2011. június 18.

pusztitotuz

A lángok gomolygó, fekete füstje betöltötte a tiszta, kék eget. A fiatal lány őrjöngő sikolyai elviselhetetlenül hangosak voltak, majd lassan végleg elhaltak.

Az átok, melyet édesanyja bocsátott az édesapjára, megbosszulta magát.

 

Juliette Párizs egyik előkelőnek nem mondható negyedében tengette mindennapjait. Mágiával és gyógyfüvekkel segített, ahol csak tudott. De egy végzetes napon minden megváltozott: egy fiatalember tévedt a nyomornegyedbe. Elegáns, kifogástalan öltözete rögtön elárulta, hogy nem tartozik a pórnép közé.

Antoine-t, az előkelő ifjút azonnal elbűvölte a különleges szépségű lány. Ébenfekete, hosszú, egyenes haja lágyan omlott a hátára, le egészen a derekáig. Smaragdzöld szemei ékkövekként ragyogtak. Finoman kidomborodó izmai árulkodtak nehéz sorsáról.

A férfi ugyancsak nagy hatást gyakorolt Julie-re, ahogy a kéklő szempár titokzatosan villant felé a világosbarna tincsek mögül.

 

A szerelmük nem teljesedhetett be, a sors közbeszólt. Antoine családja ragaszkodott a rangjukhoz méltó nászhoz, de a férfi nem készült teljesíteni az óhajukat, mert Julie többet jelentett neki a vagyonnál.

Az átkot végül egy félreértés szülte: Julie meglátta szerelmét egy másik nővel. Lelkét iszonyatos fájdalom öntötte el, úgy érezte, megszakad a szíve. Bosszút akart állni, azt akarta, hogy Antoine is átélje ezt a keserű kínt.

A férfi gyötrelme annyira elviselhetetlen volt, hogy végül felakasztotta magát.

A lány ekkor már szíve alatt hordta a gyermeküket.

Colette, aki megszólalásig hasonlított az édesanyjára, az ő nyomdokaiba lépett, és elsajátította a mágia tudományát, a gyógyfüvek ismeretét.

Juliette apránként beleőrült szerelme elvesztésébe, abba, hogy ő okozta a férfi halálát. Az emberek kitértek az útjából, és megvetően meredtek utána. Érezte a hátán a szúrós tekinteteket, de figyelemre sem méltatta. Meggyűlölték. A gyász és az elhagyatottság lassan felemésztette az életét.

Lánya létezése némiképp enyhítette a lelkében tátongó űrt, de teljesen megszűntetni nem volt képes.

Colette édesanyja halála után a gyógyításnak szentelte az életét, amiért mindenki hálás volt neki a szegénynegyedben. De egy rosszakaratú, idősebb asszony, akinek a gyermekét már nem sikerült megmentenie, feljelentette őt.

 

A máglya füstje lassan oszlott szét a levegőben. Már csak az izzó rönkök és a szürke hamu őrizte a fiatal lány emlékét.

Egy kislány elbűvölve figyelte a pislákoló lángokat.

– Mami, ő is boszorkány volt, ugye? – faggatta a mellette álló fiatal nőt.

– Igen, kincsem, de jó boszorkány – válaszolt az édesanyja, miközben szomorúan nézte a kegyetlen kivégzés árulkodó maradványait.

{lang: 'hu'}
13 hozzászólás
  1. Mile Judit szerint:

    Szia Drága!

    Megint egy kis gyöngyszem került ki a kezed alól, ez is megállta volna a helyét a novellás kötetben. Nagyon gyönyörűen fogalmaztál, tetszik a szereplők külsejének leírása. Bizony az átok nagyon szomorú dolgokat tud okozni,és ezt Te csodásan leírtad.
    Szomorú, de nagyon szép.
    Puszi: Judit

    • Aby szerint:

      Szia, Anyu!

      Bevallom, hogy én nem érzem annyira jónak ezt a novellát. Nagyon kapkodtam vele, és szerintem nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. De örülök, hogy ennek ellenére tetszett Neked. :)

      Köszönöm a véleményt! :)

      Szeretettel:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  2. Melinda szerint:

    Szia!
    Hihetetlenül jó volt de rövid..:(((Pedig ebből is milyen jó történet lehetne…
    Juliette belehalt a fájdalomban ahogy a szereleme is mert az hűtlen volt hozzá mekkora baj az hogy ha nagy az erőd de rosszkor rosszra gondolsz és használod fel:(Nagy hatalom áldás de ugyanakkor átok is mert szörnyűség lett a vége..
    Ahogy a lánya segíteni akart másokon mint az anyja d ea bosszú őt is elérte pedig semmi rosszat nem tett!!
    Nagyon tetszett!

    • Aby szerint:

      Szia, Melinda!

      Köszönöm szépen! :) Örülök, hogy tetszett Neked ez a novella. Igen, sajnos a határidő miatt, ami vészesen szorított akkor, amikor ezt írtam, lett ilyen rövid ez a mű. :(

      Remélem, egyszer lesz rá kapacitásom, hogy jobban kibontsam a novellában történteket egy hosszabb légvételű mű keretében. :)

      Hálás vagyok a véleményedért! :)

      Szeretettel:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  3. Katherine szerint:

    Szia Abym! :)

    nagyon szupi lett :) teljesen áttudom érezni az anyának a fájdalmát, amikor a szeretett férfit meglátta egy másik nővel…:S számomra ez volt a legszomorúbb pillanat az egész történetben :S a vége tökéletes: a lánya meghalt, mert másokon segített.
    egyszerűen csodálatos:) köszönöm szépen. ez most nagyon megérintett. fogalmad sincs, h mekkora lelki löketet adtál nekem ezzel a fél oldallal. hasonló dolgok vannak a szívemen az utóbbi napokban, úgyhogy ezzel megerősítettél:)

    pusszika <3

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Örülök, hogy megerősíthettelek. :)
      Remélem, hogy minden rendben. :)
      Köszönöm, hogy a tanulás mellett szakítottál rá időt, hogy elolvasd. :)

      Hálás vagyok a véleményedért! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  4. Stiga szerint:

    Szia!

    Hümmm, nekem még mindig nem a kedvencem ez a novella. :) Valahogy túl tömör, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Mondjuk eléggé kevés idő is volt rá… :D

    Kíváncsi lennék, hogy ugyanezt a témát vajon most, majdnem egy év elteltével és bőségesebb idővel hogyan írnád meg… hümmm, majd egyszer…talán? :)

    Pusz: Stigu _@/”

    • Aby szerint:

      Szia, Cica!

      Igen, tudom. Nekem sem ez volt a kedvencem a három közül, és tudom, hogy túl tömör és zavaros is.
      Talán egyszer… visszatérünk rá. :)
      Én is kíváncsi lennék, mit tudok kihozni belőle. :D

      Köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  5. Lilli M szerint:

    Szia!
    Ez is elképesztő lett. Teljesen magával ragadott Juliette karaktere. A különböző érzelmek kavalkádja engem majdnem ledöntött a lábamról, igazán szívhez szóló és átütő lett. Gyönyörűen fogalmaztál és szerintem mindent megtettél amit tudtál olyan rövid idő alatt.
    Szívesen olvasnám el a novella átdolgozott változatát mondjuk egy regény formájában… ^^ *nagysóhajtás*
    Az én tetszésemet elnyerte, de szerintem ezzel sokan így vagyunk. Ismét nagyot alkottál.
    Puszika

    • Aby szerint:

      Szia, Lilli!

      Talán egyszer majd jobban ki fog bontakozni a történet a fejemben, és akkor lehet, hogy teljesül a kívánságod. :)
      Remélem, hogy addig is szolgálok Neked elég olvasnivalóval, hogy ne hiányold nagyon ennek a novellának az átdolgozott változatát. ;) Bízom benne, hogy azok az írásaim is elnyerik a tetszésedet! :)

      Nagyon szépen köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby < (@ˇvˇ@)>

  6. Lilli M szerint:

    Bocsi, valamit elfelejtettem xD üzenem a drága barátnődnek, hogy szuper képet csinált hozzá :))) <3 imádom

Szólj hozzá!