2010. január 31.

megsemmisules
Véred izzik, tested hevül,
elméd a rémképek elől menekül.
A boldogság egy perc alatt tűnik tova.
Forog veled a szoba.
A mellkasodban égő fájdalom.
Bántalmazódban semmi szánalom.
A levegőd elszorul, szíved sajog,
szemed könnyektől ragyog.
A mellkasodon az ütés nyoma
a fájdalom első számú oka.
„Nem akarlak! Nem szeretlek!” –
a szavak, melyek arcodba nevettek.
Sebeid ormótlan hegek maradnak,
melyek emléket állítanak a kínzó szavaknak.
Biztosan nem leszel már ép ebben az életben.
Az, hogy meggyógyítsanak szinte lehetetlen.
{lang: 'hu'}
3 hozzászólás
  1. Hencii szerint:

    Nem tudok mit mondani!
    Egy ilyen nap után, egy ilyen gyönyörű verset olvasni felemelű. A világ megszünt körülöttem és csak a te szavaid éltettek! Nem tudom mit írjak, még a hatása alatt vagyok! Egyszerűen csak Köszönöm, hogy megosztottad e sorokat velem/velünk!
    Millió Puszi: Húgod- Hencii

    • Aby szerint:

      Szia Húgi!

      Nagyon köszönöm Neked, örülök, hogy ennyire tetszett a vers. Egy nehéz nap után írtam. :)

      Millió puszi Neked is Drága!

      Aby

  2. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Ez olyan Twilightos-Bellás vers :) imáááádom :) nagyon jó lett :) én még szerencsére nem tapasztaltam meg, hogy elhagyjanak, és hogy azt mondják hogy nem szeretlek :) de nem is akarom :) Honnan jött az ihlet?

    puszika

Szólj hozzá!