2012. november 25.

azavarrejtekeben

Az ősz idén is színpompás öltözékbe vonta a fákat, de a lehulló levelekkel, mint mindenkinek, az idős férfinek is meggyűlt a baja.

– Már megint az egész udvart beterítik – méltatlankodott félhangosan, ahogy a lombseprűvel átforgatta az avart.

Unokái, Nóri és Marci érdeklődve figyelték ténykedését.

– Mit csinálsz, nagypapa? – kíváncsiskodott a kislány.

– Süniket keresek, kicsim – mosolygott az öreg.

– Süniket?

– Igen, tudod, bebújnak a levelek alá, és a nagypapa nem akarja, hogy megégjenek, ha meggyújtja az avart – magyarázta a gyereknek.

– Segíthetünk? – kérdezte Marci csillogó tekintettel.

– Persze, a fészerben találtok ilyen szerszámot, mint az enyém.

A gyerekek izgatottan szaladtak a helyiség felé, megragadták a falnak támasztott lombseprűket, és rohantak vissza a nagypapához.

– Csak óvatosan! – figyelmeztette őket. – Nehogy megijedjenek!

– Oké – visszhangozták unokái.

A megbolygatott, nedves avar erdőillata mindhármukat elbódította. Kis ideig egyikük sem szólalt meg.

– Gyertek csak, találtam egyet – súgta oda nekik nagyapjuk.

A gyerekek lábujjhegyen közelítették meg a levelekkel körbeölelt kis lyukat. Nóri és Marci elkerekedő szemekkel szemlélte a tüskés állatot.

– Neki még neve is van.

– Igen? – csodálkozott a kisfiú. – Hogy hívják?

– Füstös.

– Nagypapa, miért ez a neve?

– Tudod, Nórikám, két éve öregapád nagyon óvatlan volt: nem figyelt oda a sünikre – mondta bűnbánóan. – Füstös az avarban heverészett, azt hitte, jó helyet talált téli fekvőhelynek, és én anélkül, hogy átforgattam volna a leveleket, meggyújtottam őket. – A gyerekek rémülten néztek rá. – Igen, Füstös sajnos megsérült, de szerencsére észrevettem, és azonnal kimentettem. Biciklivel gyorsan elvittem az állatkertbe, ahol meggyógyították. Úgy látszik, jól érezte itt magát, mert a nyár végén visszajött. Igaz-e? – mosolygott rá a tüskés gombolyagra, majd óvatosan a lombseprűre segítette, és unokái kíséretében a kert végébe vitte, biztonságba.

Három sünit költöztettek át az égetés idejére. Az utolsót a két gyerek egyedül cipelte el a sövény alá.

 

Ahogy a száraz leveleket seperte, a férfi büszkén gyönyörködött két rosszcsont csemetéjében.

– Mit csinálsz, apa? – kérdezte Kitti kíváncsian.

– Tudod, kicsim, mikor ennyi idős voltam, mint most te, a nagypapám megmutatta, hogyan kell süniket keresni a levelek alatt.

– Süniket?

– Igen, bebújnak a levelek alá, és nem akarom, hogy megsérüljenek, amikor majd meggyújtom az avart.

– Segíthetünk? – kérdezte Balázs csillogó szemekkel.

{lang: 'hu'}
Szólj hozzá!