2007. július 05.

tudod
Heinrich Heine verse nyomán
 
Ülni egy csendes szobában,
és várni valakire, aki nem jön el többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
és otthagyni a szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni.
 
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva várni, s tudni, nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni,
kérlelve nem visszafordulni.
 
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
s imádkozni, hogy ne emésszen el a bánat.
 
A szív gyorsan elárulja önmagát,
de mást lát a két szemem,
messze túl a könnyeken,
hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha azt kérdezné tőlem most valaki,
mondjam meg, mit jelentesz nekem,
tán büszkeségből azt felelném:
Semmit, csak múló szerelem.
 
Elmegyünk majd egymás mellett,
és a két szemed rám nevet,
kacagva köszöntelek én is,
de a hangom kissé megremeg.
Mosolygok a sarokig, aztán ahogy elfordulok;
fáradt szememhez nyúlok, és egy könnycseppet elmorzsolok.
 
Az elválás mindig nehéz, de rosszul ítélsz!
Hiszen mindvégig szerettelek!
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett,
mert te voltál az egyetlen, ki engem boldoggá tehetett.
 
Elmentél tőlem, kedves,
és én hagytam, hogy menj csak el.
Bolond, szeszélyes, keserű szerető, kinek kell?
Bárcsak előbb ismertem volna fel!
De tudom, hiába minden, ki menni akar, engedni kell.
Mosolyog hozzá az arcom, de mögé már senki sem néz,
játszani a közönyöst, most látom csak, mily’ nehéz.
 
Ha azt kérdezné tőlem valaki,
mondjam meg, mit jelentesz nekem,
egy pillanatra zavarba jönnék,
s nem tudnék felelni hirtelen.
Csak nagy sokára válaszolnék halkan:
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre senki sem,
hogy belül mennyire emészt a szerelem.

 

{lang: 'hu'}
4 hozzászólás
  1. Katherine szerint:

    Szia! :)

    csodálatos vers… :) nem tudom hogy miért, de a szomorú témájú és hangvételű írásaidat sokkal jobban szeretem… talán azért, mert annyira élethűek, annyira a valóságot tükrözik :)
    gratulálok hozzá :)
    pusszantás :D

    • Aby szerint:

      Szia, Kath!

      Azt hiszem, a bánatot jobban meg tudom fogni. Mostanában sokkal szívesebben írtam szomorúbb történeteket. Valószínűleg azért, mert a lelkem nem egészen volt rendben mostanság. De azt hiszem, eljött az ideje a vidám történeteknek. ;)

      Köszönöm szépen a véleményt! :)

      Puszi:
      Aby

  2. Katherine szerint:

    A kép is nagyon találó lett a vershez! :) ügyes vagy Atyus! :)
    pusssz

    • Aby szerint:

      A képet nem Atyus választotta. Én voltam. :) Ezek a versek mind-mind a verses blogomon voltak fent, és amikor elkezdtem blogolni még nem ismertük egymást. :) Akkor választottam a képeket, és úgy döntöttünk, hogy maradnak. :)

      Mindenesetre Atyus tényleg nagyon ügyes! :) Egy igazi kincs! :)

      Puszi:
      Aby

Szólj hozzá!