2004. április 16.

rozsaszin
Hirtelen jött gondolat…
A vágy már néha fojtogat…
Rád nézek – hevesen kezd verni a szívem,
és ezt az érzést mindenhová magammal viszem.
Mindennap egy örökkévalóságnak tűnhet,
ha szemed felém egyetlen nyugtató pillantást sem küldhet.
Hittem benne, hogy vannak még csodák,
de oly' lassan múlnak a magányos órák…
Nélküled csak sodor az élet árja,
és szomorú lelkemet már senki sem várja.
Nem is tudom, mitévő lehetnék…
Karodba zárva álmodozni… – annyira szeretnék.
Talán ez örökre csupán álom marad…
De azért én bízom abban,
hogy ajkadat, amik elhagyták, nem csak üres szavak…
{lang: 'hu'}
4 hozzászólás
  1. Katherine szerint:

    Szia! :)

    Ez is gyönyörűséges :) tökéletesen leírtad, hogy mi az a szerelem :) bárcsak ha már jönne nekem is a hercegem….. :)
    már mindent elmondtam az előző kommentjeimben, hogy mi a vélemény az írásaidról, és már nem tudok újat mondani…. gyönyörű, felemelő, magam előtt látom minden mondatodnak a képét :D

    pusszantás :)

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Örülök, hogy a verseimet is gyönyörűnek találod. :)
      Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megtalálod a herceged. :) Én is várok még az enyémre… :)

      Nagyon szépen köszönöm a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby

  2. Zs.Nóri szerint:

    Nagyon tetszenek a verseid!Csak így tovább!:))

Szólj hozzá!