2011. május 16.

ss_fejlec_honlap

TÁGRA NYÍLT SZEMEKKEL FIGYELTEM ŐT, ahogy óvatos léptekkel közeledik felém. Ajkai szegletében ott játszott jellegzetes mosolya, de még ezzel sem volt képes rá, hogy elaltassa a gyanúmat.

Rosszat sejtettem. Valami szörnyűségeset!

– Végeztetek? – érdeklődött selymes hangján.

– I… igen – dadogtam, miközben igyekeztem lenyelni a torkomban növekvő gombócot. A szívem ötszörös ütemet diktált a mellkasomban, és a pánik lassan kezdett eluralkodni rajtam.

– Arra gondoltam, hogy elmehetnénk…

– Erre nem veszel rá – suttogtam a szavába vágva.

– Ne aggódj! – mormolta, miközben a kezemért nyúlt. Hűvös ujjai megérintették izzadó tenyeremet, majd az ajkához emelve lágy csókot lehelt a kézfejemre.

– Edward… – nyeltem egy nagyot – ugye nem gondolod komolyan?

– Nyugodj meg, Bella! – kért lágyan. – Rutinos pilóta vagyok – kacsintott rám egy csibészes vigyor kíséretében, majd Alice-re, a cinkostársára nézett.

– Ezt mindjárt sejtettem – forgattam meg a szemeimet.

Dühösen rámeredtem, de a haragom azonnal elpárolgott, ahogy belenéztem kérlelő, aranybarna szemeibe.

– Én nem… nem tudok – hebegtem, de éreztem, hogy Edward tekintete megolvaszt, mint a mályvacukrot, és ragadós masszaként végül megadóan felsóhajtottam.

Amint érzékelte, hogy nyert ügye van, gyengéden átfogta a derekamat és magával húzott. Legnagyobb meglepetésemre nem a nyitott ajtajú helikopter, hanem a garázs felé indult.

– Arra gondoltam – kezdte, mikor értetlenül felnéztem rá –, elmehetnénk moziba.

A mellkasomat szorító pánikérzet kezdett csillapodni.

– Komolyan azt hitted, hogy helikopterre szállunk? – kerekedtek el a szemei, mintha a feltételezést teljességgel kizártnak tartaná.

– Azt.

Hangosan felnevetett. – Azért jó tudni, hogy erre is könnyedén rá tudnálak venni.

Összehúztam a szemöldököm, és mérgesen rámeredtem. – Csak ne bízd el magad! Egyébként, ha nem neked, akkor kinek van szüksége a helikopterre?

– Emmettnek és Rosalie-nak. Elutaznak pár napra.

A megkönnyebbülés apránként szétáradt a testemben, és már nem remegtem úgy a karjaiban, mint a nyárfalevél.

 

A garázsba érve Edward előzékenyen kinyitotta nekem a Volvo anyósülés felőli ajtaját, majd miután segített elhelyezkednem az ülésben – az ormótlan járógipsz még mindig megnehezítette a dolgomat –, egy szempillantás alatt mellettem termett és indított.

 

– Mit nézünk meg? – érdeklődtem útközben.

– A Büszkeség és balítéletet – somolygott.

– Értem.

Próbáltam felidézni, hogy hallottam-e valamit egy közelmúltban készült változatról, de mivel nem követtem nyomon, milyen filmek kerültek mostanság a mozikba, így hamar feladtam. Szerettem a Jane Austen könyveket, nem tudtam volna megmondani, hányszor olvastam a Büszkeség és balítéletet, de ezek a történetek számomra nyomtatott formában az igaziak. Természetesen ezt az álláspontomat nem osztottam meg a mellettem ülő Adonisszal, nehogy megbántsam. Szótlanul figyeltem Őt: némán az előttünk elterülő országútra meredt. Látszólag a vezetésre koncentrált, bár erre semmi szükség nem volt.

 

Miután leparkoltunk a seattle-i mozi parkolójában, Edward rám villantotta tökéletes mosolyát, majd kiszállt, hogy kisegítsen. Megkapaszkodtam a karjában, miközben igyekeztem megtalálni az egyensúlyomat.

Amikor beléptünk az épületbe, a jegyszedő szinte azonnal odalépett hozzánk. – Áh, Mr. Cullen! – szorította meg Edward kezét. – Kisasszony! – biccentett oda nekem. – Marie! – szólította meg a pénztárban ülő lányt. – A hármas terem elő van készítve?

– Oh, igen.

Edward felém fordult. – Gondolom, szeretnél pattogatott kukoricát és üdítőt? – kérdezte bizonytalanul.

– Igen – bólintottam. – Sprite-ot kérek – válaszoltam ki nem mondott kérdésére. A popcorn gondolatára összefutott a nyál a számban.

Mialatt Edward megvette a menüt, körbepillantottam a mozi hallján. Jó páran lézengtek körülöttünk. A falakat a legújabb filmek plakátjai díszítették. Az utolsón megakadt a szemem: Cápasrác és Lávalány kalandjai. A főszereplő fiú nagyon emlékeztetett engem Jacobra, szinte kiköpött mása volt, csak kicsiben és rövid hajjal. Biztosra vettem, hogy ő is így festett, amikor ennyi idős volt.

Edward átfogta a derekamat; hűvös érintése megszakította merengésemet.

– Minden rendben? – A hangjában aggodalom csendült.

Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek belőle ezek a képtelen ötletek és a gondolataim visszaterelődjenek a mellettem álló Adoniszra.

– Persze – füllentettem, miközben Edward gyengéden magával húzott a hármas terem felé.

 

A leghátsó sor közepére vezetett, majd segített leülni. A terem feltűnően kongott az ürességtől. Aztán elkezdődött a film, amire úgy tűnt, csak mi ketten vagyunk kíváncsiak. Reméltem, hogy Edward nem bérelt ki a részünkre egy egész mozitermet. Ha mégis, akkor nem ússza meg szárazon! – határoztam el magamban.

A képkockák fekete-fehéren peregtek, ami még inkább megerősítette a gyanúmat: valószínűleg Edward kérésére vetítik ezt a változatot.

– 1940-ben készült – súgta halkan a fülembe, mintha kivételesen sikerült volna olvasnia a gondolataimban.

A film egyidős Edwarddal – futott át az agyamon.

Ahogy tovább figyeltem a képsorokat, azon kaptam magam, hogy Őt képzelem Mr. Darcy helyébe. A pillantásom akaratlanul az arcára tévedt: elmélyülten a vászonra meredt, a szája szegletében ott játszott a félmosolya. Elképzeltem a film korának viseletében, és a gyönyörű látványtól elakadt a lélegzetem. Aztán a szívverésem árulóan felgyorsult.

– Valami baj van, Bella? – Az illata elbódított, ahogy odahajolt hozzám.

– Nem, nincsen – ráztam meg kábultan a fejem, majd visszafordultam a vászon felé.

Éreztem Edward fürkésző pillantását, amitől égett az arcom. Tisztában voltam vele, hogy a vérem vörösre festette és Ő a félhomály ellenére is tökéletesen látja kipirult bőrömet.

A kezemért nyúlt; a hideg érintés váratlanul ért, így pár szem kukorica a földön kötött ki. Ujjaimat sietősen az övéibe fűztem, nehogy meggondolja magát. Tudtam, hogy semmiképp sem lehetek gyorsabb nála, ha akarja, visszahúzhatja a karját egy szempillantás alatt, úgy, hogy én észre sem veszem. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy mégsem tette.

A pattogatott kukorica az ölemben pihent; egy maréknyit mohón a számba tömtem, majd miután lenyeltem, nagyot kortyoltam az üdítőmből.

A film eseményeinek előrehaladtával Mr. Darcy egyre jobban emlékeztetett engem Edwardra, Elisabeth-tel pedig, mint ahogy olvasás közben, most is tökéletesen sikerült azonosulnom.

 

Amikor megjelent a vége főcím, én továbbra is a gondolataimba merülve, mozdulatlanul ültem. Egészen megdöbbentő volt a hasonlóság: Mr. Darcy eleinte elutasító viselkedése, és hogy mindenki félreismeri. De végül megtört a jég: szerelmet vallott Elisabeth-nek, Edward pedig közelebb engedett magához. Vajon a mi történetünk is ilyen boldog véget ér majd?

Nem tudhattam biztosan. Egyet viszont igen: Elisabeth-et és Mr. Darcyt többé semmi sem választhatja el egymástól, ahogy engem sem Edwardtól.

 

« Előző fejezet Következő fejezet »
{lang: 'hu'}
12 hozzászólás
  1. Mile Judit szerint:

    Szia Drága!

    Te aztán tudod csavarni a dolgokat! Mikor olvastam az utolsó fejezetet, el sem tudtam képzelni, hova viszi Bellát helikopterrel Edward, erre kiderül, hogy fölöslegesen törtem a fejem. :D Érdekes fordulatokat tartogattál, a mozizás jó ötlet, tudta mi a kedvence Bellának. / Én is nagyon szeretem a Büszkeség és balítéletet./ :) A terem kibérlése, annyira rá illik Edwardra.
    Jót kuncogtam a Cápasrácon, Aby ezt nem hagyhattad ki. :D
    Tetszett nagyon a fejezet.
    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Szia, Anyu!

      Örülök, hogy tetszett. :)
      Igen, az első, eredeti ötlet nem ez volt, de aztán sokat törtem a fejem, mert Bellát nem hiszem, hogy rá lehetne venni, hogy beszálljon a helikopterbe. xD
      A Twilightban Bella említi a Büszkeség és balítéletet, először csak átfutott a fejemen, de aztán tökéletesen beleillet a fejezetbe. :D
      Azt a részt tényleg nem hagyhattam ki. :) Utánanéztem, hogy akkor nyáron milyen filmek mentek az amerikai mozikban, és ez is köztük volt. :lol: Mit tagadjam? Adta magát a dolog! xD

      Hálás vagyok a véleményedért! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  2. Stiga szerint:

    Szia!

    Hát, ez jó volt… főleg az írási folyamata :D Kifejezetten tetszett a Taylor-Jake összefüggés… azon nagyot röhögtem… :)) Meg a ma délutáni Jane kutatás :D

    És nem tudom, észrevetted-e, hogy tök kevés javítani volt benne, úgyhogy büszke vagyok rád! :D

    Pusz: Stig _@/”

    • Aby szerint:

      Szia, Cica!

      Köszönöm! :) Örülök, hogy büszke vagy rám. Jó érzés, hogy egyre kevesebb a javítanivaló, hogy egyre zökkenőmentesebben megy a dolog. :)

      Oké, leesett a Jane-kutatás… De csak azért, mert vonalban vagy és megmagyaráztad. xD

      Köszönöm a véleményt és a lektorálást! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  3. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Pedig azt hittem elviszi Bellát Párizsba egy neves divattervezőhöz, akit Alice imád… :) És nem is kellett a helikopter; nagyon kis cseles volt :) Edward ezzel a mozival nagyobb örömöt szerzett Bellának, mint egy párizsi út lett volna. De azért Edward sem engedett valamiből: naná, hogy kibérelte a termet :)
    Nagyon tetszett az a Cápasrácos rész, ahol megjelenik Jacob :)
    Nagyon szépet alkottál megint :) Köszönet érte :D

    puszika: Katherine

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Igen, Edward már csak Edward marad. :) Ő tökéletesen kompromisszumképes. :) Megsúgom, hogy először az egész mozit ki akarta bérelni. xD
      Örülök, hogy tetszett a Jake-es rész. :)

      Hálásan köszönöm a véleményt! :)
      Nagyon jól esett, hogy megköszönted a fejezetet. :) :heart:

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  4. Melinda szerint:

    Szia!
    Hát én mentem megzabálom( persze képletesen )Edwardot.
    Először majdnem Bellára hoz egy szívinfarktust aztán kibérli egy egész mozitermet.. Imádtam minden sorát és ahogy Bella hozta az össze függéseket a Büszkeség és balítélet között igazán tetszett némi hasonlóság valóban van de hogy vajon az ő sztorik is happy end lesz?? Az eredetiben igen de kemény és nehéz harcok árán, ám a tiédben is kedves Aby??
    Jacob kisfiú korában ahogy Bella elképzelte látta jót kuncogtam azon..:)
    Gratulálok!

    • Aby szerint:

      Szia, Melinda!

      A Kudarc című novellánál írtam Neked, nem tudom, hogy olvastad-e. Azzal kapcsolatban, hogy nem szeretnél részt venni a Hűséges Olvasó játékban? Majdnem minden történethez kommenteltél, egyetlenegy maradt ki. Ha regisztrálnál az oldalon, bekerülnél a sorsolásba, illetve az ajándéknovellát is olvashatnád. :) Gondold meg! ;) Szeretettel várunk! :)

      Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet. :) Remélem, hogy tökéletesen illeszkedik a történet eddigi fejezeteihez.
      Jó hosszú idő telt el a szüneteltetés óta, de bízom benne, hogy a folytatást is nagyon fogod/fogjátok szeretni. :)
      Mivel ez a történet a két könyv – a Twilight és a New Moon – között játszódik, ezért csakis happy end lehet a vége. ;)

      Hálásan köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  5. evelin77 szerint:

    Szia!!

    Most estem át egy szívrohamon, mivel a SS másik oldalán egy május 23.-án kelt bejegyzést olvastam, közvélemény kutatás címmel!!!!!!!!!!!!!!!!
    Ne stresszeld a szegény halandó olvasót ilyen felvetésekkel! Szerintem sokan osztják a véleményemet, mi szerint: NE HAGYD ABBA!!!!!!!!!!!!!! Nagyon jó amit csinálsz!!!!
    Én is csak az utóbbi időben kezdtem el viszonylagos rendszerességgel kommentelni, korábban csak élveztem az írásaidat és megtartottam magamnak az elismerő véleményeket. De megvilágosodtam és ma már tudom, hogy a visszajelzések viszik előre az írót és az írásokat.

    Szépen kérlek, ne add fel és ne hagyj fel a történettel!!!!!!!

    Evelin

    • Aby szerint:

      Szia, Evelin!

      Valójában, amikor megírtam azt a bejegyzést, akkor már a 10. fejezetnek majdnem a felét megírtam. Viszont nagyon elkeserített, hogy egyetlen véleményt sem kaptam a 9. fejezethez a történet blogján. Az olvasók miatt kezdtem el újraírni az SS-t, mert kommentben és e-mailben is megkerestek, hogy miért nem folytatom. Utána pedig egyetlen veszett sort sem írt hozzá senki. :(

      Nagyon köszönöm Neked, hogy rendszeres kommentelővé váltál, és tökéletesen fején találtad a szöget: “a visszajelzések viszik előre az írót és az írásokat.” :)

      Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy mikor érkezik a 10. fejezet, de bízom benne, hogy hamarosan folytatódhat a történet. :)

      Hálás vagyok a véleményedért! :)

      Szeretettel:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  6. Mile Judit szerint:

    Drága Abym!

    Most olvastam, hogy abba akarod hagyni a SS-t, teljesen ledöbbentem én is. Én itt a honlapodon olvastam, és ide is írtam, többen is. Az eredeti oldalt nem is néztem. Ugye itt is jó a komi? Nagyon szeretem ezt a történetedet is, kérlek írd tovább! :)
    Szükségünk van Rád!!!!!!!!!!!
    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Drága Anyu!

      Természetesen itt is számít a vélemény. :)
      Remélem, hogy hamarosan újra érezni fogom magamban Bellát és képes leszek befejezni a 10. fejezetet.
      Azt hiszem, ehhez meg kell írnom a Sikolyt, talán akkor Bella kellő erőre kap a fejemben. :D

      Hálásan köszönöm a véleményt! :)

      Szeretettel:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

Szólj hozzá!