice-szel elveszett, azt nem adhatom vissza, nem pótolhatom!
      Nekem is elveszett a lelkem egy része örökre!
      Köszönöm, hogy itt vagy, és olvasol, de a körülménynek, amiért hozzám tévedtél, nem örülök… :( Azt kívánom, bárcsak sose következett volna be! :(
      Köszönöm, hogy komiztál, nagyon jól esett! :)

      Csók!

      Aby

  11. Névtelen szerint:

    Szia!

    Fantasztikus, ahogy fogalmazol, szerintem kicsit még a Stephenienel is jobb :P:D És várom a folytatást :D

    • Aby szerint:

      Kedves Névtelen!

      Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást és nagyon szépen köszönöm a bókot. Ez dicséret a javából :D
      Köszönöm, hogy olvasol. :D

      Csók: Aby

  12. Mile Judit szerint:

    Szia Drága!

    Igaz, hogy közel egy éve már írtam hozzá, de az akkori válaszodra is reagálnék. A fejezet most is tetszik nagyon. Olyan szívesen lennék Bella helyében, hogy Edward engem is elszédítsen, de ezzel nem vagyok egyedül. :) Alicet sajnálom, de én mérhetetlenül örülök, hogy így alakult és megismerhettelek Téged, ez nem ok nélkül történt, ennek így kellett történnie. :) <3
    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Drága Anyu!

      Nem hiszek a véletlenekben! :)
      „Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vonzottad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.” /Richard Bach/
      Mérhetetlenül hálás vagyok a sorsnak, amiért megismerhettelek és a barátod lehetek. Köszönöm az odaadásodat, a támogatásodat, a szeretetedet. Örülök, hogy egy ennyire hű barátot és egy ilyen szeretetreméltó pótanyukát ajándékozott nekem az élet. :)
      Köszönöm! <3

      Puszi:
      Aby

  13. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Júj, annyira jó lett :) Imádom Bella reakciót amikor Edward hoozáér :) és imádom Charlie túlzott féltését, és hogy annyira szereti Bellát! :)
    nagyon-nagyon jó lett, és nagyon-nagyon várom a kövit :)
    puszika

    • Aby szerint:

      Szia, Katherine!

      Örülök, hogy ennyire tetszik Neked a történet, és felfedezed benne azokat a mozzanatokat, amiket az eredeti könyvben is szeretettél. :)
      Nagyon szépen köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby

  14. Stiga szerint:

    Szia!

    Na, most jött el az ideje, hogy normálisan (józanul) is írjak ide. :D

    Aranyosak voltak… és végre Bella nem sírt. :) Úgyhogy tetszett. :)

    Már csak egy fejezet van vissza. Jupííí :D

    P: Stiga _@/”

Szólj hozzá!