2011. április 11.

aremenycsillagai

Megan álmodozva, kezében egy viseltes, bőrkötésű, igencsak vaskos kötettel sétált a szanatórium bejárata felé. A hét minden napján ebből a regényből olvasott fel George-nak, az intézmény egyik idős, halálos kórban szenvedő lakójának. A hatvanas évei végén járó férfi tüdejét nem kímélte a mértéktelen dohányzás.

– Jó reggelt, George! – köszöntötte deres hajú barátját vidáman.

Már lassan fél éve töltötte mindennapjait a bácsi mellett.

– Szia, Meg! Mi újság? – érdeklődött George.

– Semmivel sem több, mint tegnap – mosolygott Megan.

A szokásos reggeli párbeszédük után letelepedett a szoba egyik foteljébe, és fellapozta a soron következő fejezetet. Lágy, dallamos hangja betöltötte a helyiséget.

– Mennyi fényőrző vesz körül téged – vágott a szavába a férfi.

– Tudom, George, már mondtad – hagyta rá.

Az öregúr mindig az embereket körülvevő, ragyogó gömböcskéket emlegette. Határozottan meg volt győződve róla, hogy minden embernek vannak fényőrzői. Kinek több, kinek kevesebb. Kicsi fényfoltok, melyek igyekeznek megóvni az életet.

 

Másnap Megan a szokásos útvonalon sétált George lakosztálya felé. Nem kellett odafigyelnie, már akár bekötött szemmel is odatalált volna.

Egyszer csak vakító fényességre lett figyelmes. Ahogy felkapta a fejét, alig akart hinni a szemének: apró, tündöklő gömbök lebegtek a bácsi szobája előtt. Megan azonnal tudta, hogy valami nagy baj van.

Gondolkodás nélkül rohanni kezdett az ajtó felé. Gyorsan körbepásztázta tekintetét a helyiségben, hogy meggyőződjön róla, minden a legnagyobb rendben.

Az idős úr békésen aludt az ágyában.

Úgy látszik, kezdek hallucinálni. George teljesen megfertőzött ezzel az őrülettel – csóválta meg a fejét a buta képzelgésen.

De ekkor a pillantása az infúzió tasakjára tévedt: alig észrevehető buborékok jelentek meg benne. Azonnal az ágyhoz sietett, és egy mozdulattal kirántotta a tűt George karjából.

Megan a puszta gondolatba is beleborzongott, hogy a férfi biztosan meghalt volna, ha a levegő a véráramba jut.

 

– George, mit is meséltél pontosan a fényőrzőkről? – faggatta a lány, mikor a bácsi végre felébredt.

Megannak egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás.

– Hát eljöttél, Lisa? Úgy örülök – kezdte a férfi.

– Nem, George, én Megan vagyok. Lisa nincs itt, már egy jobb helyen van – komorult el a lány arca.

Nem lepte meg, hogy az öregúrnak rendezetlenek a gondolatai; nem ez volt az első eset. Lisa, a felesége sok évvel ezelőtt hunyt el leukémiában. Megan rá emlékeztette: a gesztenyebarna, hosszú, hullámos haja, a nagy, csokoládébarna szemei, a kerek, szeplős arca, a fehér bőre és a kecses alakja.

A lány hiába mutatott végre érdeklődést George hóbortja iránt; a kérdései megválaszolatlanok maradtak. A férfi elméje nem tisztult ki.

 

– Valószínűleg a gyógyszerek hatása, holnapra kutya baja se lesz. Ne aggódj, Meg! – nyugtatta az egyik nővér, mikor tájékoztatta George állapotáról.

– Rendben – sóhajtotta lemondóan, miközben a középkorú nő körül homályos, fehér foltokra lett figyelmes.

Biztosan csak képzelődöm – gondolta.

Elköszönt a nővértől, és sietős léptekkel távozott az épületből.

A vele szembe jövő fiatal orvoson megakadt a szeme: három apró, fényes gömböcske lebegett a feje körül.

Megan nem akart hinni a saját szemének. Látta őket a parkban rohangáló, vidáman kacarászó gyerekek körül. A kisebbek közelében többet, a nagyobbak mellett kevesebbet.

Az egyik padon üldögélő terhes anyuka körül hetet vélt felfedezni, és a látvány érthetetlen módon mélyen megérintette a lelkét. Hálát és békét érzett, amiért ezek a kis lények vigyáznak az emberekre.

 

A következő nap alig várta, hogy találkozhasson George-dzsal, és mesélhessen neki a látottakról.

A zuhogó esőben gyorsan közeledett a kétszárnyú ajtó felé. Útközben figyelte a fényőrzőket, amik a zivatarban még fényesebben ragyogtak.

– Jó reggelt, George! Cudar egy idő van odakint – csevegett Meg, mialatt felakasztotta ázott, világoszöld esőkabátját a fogasra. – Jó reggelt! – köszönt újra, hangosabban, majd az ágyhoz lépett, de a férfi nem felelt.

Ekkor Megan észrevette, hogy barátjának feltűnően halványak a fényőrzői, és lassan kezdenek eltávolodni a testétől.

– Ne – suttogta. – Ne! Segítsetek rajta! Maradjatok! – kérlelte őket, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán.

George-nak fél éve maximum három hónapot adtak az orvosok. Csodával határos, hogy még ennyi ideig élt.

Megan némán zokogott, a könnyei egymás után, gyorsan potyogtak.

A fényőrzők még jobban eltávolodtak a férfi testétől, majd lassan, felfelé szállva eltűntek a mennyezetben.

 

Megan gondolataiba merülve hallgatta végig a gyászbeszédet. Felidézte magában a George-dzsal együtt töltött vidám perceket.

A lány utolsóként lépett a sírgödörhöz, hogy végső tiszteletét leróva földet hintsen a koporsóra. Lenézett a mélybe, és lágyan átmorzsolta ujjai között a fekete talajt.

A sötétségben egy pici fénypont jelent meg, és apránként növekedni kezdett. Amikor felért a világosságra, Megan azonnal felismerte: egy fényőrző.

Pár pillanatig vele szemben lebegett, majd közelebb szállva hozzá megállt közvetlenül a feje mellett. A barátjából születő ragyogó oltalmazóval együtt már kilenc gömböcske vigyázta minden lépését.

 

Az első nyomtatásban megjelent novellám. A 2010 decemberében az Aposztróf Kiadó által, az Aposztróf-Corvin Novellapályázat keretében kiadott Dimenziók – 57 mai magyar novella című antológiában olvasható.
{lang: 'hu'}
14 hozzászólás
  1. Melinda szerint:

    Szia!
    Ez egy nagyon szép novella lett.Ahogy azok a kis gömbök Meganhöz csatlakoztak régi gazdájuktól talán okkal hisz úgy szerette a kis öreget. És azokat a sok kis gömböket okkal kezdte el azt hiszem látnia lány talán örökség a Georgetól??
    Nagyon szép lett és ahogy nem tudott elbúcsúzni Megan Georgetól talán okkal és jobb is hiszen az öregember tudhatta halála előtt hogy a lány hisz neki még ha le is tagadta. Könnyfakasztó de szép lett!!

    • Aby szerint:

      Drága Melinda!

      Örülök, hogy itt, a honlapon is olvasol. Nagyon jól esik! :)
      Megan végtelenül jólelkű lány, és George valóban okkal beszél neki a gömbökről, hisz’ megbízik benne. Valószínűleg George látja benne a képességet, hogy a lelkével képes lesz meglátni a fényőrzőket, és emiatt mesél neki róluk. George halála elkerülhetetlen, de az örökség, a tisztánlátás képessége megmarad Megannak. :) Azzal, hogy George is fényőrzővé válik, Megan nem veszíti el őt teljesen. :)
      Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást, végtelenül hálás vagyok érte! :)

      Puszi:
      Aby

  2. Mile Judit szerint:

    Szia Drága!

    Ahányszor elolvasom a novelládat, újból és újból megérinti a szívemet. Gyönyörű szép, megható novella, aminek méltó helye van a novellás kötetben. Mint már írtam Neked, amióta olvastam, azóta tudom, hogy én is, és a lányaim is kaptunk egy – egy fényőrzőt. :( Köszönöm Neked ezt a novellát, egyik kedvencem lett.
    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Drága Anyu!

      Hálásan köszönöm! :) Örülök, hogy ezen a véleményen vagy. :) Nagyon boldog vagyok, hogy bekerülhetett a kötetbe. :) A következő bemutatón pedig a Te kezedet fogom szorongatni. :D Persze csak, ha nem bánod, hogy összetöröm az ujjaidat. :D
      A fényőrzőt illetően egyet értek Veled. :) Úgy gondolom, hogy valóban így van: mindhármatokra vigyázz. :)

      Puszi:
      Aby

  3. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Annyira szeretem a Meganhoz hasonló embereket; egyszerűen az az életük, hogy az embertársaikon segítsenek. Irigylem Őket, hogy minden nap azzal a tudattal fekhetnek le, hogy valami hasznos, értékes, felemelő jó cselekedetük volt az emberek és a társadalom felé. :) Nem érdekből, nem haszonból hanem szeretetből teszik, és az ilyen manapság sajnos nagyon ritka :( Megan most nagyon a szívemhez nőtt :) Szerintem George is ilyen típus lehetett még a betegsége előtt, Szerintem Megan azért láthatta az őrzőket, mert alapból csodálatos, különleges ember. George is ilyen volt. Ha nem lett volna különleges nem láthatta volna Őket. Ugye? :)
    A lényeg hogy nagyon megérintett ez a novella, imádom! :)
    Remélem még sok ilyet olvashatok majd Tőled a jövőben! :)
    puszika: Katherine

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat! :)
      Teljes mértékben egyetértek veled. Megan nagyon jólelkű ember, ahogy George is. Mindketten különlegesek, és jól sejted, ha nem lennének azok, akkor nem láthatnák a fényőrzőket. :) Ennek a novellának érdekes története van, és remélem, hamarosan megoszthatom Veletek, ha megnyílik a Beszélgetősarok.
      Örülök, hogy ennyire megérintett, és hogy minden írásomat elolvasod. Akár twilightos, akár nem. :)
      Remélem, hogy a további történeteim is közel fognak állni a szívedhez! :)
      Hálás vagyok a soraidért! :)

      Puszi:
      Aby

  4. Stiga szerint:

    Szia Drága!

    Így sok-sok időtávlatából még egyszer (sokadszorra) gratula hozzá! :)
    Nekem nagyon felemelő érzés, hogy épp az a novellád került be, amelyet szegről végről én ihlettem. :)

    Olyan szép elgondolás a sok kis őrző akármi (angyal talán)… remélem, hogy nekünk is vannak ilyen kis őrző fénypontjaink (jó sok), akik vigyáznak ránk… nekem úgy tűnik, igen. :D

    Csak így tovább; végig a sárga köves úton! :)

    Pusz: Stigu _@/”

    • Aby szerint:

      Szia, Cica!

      Köszönöm szépen! :) Én is gratulálok Neked! :) Nagyon büszke vagyok magunkra. :D
      Örülök, hogy a három közül ez a novella kapott helyett a kötetben, mert szerintem ez sikerült a legjobban. :) Azt hiszem, nagyon jó kis történetet sikerült kihoznom belőle. :) Ezt csakis a múzsának köszönhetem. ;)

      Szerintem is szép az elgondolás, azért is fogott meg a dolog ennyire. :) Én biztos vagyok benne, hogy akadnak körülöttünk fényőrzők. :) Naná, hogy jó sok! :D

      Mindenesetre te és Atyus vagytok a szerencsecsillagaim: a Dimenziókban a te általad ihletett novella került be, a Hangadóba pedig az Atyus által ihletett. :) Mindkettőtöknek nagyon hálás vagyok! :) Örülök, hogy nekem adtátok el a jogokat! xD

      Igyekszem nem mellélépni és követni a sárga köves utat… a nyomodban vagyok, Baby! ;)

      Köszi a véleményt! :)

      Cupp:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  5. Fehér Elena szerint:

    Tetszik ez a novellád!Nagyon megható és van mondanivalója. Gratulálok!!! :)

  6. Tom szerint:

    Szia Aby! :)

    Remek kis történet, ügyesen megírva. Megható, érzelmes, és misztikus. Úgy érzem, jogosan került bele abba a kötetbe.

    További jó alkotást!

    Tomi

    • Aby szerint:

      Szia, Tomi!

      Jól esik, hogy így gondolod. Nagyon örülök neki, hogy elolvastad és véleményezted. :) Annak pedig még inkább, hogy tetszett. :)

      Hálásan köszönöm a kommentedet! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

Szólj hozzá!