Ebben a menüpontban a verseimet olvashatjátok. Az elsőket még gyerekként írtam, az egyik kilenc éves koromban megjelent egy magazinban. Anyukám még mindig őrzi valahol a kivágott, megsárgult bizonyítékot.
Azóta, kisebb-nagyobb szünetekkel megszakítva, ontom magamból a rímeket. Van, hogy csak egy-egy sor kívánkozik ki belőlem, de előfordul, hogy a teljes költemény pillanatok alatt megszületik. Úgy tör rám, ahogy a szél támad fel: hirtelen, váratlanul, és a végeredményre olykor én is jócskán rácsodálkozom. Bízom benne, hogy mindannyian a szívetekbe zártok legalább egyet.
- Sötét árnyak
- Rózsaszín felhők
- Érzetek-képzetek
- Talán…
- Édesanyám
- Mit is jelentesz?
- Tudod, mi a bánat?
- Megsemmisülés
- Törj az ég felé!
- Kis tündér
- Valóság
- Elnéztem a halált…