2004. július 22.

mitis
Sóhajok szárnyán szálltam én,
démonok kezétől szenvedett kínok után.
Egyszer csak hirtelen előtűnt a fény,
és ott találtam magam a boldogság útján.
Kételkedett ugyan benne meggyötört lelkem, hogy létezhet,
De aztán be kellett látnia: van még férfi, ki igazat érezhet.
Sajnos sokat kellett rá szívemnek várnia.
Véletlenül találtam rá, magam sem értem hogyan.
Boldog órák, napok, hónapok jöttek.
Sosem volt még annyira olyan!
A szörnyű percek tovaszöktek.
Néha mégis előtör lelkem mélyéről a fájdalom.
Akkor pedig úgy érzem reménytelen!
A fellegekben repülve bizonytalan szárnyakon
lassan sikerül az egészet elfelejtenem!
Mi történt a múltban?
Nem számít már többé,
mert én már az első percben tudtam:
a Te szerelmed lesz, mely felemel a csillagok közé.
Nem törődöm azzal, hogy ki mit gondol!
Ha Veled vagyok megszűnik a világ!
De amíg minden ellenünk van, szívem fogoly,
mert félek, hogy az érzéseid elhervadnak, akár egy vágott virág.
Kérlek, légy mellettem, óvj meg engem!
Nincs másom, csak Te vagy egyedül.
Teljesen sikerült ám Beléd esnem,
s a szívem, lelkem, szerelmem karjaidba menekül.
Értsd meg Drága, nagyon kellesz!
Remélem, most már tudod, mit is jelentesz…
{lang: 'hu'}
2 hozzászólás
  1. Katherine szerint:

    Szia Aby! :)

    Nagyon jóóóó lett :) ahogy olvasom a verseidet, egyre csak az jár a fejemben, hogy mennyire szeretnék a férfival lenni akit szeretek :) annyira igaz, hogy ha Vele vagy, nem számít semmi, és tudod, hogy ketten együtt bármire képesek vagytok, és hogy jöhet bármi megbirkóztok vele :)

    puszi Katherine

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Igen, ez így van. :) Ezt a verset akkor írtam, amikor a barátom (mára már ex) Belgiumban volt. Egy hónapig nem láttuk egymást. Akkor kérte, hogy írjam le, mit érzek iránta. Nos, belőlem ez jött ki. :)

      Hálásan köszönöm a véleményedet! :)

      Puszi:
      Aby

Szólj hozzá!