Ahogy meghallottam a bosszúszomjas nőstény első gondolatát, már tudtam: ránk talált.
Egyetlen elhatározás töltötte be az elmémet: bármi áron, de megvédem Őt. Ha kell, feláldozom magam, csak hogy Ő élhessen. Nem juthat a közelébe, hogy akár egy ujjal is érintse, nem hagyhatom.
Tisztának kell maradnia a fejemnek, a feladatra kell koncentrálnom: megóvni létezésem értelmét.
Itt áll előttem az ellenségem, a rém, aki el akarja pusztítani, darabokra törni a boldogságomat. Dühtől izzó, ölésre vágyó fekete szemek pásztáznak kettőnk között oda-vissza. Rést keresnek a védelmi vonalamon, apró hézagot, amin áttörhetnek. De esélyt sem adok rá nekik, hogy ilyet találjanak.
Készen állok rá, hogy megszűnjek létezni, ha ezáltal Ő tovább élhet.
A nap már magasan járt az égen, sugaraitól ragyogott a szörnyetegek bőre, köztük az enyém is. De az Ő reszkető lénye halott szívemben tündököl, és nem engedem, hogy bárki is elvegye ezt tőlem.
A felhangzó farkasüvöltéssel egy időben hallottam meg a reményt adó gondolatot…
| Következő fejezet » |
Szia!
No, ide még senki sem írt? Akkor én leszek az első!
Bár, igazából nem lesz egyszerű, mert ez is egy rövidke prológus.
Kíváncsian várom, hogy mikor érünk el idáig a történetben, mert akkor már túl leszünk a hentergésen, és a sátras jeleneten is.
P: Stig _@/”
Szia, Csajszi!
Valószínűleg ide még azért nem kaptam véleményt, mert nem szerepelt a listában, illetve a blogon is fent van ugyanebben a formában, ezért a legtöbben (köztük te is) ott szóltak hozzá.
Remélem, minél előbb eljutunk idáig… Nagyon szeretném már írni a “valódi” hentergős és a sátras jelenetet. Sajnálom, hogy akadnak, akiknek nem felel meg az ütem, ahogy írom/írtam a történetet, de emiatt nem fogom elkapkodni, nem fogom összecsapni, mert nekem ez a kedvenc könyvem, és szerintem Edward szemszögéből nagyon érdekesen ki lehet dolgozni és bontani bizonyos szálakat. Egyre jobban érik bennem, hogy tovább folytassam…
Köszi a véleményt!
Pussz:
Aby < (@ˇvˇ@)>